A történet a sokat vitatott egykori szakszervezeti vagyon utóéletéről szól. 1991-ben az Antall-kormány antikommunista retorikával kísérve bejelentette, hogy a szakszervezetektől (is) elveszi az ingatlanvagyont. A nyilvántartások szerint ekkor 365 darab szakszervezeti üdülő volt, melyek 95 százalékát – meglepetésre – nem a szakszervezetek, hanem az állam tulajdonolta, tehát tulajdonjogilag nem volt mit elvenni. A szakszervezetek, hogy maradjon "befolyásuk" az ingatlanok hasznosítására, azt a taktikát találták ki, hogy az ingatlanokat apportálják egy közös alapítványba. Az Antall-kormány elfogadta ezt a javaslatot, de azzal a kitétellel, hogy a kuratórium elnökét a kormány delegálja a mindenkori népjóléti miniszter személyében. Az alapító okiratot ezért úgy szerkesztették meg, hogy az elnök-miniszter jogai voltak a dominánsak. A kuratóriumba hat tagot a kormány és hat tagot a szakszervezetek delegálnak. Jelenleg is ez az alapító okirat érvényes.
A Horn-kormány ideje alatt is a népjóléti miniszterek töltötték be a kuratóriumi elnöki posztot, a fordulat az Orbán–Torgyán-kormány idejében történt. 1998–2000-ben vizsgálatot indítottak számtalan területen, keresve az eltűnt, a "szocialisták által lenyúltnak" mondott állami vagyont. Vizsgálatokat indítottak az MNÜA-ban is. Egy "Karácsony-párti" kurátor elmondása szerint ekkor "bukásveszély" miatt
a kuratóriumból eltűntek a "fajsúlyos" szakszervezeti vezetők, és helyükre nem annyira jelentős "mozgalmi" személyeket delegáltak. A Fidesz-kormány pedig Hajzer Lászlót, volt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrfőkapitányt jelölte elnöknek. (Szocialista körökben már-már kőbe vésett teória, hogy Hajzer "nyomta fel" Baja Ferencet, a Horn-kormány környezetvédelmi miniszterét a zsurki vodkagyárügyben.)
A jelenhez visszakanyarodva: több kuratóriumi tag is beszámolt lapunknak egy (a korábbiakban használt) alapítványi repülőgépről, továbbá gyanúsan magas költség? külföldi utakról, ennek ellenére a vizsgálatok "felmentették" az alapítványt. Egyébként az idők során egyre kevesebb ingatlana volt az alapítványnak, tevékenységének súlypontja az üdülési csekkek forgalmazására került át.
2003-tól elnöke a kuratóriumnak Karácsony Mihály. Talán a miniszterekkel és minisztériumokkal ápolt jó kapcsolatainak köszönhetően egyfajta "aranykor" jött el az alapítvány életében, hiszen az addig 1,5-2 milliárd forint forgalmat lebonyolító cég 12 milliárdosra növekedett, az üdülési csekkek felhasználásának területe is kibővült a balatoni horgászengedélytől az állatkerti belépőkig, a kulturális intézményektől az egészségügyi szolgáltatásokig. Az üdülési csekk egy olyan béren kívüli juttatási fajta, melyet a munkaadók a mindenkori minimálbérig adómentesen vásárolhatnak dolgozóik részére. Ma már állami és magánvállalatok mintegy 500 ezer embernek nyújtanak ilyen szolgáltatást, "nagyvásárló" például a MÁV, a Magyar Posta, a Michelin és a Lufthansa. Az alapítvány az üdülési csekkek hasznát szociális támogatásra, fogyatékosokra, nagycsaládosokra költi.
Mi akkor a probléma? Mátraházi István, a "lázadó kurátorok" szóvivője szerint az elnök fontos döntéseket hoz meg egyedül. Így például utólag tájékoztatta a kuratóriumot az alapítvány több tízmillió forintos költség? arculatváltásáról. Indokolatlannak tartják egy új, mintegy 500 millió forintba kerülő ingatlan megvásárlását, ahová az összes MNÜA "cég" összeköltözne, és szerintük meg kellene újítani a Nemzeti Üdültetési Szolgálat vezetőjének szeptemberben lejáró megbízatását. Kéréseik elutasítása miatt a "lázadó hetek" arra kérték a kancelláriaminisztert, hívja vissza Karácsonyt a posztjáról.
Karácsony Mihály a Heteknek elmondta: mindig az alapító okirat szerint járt el, éppen ezért maga fordult az ügyészéghez, hogy vizsgálják ki, történt-e bármilyen törvénysértés. Mint fogalmazott, az erős elnöki jogköröket nem ő vindikálta magának, hanem a kilencvenes években szerkesztett alapító okirat "telepített" az elnökre ilyen jogokat. Karácsony úgy véli, a MNÜA forgalmának ugrásszer? növekedése őt igazolja.
2005. 11. 18. (IX/46)
