Petschnig Mária Zita Fotó: MTI
Gazdasági kamarák, elemzők, kutatók egyre-másra állnak elő olyan
javaslatokkal, melyek hozzájárulhatnak az államháztartási hiány leszorításához
és középtávon az euró 2010-es bevezetéséhez. De vajon milyen az államháztartás
helyzete? Valóban akkora a veszély, hogy gyors beavatkozásra, egyfajta műtétre
van szükség?
– Kétségtelenül fennáll egyfajta veszély. Az új kormánynak egyszerre kell
elhárítania egy akut pénzügyi válság lehetőségét, és kell elkezdenie egy hosszú
távra szóló reformsorozatot. A probléma gyökere az, hogy már az ötödik éve
lényegesen többet költ az állam, mint amennyi bevétele van, a hiányt pedig a
külföldi befektetők finanszírozzák. Ám a tartósan magas deficit miatt nő a
kockázatuk, türelmük fogytán, így egyre inkább nő a veszélye egy pénzügyi
válságnak. Ha a külföldi befektetők végleg és tömegesen megvonnák a bizalmat
Magyarországtól, pénzügyi válság lépne fel. Jelentősen meggyengülne a forint
árfolyama, zuhanna az állampapírok kereslete, és kikényszerülne a drasztikus
kamatemelés. Megugrana az infláció és az államháztartás kamatszolgálata, és
mindez kihatna a gazdaság növekedésére is.
Mi lesz az új kormány legfontosabb feladata?
– Az államnak saját magán kell kezdenie a megtakarításokat. Kisebb
parlament, kevesebb képviselő, bizottság és minisztérium. Igaz, mindebből nem
jön össze sok pénz, ezek inkább demonstratív jellegű lépések lennének. Fájó pont
lenne ugyanakkor a társadalom számára – és ez nem úszható meg – a költségvetés
bevételi oldalának erősítése.
Azaz?
– Az adóbevételek növelése. Egyetértek azokkal, akik járható útnak tartják a
kétkulcsos áfa bevezetését. Még akkor is, ha a 15 százalékos kulcs 20 százalékra
való emelése átmenetileg növelné az inflációt, és hátrányosan érintené az
alacsonyabb jövedelműeket. Támogatom az egyszerűsített vállalkozói adó, az eva
20, esetleg 30 százalékra emelését.
A magam részéről helyesnek tartanám, ha a két évre meghirdetett úgynevezett
bankadó a későbbiekben is fennmaradna. Érdemes lenne megfontolni az
árfolyam-nyereségadó bevezetését is. Meggondolandó, hogy minden ingatlanra
kiterjedjen az ingatlanadó, amit az önkormányzatok az iparűzési adó helyett
szednének be. A napokban szó esett az úgynevezett vizit-, illetve receptdíjról
is, de ezek nem nagy horderejű tételek, az egészségügy finanszírozási
reformjáról kellene valójában beszélni.
Ezek és hasonló intézkedések várhatóan érdeksérelmeket és ellenállást
váltanak majd ki a társadalom egyes rétegeiben. Ezért felmerül a kérdés: van
akkora külső-belső nyomás az alakulófélben levő kormányon, hogy bevállalják a
népszerűtlen lépéseket?
– Hihetetlenül erős a külső kényszer. Elsősorban a már említett akut
pénzügyi válság elhárítása miatt, de említhetnénk az uniós forrásokhoz való
hozzáférést is. Az új kormánynak szeptember elsejéig be kell nyújtania egy
meggyőző konvergenciaprogramot. Ha ezt nem tenné meg, vagy Brüsszel nem fogadná
el, akkor – ahogy már korábban is jelezték – megnehezítik vagy zárolják a
felzárkózásunkat szolgáló támogatások folyósítását. Ez megengedhetetlen. 2007 és
2013 között 1000 milliárd forint feletti összegről lenne szó. De az uniós
forrásoktól függetlenül is rendbe kell tenni a költségvetést, a saját érdekeink
miatt. Ma erre sokkal jobbak a kilátások, mivel meggyőző fölényt szerzett a
koalíció, az ellenzéki pártok is a költségvetés rendbetételéről beszéltek a
kampány során, ezért remélhető e tekintetben a konszenzus.
Valóban van konszenzus? Orbán Viktor május 1-jén a Várban azt mondta, hogy
„ne engedjük, hogy a rossz kormányzás árát velünk fizettesse meg a kormány”.
Egyfajta polgári engedetlenségre buzdított, holott ő is tudhatja, milyen
állapotban van a költségvetés, és milyen lépések szükségesek. Nem kizárt, hogy
emiatt a Fidesz-táborban nagyobb lesz a feszültség és az ellenállás a várható
intézkedések miatt.
– Ez rendkívül felelőtlen megnyilvánulás volt Orbán részéről, ami elsősorban
nem kormányellenes, hanem meggyőződésem szerint magyarságellenes volt. A
társadalom sikeres jövőjét ássa alá mindaz, aki ellenáll az akut válság
elhárítását, illetve a strukturális reformok végrehajtását szolgáló
intézkedéseknek.
Nézzük ezt más oldalról. Valóban nincsen igaza Orbán Viktornak? Ha jobban
belegondolunk, végül is tényleg az előző kormány hibás gazdaságpolitikája miatt
tartunk itt, ahol vagyunk, nem?
– Ennek az állításnak csak a fele igaz. A kialakult helyzetért, az elmaradt
államháztartási reformokért az előző kormányok mind felelősek. Az
államháztartási kisiklás a Fidesz által benyújtott kétéves költségvetéssel
kezdődött, majd Medgyessy Péter száznapos programja adta végzetes lökést, s
azóta sem tudunk helyreállni.
Visszatérve a várható intézkedésekhez: milyen mértékben érinthetik ezek az
életszínvonalunkat? Magyarán, újabb Bokros-csomagra kell számítanunk?
– Nem, erről szó sincs. A gazdaság jól működik, az államháztartást kell
rendbe tenni. Azt ma még nem lehet megmondani, hogy az egyes társadalmi
rétegeket milyen mértékben érintik majd a takarékossági intézkedések, hiszen nem
ismerjük még magát a „csomagot”. A reálbér növekedési ütemének mérséklésére és
nem a visszaesésére kell számítanunk. Tavaly és az idén az első két hónapban is
6 százalék körüli mértékben nőttek a reálbérek. Valószínű, az idén ez nem
folytatódik, de csökkenés biztos nem lesz, mint a Bokros-csomag idején, amikor
két éven keresztül összesen 17 százalékkal zuhantak a reálkeresetek.
2006. 05. 12. (X/19)
