hetilap

Varga Mihály volt pénzügyminiszter Fotó: Somorjai L.

– Orbán Viktor a közelmúltban arról beszélt, hogy túl nagy az állam, ezért csökkenteni kell. Ez nem liberális gazdaságpolitika?

– A konzervatív mentalitáshoz legalább annyira közel áll a "kevesebb állam" koncepciója, mint a liberálisokéhoz. Nem azt kell méricskélni, hogy egy fontos elv melyik ideológiához áll közelebb, hanem azt, hogy mi a hatása. Az elmúlt 15 évben Magyarországon nem történtek meg azok az átalakítások, melyek egyszerűvé tudták volna tenni az életünket, hogy kevesebb adót fizessünk az állami közszolgáltatásokért. Az alapkérdések a fontosak, például az, hogy mit gondolunk a családról, a nemzetről, vagy például az egyházakról. Bizonyos körökben már az is kérdés, hogy vannak-e ilyen kategóriák egyáltalán. A politológiai jelzők – mint liberális, konzervatív vagy szocdem – ehhez képest másodlagosak. 

– Hónapok óta zajlik a vita a magyar gazdaság állapotáról. A kormányoldal egyik fő érve, hogy a GDP évi 3-4 százalékos növekedése a lassuló Európában kimagasló, a másik, hogy az elmúlt három és fél évben jelentős mértékben emelkedtek a reálbérek. Mit szól ehhez?

– A tények ismeretében merész állítás, hogy kirobbanó formában lenne a magyar gazdaság. Inkább azt mondanám: volt jobb állapotban. Jelenleg úgynevezett túlzott deficiteljárás alatt áll a magyar államháztartás. Brüsszel többször is figyelmeztette Magyarországot, hogy a saját magunk által vállalt konvergenciaprogramot sem tartjuk be. Az összes mértéktartó külföldi elemző Magyarországot teszi az utolsó helyre az euró bevezetésének időpontját tekintve. Rendkívül kedvezőtlen, hogy a költségvetési deficit mértéke az elmúlt három évben mindig jóval fölötte volt annak, amit a kormány ígért, pontosabban a költségvetésben előirányzott. A szavahihetőségünk forog kockán. Azért sem jók ezek a jelek, mert a nemzetközi tőkepiac követi a maga logikáját: egy ideig nem hajlandó elhinni a rossz híreket, aztán amikor hirtelen elhiszi azokat, mint a verebeknél, ha az egyik hirtelen felrebben, az összes többi is fölrepül. Az ország hitelességét erodálja, ami ma történik a magyar gazdaságpolitikában, és ha nem avatkozunk be, az előbb-utóbb súlyos válsághoz vezet. Ezt jósolja Magyarországnak a Financial Times múlt heti cikke is.

– Mi állhat a történések mögött: az MSZP dilettantizmusa vagy valamiféle alantas érdek, "nemzetvesztő logika"? 

– Szerintem nincs ma olyan politikus Magyarországon, aki szándékosan ártani akarna a hazájának. Inkább azt tételezem föl, hogy a gazdaságpolitika vezetői nem tudták megfogalmazni, mit szeretnének elérni, máskor egyszerre mindent szeretnének, ami éppen eszükbe jut. Egyszerre mindent lehetetlen teljesíteni. Hiba szerintem az is, hogy felültek annak a divatos közgazdasági dogmának, miszerint mindent rá kell bízni a piacra. 

– Bokros Lajos a közelmúltban nyilatkozott lapunknak, és Önhöz hasonlóan "lehúzta" a kormány gazdaságpolitikáját. Ám azt is mondta: "A másik oldal ugyanilyen. Az ellenzék paradox módon egyszerre követeli a költségvetési hiány és az eladósodás fékezését, illetve a költségvetési kiadások növelését." 

– Tények igazolják, hogy az Orbán-kormány kordában tartotta az államháztartást. Emlékeim szerint 1998-tól 2001-ig Bokros Lajosnak sem volt alapvetően vitája a gazdaságpolitikánkkal, sőt, talán lelke mélyén meg is dicsért bennünket. Üzenem: nem felejtettük el a szakmát! Mindig is szomorúnak tartottam, hogy vannak emberek, akik azt gondolják: ők a viszonyítási pontok, a dolgok alfái és ómegái. Bokros Lajos eddig nem tartozott közéjük. 

