Kürti Sándor. Követel, de nyújt is Fotó: Somorjai L.
– Milyen intézkedéseknek köszönhetően nyerték el a Családbarát Munkahely Díjat?
– Mint ahogy mindenki, mi is a legjobbak szeretnénk lenni a szakmánkban. A Kürt Rt. adatvédelemmel, adatmentéssel, informatikai katasztrófamegelőzéssel, illetve ennek minimalizálásával foglalkozik. Olyan speciális területen dolgozunk tehát, ahol nélkülözhetetlen az ügyfelek bizalma. Ehhez viszont elengedhetetlenek az udvarias, megértő, együttműködő alkalmazottak, akik hitelesen képviselik a céget. Számunkra alapvető, hogy a munkatársaink képesek legyenek egy csapatban dolgozni, és lojálisak legyenek a vállalathoz. Ennek érdekében igyekszünk levenni a terheket a munkatársak válláról.
– Hogyan segítenek?
– Csak néhány példát említenék. Rugalmas munkaidőt biztosítunk. Ha valamely munkatársnak elromlik az autója, a javítás idejére ingyen kap cégautót. Szeretjük a gyerekeket, és ezt többek között abban fejezzük ki, hogy a gyermeket vállaló anyukák gyesét egy évig kiegészítjük, hogy ez idő alatt is teljes fizetést kapjanak.
Minden nálunk született gyerek után támogatást adunk a családoknak: kisfiúk után százezer, míg kislányok után százezer-egy forintot utalunk át. Iskolakezdéskor is támogatást kapnak a családok. Korosztályoktól függően 30-60 ezer közötti összeget adunk a szülőknek, hogy ne terhelje meg őket a beiskolázás. Tizenötéves hagyomány nálunk, hogy évente egyszer egy hosszú hétvégére vendégül látjuk a teljes családokat egy hazai szállodában. A gyerekek közös Mikulás-esten, a felnőttek pedig az évbúcsúztatón kapnak ajándékot. Fontosnak tartjuk a közösségi életet is, amikor átmenetileg felbomlik a munkahelyi hierarchia és szigorú munkarend. Kirándulásokat szervezünk, van saját focicsapatunk, zenekarunk, finanszírozzuk a dolgozók sportolását, van uszodánk, szaunánk. A munkahelyeken ingyenes italautomatákat működtetünk.
– Mennyibe kerülnek ezek a juttatások a cégnek?
– Hatvan alkalmazottunk van, évente egy dolgozónk tízmillió forintba kerül a munkabérrel és a különféle juttatásokkal együtt.
– Meglehetősen nagylelkűek a munkatársakkal szemben. Feltételezhetően sokan szeretnének önöknél dolgozni.
– Igen, ez így van, de sajnos nagyon nehezen tudunk megfelelő munkatársat felvenni. A szakmai alkalmasság mellett elengedhetetlen szempont a csapatmunkára való alkalmasság. Ez a képesség sajnos sokaknál hiányzik. A fejlődésünk legnagyobb gátja ma az, hogy nem tudunk olyan számú, a világszínvonalú termelési kultúrában jártas munkatársat alkalmazni, amennyire szükségünk lenne. Az idén száznyolcvanhat fő jelentkezett három meghirdetett munkahelyre, ám közülük csak kettőt tudtunk felvenni.
– Mi jelenti a nehézséget?
– Mi informatikai katasztrófákat hárítunk el, ez azzal jár, hogy adott esetben hétvégén is dolgozni kell. Nos, sokan erre nem hajlandóak, még akkor sem, ha ez időnként fordul csak elő. Itt már eldőlt a lojalitás kérdése.
– Mennyire jön be a "családbarát taktika"? Másként fogalmazva, mennyire képesek levetkőzni a dolgozók olyan rossz magyar szokásokat, mint például a főnökutálat vagy az "enyveskéz szindróma"?
– Ez nem könny? kérdés. Rengeteg pénzt és energiát fordítunk a munkatársainkra, de mégis előfordul negatív tapasztalat. Azonban az említett hozzáállás nem magyar specialitás. Kevés ország van, ahol a munkakultúra mentes ezektől. Talán Németországot, az USA-t és Japánt lehetne pozitívan említeni. Ezekben az országokban megtanulnak az emberek csapatban gondolkodni és dolgozni. Már az iskolában arra szocializálják a gyerekeket, hogy képesek együtt dolgozni, adott esetben lemondani egy közös cél, siker érdekében. Sajnos ez nem jellemző sem a munkakultúránkra, sem a közéletre.
– Mennyire kifizetődő a "családbarát stratégia"? Visszajön az alkalmazottakra fordított pluszkiadás?
– A mi célunk természetesen az üzleti siker, a profit. Elmondhatom, hogy újra nagyszer? évet zárunk. Ahogy az elmúlt években, úgy az idén is harminc százalékkal növekszik az árbevételünk és a nyereségességünk. A jövőre vonatkozó terveink között szerepel, hogy az eddig már bizonyított ausztriai és németországi leányvállalatunk mellett az Egyesült Államokban és Ázsiában is megvetjük a lábunkat.
2005. 11. 25. (IX/47)
