1929. október 29., Wall Street. Egy nap alatt omlott össze a világ
Az 1920-as évek Amerika legnagyobb gazdasági prosperitását hozták. A GDP 59 százalékkal nőtt, az egy főre eső átlagkereset pedig 38 százalékkal. A jólét új szimbóluma, a személyautó az átlagember számára elérhető lett. A General Motors és a Ford vezetésével az autógyártás lett az ország vezető iparága. Ekkoriban alakult ki az a fajta fogyasztói társadalom, ami napjainkban is jellemzi a fejlett világot. Az elektromos hálózat kiépítése lehetővé tette, hogy a háztartásokba olyan, addig nem ismert kényelmi cikkek kerüljenek, mint a frizsider, a porszívó, a mosógép. A háziasszonyok élete napról napra változott, a háztartás egyszer?bb lett, az átlagembernek is lettek "háziszolgái". Bejött az otthonba a szórakozás is, amit a rádió és a fonográfok képviseltek. Az embereknek az az érzése támadhatott, hogy "minden lehetséges". A 20-as évek Amerikájának életérzése nagyon is sokban hasonlított a mai fogyasztói társadalmakéhoz, ám 1929. október 29-én ez a világ egy nap alatt omlott össze minden szépségével és illúziójával együtt.
John Steele Gordon közgazdász író elemzése feltárja, hogy mi vezetett ehhez a máig példa nélküli, sokkoló gazdasági összeomláshoz. Az USA-ban az 1920-as években a könnyen beszerezhető hitelek jelentős mérték? részvényvásárlásra sarkallták a befektetői réteget. A tőzsdézés addig csupán a felső osztály tagjainak osztályrésze volt, ám ezekben az években az átlag amerikaiak számára is elérhető lehetőséggé vált. A nagy kereslet láttán több száz befektetési alap létesült, sokuk azonban spekulációs jelleggel. A jólétbe vetett hit elvakította az embereket. Gyakran nem a megtakarításaikból, hanem bankoktól felvett pénzből vásároltak jelentős összeg? részvényeket. A fellendülés számos vállalatot is elragadott, sokuk szintén kölcsönből vásárolt részvényeket, és a növekedés megállíthatatlanságába vetett hit miatt egyre több árut állítottak elő, melyek egy idő után – törvényszerűen – eladhatatlanokká váltak. A kölcsönök elharapózásának megfékezésére 1929-ben a Federal Reserve Board (Fed), az USA központi bankrendszere megszigorította a hitelezés feltételeit. 1929. október 24-én, az ún. "fekete csütörtökön" a befektetők bizalmukat vesztve tömegesen részvényeladásba kezdtek. A rá következő héten, október 29-én, a "fekete kedden" a tőzsde teljesen összeomlott. Az USA nemzetközi kölcsöneit lehívta, a bankok Európában sorra becsődöltek, és ezzel megkezdődött a gazdasági világválság.
John Maynard Keynes, a világhír? közgazdász 1930-ban így elemezte a kialakult kaotikus helyzetet: "Mindenki számára elérhetővé vált a magas életszínvonal, amit egy zűrzavaros, számunkra érthetetlen és átláthatatlan káosz váltott fel."
Az 1800-as években négy alkalommal és 1907-ben is volt átmeneti válság, de 1929-ben egy nap alatt a legnagyobb árfolyamesés következett be. Az összeomlás derült égből villámcsapásként jött a legtöbb befektető számára.
A 20-as években a gazdasági növekedés 59 százalékos volt, a tőzsdeindex pedig 400 százalékot emelkedett, ugyanis tömegével jelentek meg a tömött pénztárcával a zsebükben érkező kisbefektetők a részvénypiacon. Ezt az is ösztönözte, hogy a lóverseny kivételével minden szerencsejáték tiltva volt. Az emberek zöme a brókereknél úgy tette le a pénzét, akár a bukmékereknél. A Fed már 1928-ban emelte a kamatlábakat, hogy a túlhitelezett gazdaságot kissé visszafogja, de a tőzsde mintha homokba dugta volna a fejét, 1929 tavaszán továbbra is emelkedett a Dow Jones index. 1929 nyara még a jólét teljes élvezetével telt a legtöbb amerikai számára. Szeptember 5-én még mindig magasan, 381 ponton állt a Dow Jones, de már megjelentek rossz előjelek is. Roger Babson piaci elemző nyomatékosan bejelentette, hogy "előbb vagy utóbb, de biztosan összeomlik a tőzsde". Mikor a részvények értéke csökkenni kezdett, mindenki pánikszerűen szabadult meg befektetéseitől. Októberben 20 százalékot esett az index, 29-én pedig betetőzött a krach. Egyetlen napon 16 millió részvényt adtak el, ami 40 évig megdönthetetlen rekord maradt. A lavina nem állt meg. 1932 júniusára a Dow Jones index 41.22 pontra esett, majdnem 90 százalékot csökkent, és arra az értékre került, mint 1896-ban, amikor elindult a kereskedés az amerikai tőzsdén. Banki és vállalati csődök következtek. Az emberek elvesztették munkájukat és egzisztenciájukat. Nehezítette a helyzetet, hogy sokan megszokták a luxuskörülményeket, amelyekről egyszeriben le kellett mondaniuk. Tömegesen az öngyilkosságba vagy alkoholizmusba menekültek a kilátástalan gazdasági helyzet elől. Nem véletlen a "nagy depresszió" elnevezés, ami a 30-as évek Amerikáját jellemezte. A kommunista mozgalmak számára világszerte óriási lendületet és ideológiai muníciót adott a kapitalizmus sebezhetőségének ennyire nyilvánvalóvá válása. Még a nyolcvanas években is hivatkozási alap volt a kommunista ideológusok szájában a gazdasági világválság. Enélkül valószínűleg a kommunizmus előbb összeomlott volna.
Mi a tanulság a történetből? Nyilvánvaló hibákat követett el a Fed és a tőzsde, amikor későn reagáltak az előre látható eseményekre. Ezt a leckét viszonylag jól megtanulta a világ, és 75 éve nem ismétlődött meg ilyen mérték? tőzsdekrach a fejlett országokban. Fontos azonban azt is látni, hogy meglehetősen ingatag lábakon áll a hitelekre épülő gazdasági prosperitás, és a játékszabályok be nem tartása komoly következményekkel jár az összes piaci szereplő számára.
2004. 11. 12. (VIII/46)