– Mégis, a Fidesz egyszerre ígér radikális adócsökkentést, ami az állam bevételeit csökkentené, azonban ha a jelenlegi kormány bejelent valamilyen jóléti kiadást, akkor rögtön "rátesznek egy lapáttal", hogy lehetne többet is adni, ugyanakkor folyamatosan ostorozzák a kormányt a magas hiány miatt. E három nincs ellentmondásban egymással? 

– A radikális adócsökkentéshez szükség van arra is, hogy az állam megváltozzon, ne költekezzen túl. Ha jól hallottam, akkor Orbán Viktor erről is beszélt. 

Másrészt az elmúlt években egyértelműen kiderült, hogy a radikális adócsökkentés nem jelent automatikusan költségvetés-kiesést. A Horn-kormány csökkentette a társasági adó szintjét 36-ról 18 százalékra, a következő évben több bevétel folyt be, mint az előzőben. A Fidesz-kormány idejében csökkent a tb-járulék 39-ről 33 százalékra, és nem omlott össze az egészségügyi kassza, így is befolyt a szükséges bevétel. A mostani kormány idejében vezették be az egyszerűsített vállalkozói adót, mely adónemben várakozáson felüli teljesítés történt. 

Az általunk szorgalmazott radikális adócsökkentés két irányba hatna. Egyrészt "fehérítené" a 25-30 százalékosra taksált szürke- és feketegazdaságot, másrészt, mivel több pénz marad a vállalkozóknál, növekedne a befektetések és a fejlesztések aránya. 

– Nyilvánvaló jelei mutatkoznak, hogy a választások előtt mégiscsak lesz "osztogatás". Mivel győzik meg az egyszer? embert, aki azt látja, hogy a baloldaltól kap, a másik oldaltól viszont nem kap, hogy mégis a Fideszre szavazzon? 

– Bízom az emberek józan ítélőképességében. Az MSZP-nek volt ideje, hogy teljesítsen. Nekünk nem ígéret-versenybe kell belemennünk, hanem rá kell mutatnunk az ellentmondásokra. Az MSZP most földet szeretne osztani. Fel kell tenni a kérdést: miből? Hiszen egy, azaz egy százalék a nemzeti földalapból kiosztható, szabad föld aránya. Az MSZP most azzal kampányol, hogy kibővíti a Fészekrakó programot. Kérdésem: Miért csak most? Mit tettek három és fél évig? 

– Elég lesz ez? Bizakodó a saját helyzetüket illetően?

– Optimista vagyok. Nagyon komoly szervezeti megerősödés történt a Fidesz soraiban. A kormány teljesítménye, ha csak ez alapján történnének a választások, nagyon jó esélyt adna arra, hogy nyerjünk. 

– Milyen változtatásokkal kezdené, ha kormányra kerülnének? 

– Azzal kezdeném, amit valószínű, hogy Önök is tennének, ha ezt kapnák feladatul: fölmérném az állapotokat. Az a furcsa helyzet alakult ki az elmúlt három évben, hogy azok a számok is bizonytalanok lettek, amelyek a Pénzügyminisztériumtól és a KSH-tól származnak. Korábban azt mondtuk; "ki tudja, mit hoz a jövő", most azt; "ki tudja, mit hoz a múlt". A hiányszámok visszafelé is változnak.

– A beszélgetés elején kicsit önkritikusan azt mondta, hogy korábban úgy gondolták, Önöknél van a bölcsek köve. Miben különböznek a négy évvel ezelőtti Fidesztől?

– Tanultunk a hibáinkból. Abból, hogy mennyire nem helyénvaló a "mi tudjuk jobban", illetve "majd mi megmondjuk az igazat" típusú mentalitás. Emellett bizonyos határon túl nem vállalhatunk fel koalíciós kényszereket. És természetesen a mostani kormány hibáit is szeretnénk elkerülni: 2002-ben nem vették figyelembe a gazdaság reális teljesítőképességét, és úgy hoztak döntéseket. Még az önkormányzati választás megnyerése sem lehet olyan cél, aminek az ára az, hogy három évre padlóra kerül a gazdaság.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek