Évente több százmillió olyan eszközt dobnak a szemétbe – a turmixgéptől
kezdve a számítógépig –, amely villamos árammal működött. Európában az
elektronikai szemét jelenleg a háztartási hulladék 4 százalékát teszi ki,
azonban mennyisége ötévente 16-28 százalékkal növekszik: háromszor olyan
gyorsan, mint a háztartási hulladéké. A problémát csak fokozza, hogy főleg
Kelet-Európában kapható számos olyan kétes eredetű elektromos készülék, amely
elsősorban olcsósága miatt kedvelt, ám meghibásodása esetén általában sem a
gyártó, sem a forgalmazó nem lelhető fel, így a gép igen könnyen a szemétbe
kerül.
A bontás és a hulladék szétválogatása az EU valamennyi országában korszerű
rendszerben történik, de ezt követően ködössé válik a hulladék további sorsa.
Többnyire nyersanyagként visszakerül a legkülönbözőbb üzletágak gyártási
folyamatába, anélkül hogy az új gyártók tudnák, mi az általuk vásárolt
nyersanyag valódi alapja. A valamikori számítógépek „tovább élnek” más
elektronikai eszközökben, csomagolóanyagokban, a közutak burkolatában, talajban,
vizekben, levegőben. Ám a közvetlen toxikus hatást kifejtő anyagokat tartalmazó
alkatrészek a környezetbe vagy a szervezetbe kerülve súlyos veszélyforrást
jelentenek. Ilyen például a higany, az ólom, a báriumvegyületek, a berillium, a
dioxin vagy a kadmium.
A probléma az egész fejlett világban, így Magyarországon is megoldásra vár,
amire komoly uniós támogatások is ösztönöznek – mondja Fazekas Tibor
informatikus, a Merkantil World informatikai cég tulajdonosa. Az EU és az USA ma
még mindig ott tart, hogy mindenekelőtt az elektronikus hulladék megfelelő módon
való megsemmisítését és veszélytelenítését kívánja megoldani a valós
újrahasznosítás helyett. Épp ezért egyedülálló, amire a Merkantil World csapata
vállalkozott: uniós támogatással még az idén megvalósítanak egy „e-hulladékokat”
szakszerűen megsemmisítő, illetve újrahasznosító dunántúli üzemet: a bontott
informatikai eszközökből újakat gyártanak. Tevékenységüket a tervek szerint
rövid idő alatt régiós, majd uniós szintűvé terjesztik ki.
2006. 06. 16. (X/24)
