Bár egészségügyi reformról gyakran esik szó, az elmúlt években – néhány kórházkonszolidáláson, egy 50 százalékos béremelésen, illetve pár új mentőállomás és gépkocsi átadásán kívül – jelentős, átfogó változások nem történtek. Az egészségügyi ellátás országos szinten rendkívül aránytalan. Budapesten például más vidéki városokhoz képest még mindig töredéknyi idő alatt derül ki valakiről, hogy súlyosan beteg.
A megoldás egésze azonban – csakúgy, mint a probléma – meglehetősen összetett. Kárpáti Zsuzsanna, az Egészségügyi Bizottság szocialista tagja a Heteknek elmondta, hogy a törvényjavaslat alkotóinak elképzelése szerint az egész rendszer alkalmassá válna arra, hogy a regionális egészségügyi ellátók uniós pénzeket fogadjanak. A javaslat szerint ugyanis a forrásokat a magántőkétől és az uniótól várják, mivel az OEP és a kormány nem pályázhat közösségi egészségügyi pénzekre.
A jelenlegi tervezet lényege, hogy az úgynevezett ellátásszervezők – profitérdekeltség? vagy nonprofit szervezetek – országos hálózatot létrehozva (TESZ) beékelődnek az orvosok és az OEP közé. A törvényi előírásnak megfelelően 500 milliós alaptőkével kell rendelkezniük, működésük első három évében 500 millió forintos beruházást kell végrehajtaniuk az egészségügyben, és 100 millió forintos egyszeri tételt kell befizetniük az állami kasszába. Ezek az ellátásszervezők a betegek után kapnának "fejpénzt", feladatuk, hogy garantálják a betegek megfelelő ellátását. A javaslat szövege szerint "a TESZ szerepét nem úgy kell elképzelni, mint egy BKV-ellenőrét, hanem inkább, mint egy révkalauzét". Tehát nemcsak arról van szó, hogy egy korszer? informatikai rendszer segítségével hamarabb kerül a beteg a megfelelő helyre, hanem arra is szeretné ösztönözni a lakosságot, hogy figyeljen oda az egészségére.
Irányított betegellátási rendszer
Az ellátásszervezők gondolata nem teljesen új keletű. Kísérleti jelleggel közel öt éve működik hazánk néhány településén az Irányított Betegellátási Rendszer (IBR), amely a TESZ elődjének is tekinthető. Ez is azon kevés próbálkozás közé tartozik, amely az összes parlamenti párt egyöntet? támogatását élvezte a kilencvenes években.
1999-ben az OEP a modellben részt vevő szolgáltatókhoz delegálta a gazdálkodásuk felelősségét, illetve anyagilag érdekeltté tette őket az ellátott lakosság után kapott fejkvóták hatékony felhasználásában. Az IBR-modell alkalmazási kísérletében egymillióan vettek részt az elmúlt hat évben Veresegyházán és egyéb helyeken. A rendszer nem volt tökéletes, de nagyon kedvezőek voltak a tapasztalatai.
Pozitív volt, hogy a szűrések, illetve a megelőző vizsgálatok során sokkal több lappangó betegségre derült fény. Jóllehet ez sosem jó hír, azonban mivel az említett szűrésekkel még idejekorán felfedezhetők a tünetek (például egy magas vérnyomás esetén), sokkal kisebb arányban alakul ki maga a betegség, illetve a korai szakaszban felfedezett betegség lényegesen nagyobb eséllyel kezelhető életmód- és étrendváltoztatással, mint később hosszadalmas gyógyszerszedéssel. Ilyen preventív technikákkal – kórházi kezelés nélkül – sokkal nagyobb hatékonyságot lehet elérni.
A TESZ-ben ehhez képest megjelenik egy új szereplő is, az ellátásszervező, amely az egészségpénztár és a kórházak, klinikák közé áll. Mivel az IBR-t próbaként csak kisebb közösségekben tesztelték, a továbblépés érdekében a nagyobb népesség ellátásához szükséges pénzügyi koncepciót kellett kidolgozni. A kísérlettel kapcsolatban negatív tapasztalat igazából nem volt, legfeljebb csak hiányzó ismeretek.
2004. 08. 19. (VIII/34)
