Euforikus hangulatban: budapesti fiatalok ünneplik Magyarország EU-csatlakozását 2004-ben. Eljöttek a józanodás napjai Fotó: Reuters
Pedig alig másfél évvel ezelőtt szépen kezdődött minden: az unió a 2007 és 2013 közötti évekre 22-24 milliárd eurót különített el Magyarország számára regionális felzárkóztatásra, ami jóval több, mint amennyi a rendszerváltás óta rendelkezésünkre állt – privatizációs bevételekkel együtt – a fejlesztésekre. Az összeg révén lehetőségünk nyílna felzárkózni az uniós életszínvonalhoz. A tárgyidőszakhoz közeledve azonban zsugorodni kezdtek a számok. A teljes unió eredetileg 1022 milliárd eurósra tervezett költségvetése Tony Blair múlt heti budapesti javaslatával 846 milliárdra csökkent, a hazánknak járó fejlesztési támogatások pedig 10 százalékkal apadnának. A Heteknek nyilatkozó magyar EU-diplomaták szerint ennél is komolyabb probléma, hogy a régi tagok számos esetben kimutathatóan negatív, sőt ellenséges hozzáállást tanúsítanak az új tagokkal szemben. Az újak eddig is nehézkesen tudták kihasználni a rendelkezésükre álló keretet, és úgy tűnik, a régiek az eddigi nehézséget is fokozni kívánják.
Áll a bál az EU-ban. Tony Blair költségvetési javaslatára nemzetiségtől és politikai pártállástól
függetlenül az egész Európai Parlament megbolydult, ám alapvetően nem a brit miniszterelnök elképzeléseivel van a gond. A kontinensnyi feszültség valós oka a pénz, pontosabban a pénz hiánya. És maga a bővítés.
2005. 12. 09. (IX/49)
