Vannak olyan foglalkozások, állások, melyekben különösen fontos az önkontroll és a terhelhetőség, a frusztráció tűrése. Így például a rendőrnek, a katonának minden körülmény között meg kell őriznie hidegvérét, a kereskedőnek nem szabad az állandó elutasítás mellett sem elvesztenie önbizalmát, a művezetőnek pedig tudni kell bánnia a renitens munkatársakkal. Leggyakrabban ilyen állások betöltésénél alkalmazzák a pályázók közötti válogatásnak ezt a módját, amely egyben az állásinterjú legkeményebb formája. A cél a pályázó stressztűrő képességének, teherbírásának, gyenge pontjainak, önkontrolljának a felmérése. A stresszinterjú során az interjú készítője szándékosan negatív nyomással terhelt légkört teremt, a pályázót kényelmetlen, szokatlan helyzetbe hozza. Célja és feladata ezzel az, hogy megfigyelje a jelölt reakcióját és teljesítményét olyan feszültség, bizonytalanság közepette, amit a pályázó leendő munkája során tapasztalni fog. Valódi munkaköri stresszhelyzetet szimulálva az interjúalanyt igyekszik kibillenteni egyensúlyi helyzetéből, elbátortalanítja, megfélemlíti, kritikára történő reakcióra és csapongó érvelésre készteti. Záporozó kérdések, provokatív megnyilvánulások, valamikor kínos csönd – egyszóval pszichocsata egy-másfél órán át.
Hogy lehet ezt vajon túlélni? Fontos, hogy a pályázó az interjú előtt legyen tisztában önmagával, próbálja ki, hogyan reagálna egy-egy váratlan kérdésre. Azonban semmiképpen se tanuljon be válaszokat, inkább adja önmagát Az interjú alatti legfontosabb stratégia a folyamatos kommunikáció. A legjobban képzett embertől az interjú készítője azt várja, hogy magabiztosan, határozott stílusban, ellentmondást nem tűrően és tényszerűen válaszoljon. A szégyenlős válasz egyenlő a bukással.
A mostanában mind népszerűbb, úgynevezett stresszinterjút elvileg csak erre kiképzett szakember készítheti. Torma Kálmán pszichológus szerint ezeket a beszélgetéseket nagyon óvatosan és szakszerűen kell "levezényelni". Tapasztalatai szerint az efféle interjúkat sokan kudarcként élik meg, és a rossz tapasztalatok olykor negatívan befolyásolhatják a későbbi állásinterjúkon történő szereplést. A felvételi beszélgetésre gyanútlanul érkező pályázó a stresszinterjú során nem tudja kontrollálni, hogy "mit ad ki magából", így olyan, általa nem ismert tulajdonságaival is kénytelen szembesülni, amelyek megismerése később problémákat okozhat az önértékelés terén.
Torma Kálmán a különböző felvételi tesztek és azok értékelésével kapcsolatos etikai és jogi aggályokra is kitért. Mint mondta, a cégek személyzetisei jóhiszeműen járnak el, amikor minden hozzáférhető eszközt bevetnek az eredményes kiválasztás érdekében. A gondot az jelenti, hogy egyre több olyan teszt van kereskedelmi forgalomban, amelyek adásvételét korábban szigorúan korlátozták és pszichológusi diploma felmutatásához kötötték, mára már azonban a valódi kompetencia kérdése háttérbe szorult, így egyre több szakképzettség nélküli interjúztató készít és értékel ilyen teszteket és interjúkat, nem is beszélve arról, hogy ezek gyakran tartalmaznak diszkriminatív kérdéseket is.
A helyzet konzerválásáért némileg maguk a pályázók is felelősek, mivel nem ismerik fel, hogy jogukban áll megtagadni a válaszadást, és nemet mondani a tesztre. Természetesen minden jelentkező tudja, hogy ha így tesz, könnyen kiüti magát a nyeregből, így a hőn áhított munkát akkor sem kapja meg, ha ő a legjobb.
Stresszinterjú-technikák:
negatívumokra koncentrál;
gyorsan kérdez, anélkül, hogy megvárná a választ;
kiprovokálja a választ;
lealacsonyító dolgokat kérdez;
kikezdi a feleletek valódiságát és integritását;
kigúnyolja az interjúalany reakcióit;
gyakran félbeszakítja a másikat;
kihasználja a csendet, szünetet tart, hogy kellemetlen helyzetet, bizonytalanságot keltsen;
lekicsinylően beszél embere képességeiről, becsmérli bizonyítványát, eredményeit (még ha kiválóak is);
egy ajánlat elnyerésének legkedvezőtlenebb velejáróit próbálja megvitatni;
védekezésre kényszeríti a pályázót gyengeségeinek taglalásával;
pókerarcot vág;
megfélemlíti a pályázót azzal, hogy tiszteletlen;
nem néz a pályázóra, kerüli tekintetét, másra koncentrál.
2004. 07. 09. (VIII/28)
