A modern hadviselés legfőbb elemévé az egész hadseregeket átfogó információs
hálózatok váltak, amelyek folyamatos, gyors információcserét biztosítanak a
különböző fegyvernemek között, ezzel növelve az összehangoltságot, ütőképességet
és az egységek védettségét. Ezeknek az átfogó rendszereknek tulajdonképpen csak
az egyik alkotóeleme a gyalogos katona, aki (még) nem helyettesíthető
robottechnológiával, mint például a légierő egyes területei, de megtámogatható
modern, képességeit erősítő felszereléssel.
Ilyen jellegű fejlesztések zajlanak ma több korszerű hadseregben. Az Egyesült
Királyság, Németország és Franciaország prog-ramja mellett az Egyesült Államok
hadseregének Land Warrior elnevezésű fejlesztése jár az élen, amelynek
tesztelése napjainkban zajlik, és jövőre már rendszeresítik a hadseregnél.
A katona felszereléséből három eszköz tartalmazza az újítás lényegét: sisak,
mellény, fegyver. A sisak hordozza a katona kommunikációs rendszerének fő
összetevőit, mintegy 2 kilogramm terhet jelentve. Itt helyezkedik el a vezeték
nélküli hálózatba való csatlakozást biztosító antenna; fejhallgató és mikrofon a
többcsatornás, párhuzamos kommunikációt biztosító rádióadóhoz. A sisak
tartalmazza a katona domináns szeme előtt elhelyezett kijelzőt, ami
információkat ad az aktuális parancsokról, műholdas és topográfiai térképeket
mutat, melyek 30 másodpercenként frissülnek, és kijelzik az egység többi
tagjának helyzetét, ezzel szinte nullára csökkentve a baráti tűz lehetőségét. A
mellényen elhelyezett kezelőpanel szolgál a képernyőn való navigálásra, de a
fegyveren lévő programozható gombok segítségével is váltható a kijelző tartalma,
ami lehetővé teszi, hogy egy pillanatra se kelljen elengednie a karabélyt. A
fegyveren található a digitális irányzék, ami egyben kameraként is funkcionál,
valamint a hőképes kamera, ami szintén összeköttetésben áll a kijelzővel. Így
elegendő a gyalogosnak a fedezék mögül csak a fegyvert kidugni a tüzeléshez vagy
tájékozódáshoz, ezzel is növelve biztonságát. A kamerával egyébként készíthet
felvételeket is, melyeket a mellényben elhelyezkedő számítógép segítségével
továbbíthat. A vezetékek és egyéb érzékelők mellett a mellénybe építették az
áramforrást is, ami akár 24 órás ellátást biztosít az elektronikus eszközöknek.
Itt található a műholdas helymeghatározó rendszer (GPS), ami 5 műholdat
használva 10 méteres pontossággal határozza meg a harcos helyzetét. Ezt
kiegészíti egy lépésszámláló rendszer, ami épületek belsejében is követhetővé
teszi a katona haladását.
A rendszernek köszönhetően a katona négy dolgot biztosan tud: hol van ő, hol
vannak a társai, hol van az ellenség, és mi az adott pillanatban az aktuális
parancs. Mindez katonánként 25 000 dollárba fog kerülni.
A program folytatásaként tervezik egy védőfelszerelés elkészítését, ami az egész
test számára fokozottabb védelmet nyújt, vegyi fegyverek bevetése ellen is
megóv, mindemellett rendkívül könnyű (képünkön). Kísérleteznek egy
kaméleontulajdonságú anyag kifejlesztésével, amely értelemszerűen a környezet
színvilágához alkalmazkodna, valamint – elsőre meredeken hangzik – a katonát
szinte áttetszővé tevő optikai technológia is fejlesztés alatt áll (ilyet a
Predator című filmben láthattunk), de ezeken a területeken még sok akadály vár
leküzdésre.
Az emberi képességek mesterséges úton történő feltornázása felveti a technikának
való kiszolgáltatottság, illetve a visszaélés lehetőségének kérdését. Igaz, hogy
a hálózat részeként a katona pillanatra kész parancsokat kaphat a
főhadiszálláson ülő felettesétől, de ezzel az emberi tényező, az önálló
helyzetértékelés redukálása is elindult. Mostantól a digitális kamerákon
keresztül a legfelsőbb vezetés is harcba indul az egyszerű közlegénnyel. Így
válik a modern háború egy élő embereket és robotokat felvonultató valós idejű
stratégiai játékká.
2006. 05. 26. (X/21)
