Sok „szépet” hallhattunk a kampány során jobbról és balról egyaránt. Mennyiben tartja reálisnak, kivitelezhetőnek a VOSZ a pártok „nagylelkű” ígéreteit, például a 14. havi nyugdíjat, az 500 ezer új munkahely létrehozását, a járulékok 10 százalékos csökkentését, az előrehozott nyugdíjat?
– Az ígérethullámok ellen aligha lehet tenni valamit. Ha kampány van, akkor igen erős a késztetés a pártokon, hogy a lakosság egyes csoportjait célzottan kis „karácsonyfácskákkal” kecsegtesse a politika. Azzal, hogy Churchill módjára valaki „vért, verejtéket és könnyeket” ígér, láthatóan nem lehet választást nyerni. Többek között ezért is dolgoztuk ki a kritériumrendszerünket, mivel azt szerettük volna, hogy a kampány döntően ne arról szóljon, hogyan lehetne többet elosztani, hanem arról, hogyan tud a magyar gazdaság többet megtermelni. Vagyis, hogyan lehet a magyar vállalkozások versenyképességét javítani.
Például hogyan?
– Miközben a jelenlegi kormány regnálása alatt a bérnövekedést döntően az államadósság finanszírozta, addig mi azt szeretnénk, ha a következőkben úgy lehetne reálbért növelni, hogy a bérterhek csökkennének, vagyis a többlet nem a vállalkozói költségeket emelné. A munkáltatói bérterhek csökkentése minden parlamenti erő programjában szerepel. Mi úgy véljük, hogy az állam bevételeinek mérséklése a kiadások csökkentésével ellensúlyozandó. A további eladósodás nem járható.
A pártok eddig megismert elképzelései alapján hogyan látja, mennyire kezelik kellő súllyal a gazdaságban fennálló problémákat?
Mennyire együttműködők a vállalkozók javaslataival?
– A gazdasági fórumunkon azt tapasztaltuk, hogy javaslataink döntő többségével egyetértenek a pártok vezetői. Ez nem csoda, hiszen amit mi szeretnénk – javaslataink – nem csupán vállalkozói „javaslatok”, hanem nemzeti érdekeket is kifejeznek.
Melyek ezek?
– Említhetném például az államháztartás súlyának csökkentését, a bérterhek mérséklését, vagy a közigazgatás ésszerűsítését és szolgáltató jellegének erősítését éppúgy, mint a kis- és középvállalatok támogatását, az önkormányzati rendszer racionalizálását. A „hogyant” illetően viszont előfordul, hogy eltérnek nézeteink. Mi például nem támogatjuk azt, hogy a kis- és középvállalkozások kvázi „ingyen” tőkéhez jussanak, mint ahogy az egyik párt tervezi. Ez ugyanis mérsékli a nyereségességi követelményt.
Mit javasolnak helyette?
– Azt, hogy a profitot, amit a kisvállalkozó nem vesz ki a cégből, hanem például fejlesztésre viszszaforgatja, az állam ne adóztassa meg. De szükségesnek tartjuk, hogy az európai trendeknek megfelelően növekedjen a távmunka és a részfoglalkoztatás aránya, mert erre nagy igény van a társadalomban.
Ennek a ciklusnak a végére, ki nem mondva, de elúszni látszik a több ízben is módosított euróbevezetési dátum, és láthatóan egyre nagyobb heggyé nőnek
a tennivalók. Milyen elképzelései vannak a VOSZ-nak az euró bevezetéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtésére?
– A VOSZ véleménye ezen a ponton eltér a kormányétól és a legtöbb politikai erőtől. Mi úgy véljük, hogy exportorientált gazdaságban az árfolyam a nemzeti gazdaságpolitika eszköze, és nem adható fel addig, amíg segítségével az Európai Unió átlagához való felzárkózás elősegíthető.
Korábban Demján Sándor, a VOSZ elnöke azt nyilatkozta, hogy megvizsgálják a pártok választási programját, és összevetik azokkal a javaslatokkal, melyeket ajánlottak nekik. Ezek után pontozzák a pártok programjait, és ennek alapján arra voksolnak majd, amelyik leginkább megfelel a VOSZ elvárásainak. Elkészültek már a pártok ilyenfajta pontozásával?
– Valóban pontozni kívánjuk őket. A VOSZ elnöksége munkacsoportot hozott létre egy kritériumrendszer kidolgozására. Összeállítottunk egy, a pártok gazdasági programját minősíteni kívánó „kérdőívet”, melyben tíz csoportba sorolva gazdasági kérdések kaptak helyet: a bérterhekről, az államháztartás súlyáról, a közbeszerzésről éppúgy, mint a közigazgatási reformról vagy a K+F kiadások növelésének szükségességéről. Március derekán a parlamenti pártok vezető képviselőivel közösen szembesítettük a programjaikat a mi elvárásainkkal. Most dokumentáljuk, hogy mi is az, amit a pártok a mi javaslatainkból vállalni tudnak, és milyen mértékben. n
2006. 03. 31. (X/13)
