Forrás: KSH
Tavaly még 10,9, az előtte levő évben pedig 13,6 százalékkal kerestünk többet, mint a megelőző évben, ám az idén minden hónapban egy százalék alatti mértékben nőtt (azaz stagnált) a fizetés. A legújabb adatok szerint a reálbér növekedése negatívumba fordult, azaz gyorsabban nőtt az infláció, mint a jövedelmek mértéke. A pénzromlás üteme a májusi 7,6 százalékos csúcsról hónapról hónapra csökkent ugyan (szeptemberben már csak 6,6 százalék volt), ám az átlagkeresetek ennél kisebb mértékben emelkedtek, így az idén valamivel rosszabbul élt a magyar, legalábbis kevesebb pénzből gazdálkodhat, mint tavaly tehette. A teljes alkalmazásban állók bruttó 141 ezer 400, illetve nettó 91 ezer 500 forintot vihettek haza havonta az idén. Legjobban (havi bruttó 309 ezer forint) most is a pénzügyi szférában dolgozók kerestek, míg a sereghajtók változatlanul a könny?iparban foglalkoztatottak.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a parlamenti vitanapon nem tett említést az idei tendenciákról, viszont részletezte a koalíció első két évének "vívmányait". Elmondta: egy kétgyermekes család 133 ezer forintot keresett a kormányváltásig, ma viszont 196 ezret visz haza. A fizetésük vásárlóértéke – a kétéves 12 százalékos inflációt figyelembe véve –
34 százalékkal növekedett. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője válaszában kifejtette: "A kormánypártok szemfényvesztő, álságos, hazug demagógiával próbálják álcázni az elmúlt két év szerencsétlenkedését." Folytatásként hozzátette, az Orbán-kormány 30 százalékkal emelte a minimálbért, 26 százalékkal javította a nyugdíjak reálértékét.
A KSH legfrissebb, a társadalmi helyzetképről árulkodó adatai nem "osztanak" dicséretet a kormányoknak. A lakosság önkéntes "vallomása" szerint a 18–75 évesek fele jövedelmének csak szoros beosztásával tud kijönni havonta. A napról napra élők, a folyamatos anyagi problémákkal küszködők aránya 2002-ben 14,4 százalék volt. Ezen felül 4,4 százalék azoknak az aránya, akik saját megítélésük szerint nélkülöznek, eszerint a szubjektív értelemben vett szegénynek nevezhető réteg a háztartások 19 százalékát teszi ki. Azok, akik elfogadhatóan és gondok nélkül élnek, együttesen csupán 31 százalékát teszik ki az összlakosságnak, ezen belül viszont csupán 2,5 százaléknyian nyilatkoznak úgy, hogy mindenre telik a jövedelmükből.
Az adatsorokból kiderül, hogy már egy eltartott gyermek is növeli a szegénység kockázatát, fokozottan érvényes ez a 2-3 vagy ennél több gyermeket nevelőkre, a legveszélyeztetettebbek pedig azok, akiknek 4 vagy ennél több gyermekük van.
Ha a családfő aktív kereső, az érintett háztartások közel fele beosztással éppen kijön a havi jövedelméből, egyharmada pedig elfogadható szinten él. Nyugdíjas családfő esetén azonban a családok 57 százaléka beosztással, úgy- ahogy él meg. A munkanélküliek háztartásaiban a leggyakoribb (18 százalék) a nélkülözés, a rendszeres anyagi nehézség (38 százalék).
Jellemzően nagy a különbség a jobb sorban élők és a nélkülözők élelmiszer-fogyasztása között. A legszegényebbek feleannyi húst, péksüteményt, tojást, ötször kevesebb sajtot, 2,5-szer kevesebb zöldséget, közel egyharmadával kevesebb gyümölcsöt fogyasztanak, mint a gazdagabbak. Zsiradékból, burgonyából közel annyit, kenyérből pedig 50 százalékkal többet fogyasztanak a legszegényebbek, mint a társadalom felsőbb rétegeihez tartozók.
2004. 10. 22. (VIII/43)
