Mikola István
Ezzel szemben a közelmúltban a következő kijelentést tette a nyilvánosság előtt: „Támogatjuk az olyan magánforrás bevonását, ahol szakmai befektetők jelennek meg, de nem támogatjuk a multinacionális pénzügyi befektetők szerepvállalását az egészségügyben. Mit jelent ez? Ha egy orvos, háziorvos magánpraxis keretében gyógyítja a betegeket, és nyeresége van, akkor mit csinál a nyereségével? Akkor nem valószínű, hogy elviszi Malajziába, és ruhaüzemet fog ott építeni belőle, vagy kuplerájt csinál Thaiföldön, mert ilyen is van. Ezt láttuk. Már nem a kuplerájt, hanem a jelenséget.”
Mikola István korábban nem idegenkedett ennyire a magántőke bevonásától, hiszen a minisztersége idején alkotott törvényben is lehetővé tette ezt, igaz, a multinacionális tőke kizárásával. Mint fogalmazott: „Minden kórházat meg kell tartani, mert ha magánkézben van, akkor a haszonszerzés a lényeg, és a haszon pedig külföldre távozik.” (Zárójelben jegyezzük meg, hogy egyes vállalkozások kizárása a tulajdonosi kör nemzetiségére való hivatkozással nem eu-konform, nem felel meg a piacgazdaság alapszabályainak. Egyébként pedig bármely multinacionális cég létrehozhat néhány millió forintért egy kft.-t, és így, formailag legalábbis, hazai cégként részt vállalhatna az egészségügyi szolgáltatásokban.) Mikola idegenkedése a magántőke bevonásától egyébként azért is furcsa, mert maga is több, az egészségügyben szolgáltatást végző magánvállalkozásban vett részt.
„Nem engedünk egyetlen kórházat sem bezárni”– nyilatkozta a Fidesz miniszterelnökhelyettes-jelöltje, ám ezzel a kijelentésével újra ellentmondásba kerül korábbi önmagával. Mikola minisztersége alatt zárta be kapuit ugyanis a Mentőkórház, és vonták össze a Hematológiai Intézetet és az Országos Gyógyintézeti Központot.
2006. 03. 31. (X/13)
