"Ingyen hitel" – olvasható egy ismert lakossági bank áruvásárlási gyorshitelt propagáló internetes portálján. Sajnos ki kell ábrándítanunk a reménykedőket: valójában nincs se ingyen leves, se ingyen hitel! Attól még, hogy egy hitelnek nincs kezelési költsége, illetve hogy a felvételéhez nem kérnek önerőt, távolról sem jelenti azt, hogy egy újfajta ajándékozási formáról lenne szó.
Az utazási hitel mindenesetre úgy lett megkonstruálva, hogy szinte bárki felvehesse. Mint ahogy erről már egy korábbi lapszámunkban is beszámoltunk
(Mert utazni érdemes. Hetek, 2004. március 26.) a Postabank által kínált utazási hitelt igénybe veheti mindenki, aki elmúlt tizennyolc éves, rendelkezik minimum havi 40 ezer forint igazolt nettó jövedelemmel, és legalább egyéves folyamatos munkaviszony van a háta mögött. Ez esetben már kézhez is veheti azt a maximum 300 ezer forintot, amelyhez a minimális önerő az utazási díj 30 százaléka. A konstrukció lehet kamatmentes, illetve kamatozó (évi 17,5 százalék) is – bár az első verzió egyszeri kezelési költsége (évi 14,4 százalék) közel háromszorosa a másodiknak. A hiteltörlesztés futamideje maximum két év lehet, a hitelelbírálás ígért ideje viszont mindössze 25 perc! Elég nagy a kontraszt, főleg, ha azt az apró betűkkel írt sorocskát is figyelembe vesszük, amely egy közel 40 százalékos teljes hiteldíjmutatóról (THM) árulkodik. Az említett bankon kívül más, talán kevésbé ismert hitelintézetek is foglalkoznak utazási hitelek kihelyezésével, szinte szóról szóra hasonló kondíciókkal.
Az utazási hitelek klasszikus célpontjai azok a gazdag fogyasztói rétegek, akik pénzüket, némi hitelfelvétellel vegyítve, kimondottan távoli luxusutazásokra kívánják költeni. A külföldi iskolapélda és a magyar valóság közötti különbséget azonban már a felvehető összegek nagyságrendje is szemléletesen tükrözi: míg nyugaton milliós összeg? hiteleket folyósítanak, ez Magyarországon alig üti meg a pár százezer forintot.
Univerzális szabály, hogy sose vegyünk fel hitelt a pillanatnyi vagy rövid távú életkörülményeink javítása céljából. Ez ugyanúgy igaz az államháztartásra – lásd a közelmúlt bérkiáramlással kapcsolatos vitáit –, mint az egyéni életre. A banki tapasztalatok szerint az emberek közel 80 százaléka nem tudja időben feltölteni, azaz nullára rendezni a hitelkártya-egyenlegét, és emiatt újabb és újabb gyorshitelek felvételére kényszerül. A gyorsaságnak pedig ára van.
2004. 07. 16. (VIII/29)
