Bauer Tamás
Mit veszítenénk, ha nem vezetnék be az úgynevezett Gyurcsány-csomagot?
– Kiszámíthatatlan, hogy mennyi időn belül, de biztos, hogy megnövekedne egy
pénzügyi válság veszélye. Egyes szakértők ezt már tavaszra jósolták, de voltak,
akik úgy vélték, a választásokig még beavatkozás nélkül is ki lehet húzni. A
piac reakcióiból az látható, hogy a pénzügyi körök kevésnek tartják a most
ismertetett intézkedéseket – ez csak a minimum, ami ahhoz elég, hogy elkerüljünk
egy nagy forintválságot, a kamatok és az infláció elszabadulását.
Milyen összefüggésben van az az 1500 milliárd forint, amit meg akarnak
spórolni az elkövetkezendő másfél évben, azzal az 5-10 vagy akár 15 ezer
milliárddal, ami az Európai Unió kohéziós alapjából és a hozzá kapcsolódó
önrészből, befektetésekből érkezhet Magyarországra?
– Valószínűleg az 1500 milliárd megtakarítása nélkül nem kapjuk meg az uniós
pénzeket. Nyilván mindenen lehet vitatkozni, de az EU-s lét bizonyos elemi
feltételeit Magyarországnak is teljesítenie kell. Azon lehet vitatkozni, hogy
például 2008-ban vagy csak 2009-ben érjük el az euróérettséget, de hogy
alapvetően a pénzügyi stabilitás irányába kell mozognunk, és nem az ellenkezőbe,
az nem lehet kérdéses.
Ön szerint ki a felelős az ország jelenlegi állapotáért?
– Ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni, akkor a fő felelős Medgyessy
Péter, és van két további felelős, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc. De úgy is
fogalmazhatnám, hogy az egész magyar politikai elit – beleértve az SZDSZ, a
Fidesz és a szocialista párt vezetőit – felelős a helyzetért.
És kikkel fizettetik meg a mulasztásuk árát?
– A politikusok hibáit mindig a lakosság egésze fizeti. Minden olyan ötlet,
hogy ne a néppel fizettessék meg – demagógia. Nem fizetheti meg más. A
politikusok legfeljebb bukással szoktak fizetni a hibákért.
Érdekes módon Magyarországon senki nem bukott meg.
– Dehogynem, például Medgyessy Péter, vagy korábban Horn Gyula, Orbán
Viktor.
A miniszterelnöki székből valóban kikerültek, de ma is a politikai elit
élvonalához tartoznak. Visszatérve a lényegre, a megszorítások egyik fontos
eleme az energiaár-emelés, illetve a gázkompenzáció csökkentése vagy
megszüntetése. Mekkora szerepe volt az energiaár-képzésnek a hiány
kialakulásában?
– A hiány kialakulásában sok minden szerepet játszott. Jelentős része van
benne az energiaárnak, hogy tudniillik mindig a világpiaci ár alatt tartották,
jelentős szerepe van benne a lakástámogatásnak, és nagyon jelentős szerepe van a
közalkalmazotti bérek négy évvel ezelőtti drasztikus felemelésének.
A politikai, gazdasági elit milyen terheket vállal saját magára? A
megszorításból kiveszi a részét?
– A politikai osztály anyagi körülményeit nem tudja befolyásolni a kormány.
Tesznek egy-két gesztust, például kevesebb lesz a miniszter meg az országgyűlési
bizottság, kevésbé fogják emelni a miniszteri fizetéseket, de az egyensúly
megteremtésében mindennek kevés a szerepe.
Megjegyzem, a csak politikából élő politikusok nem kerülik el az adóemelést,
hiszen az ő adójukat levonják. De hogy azok, akik politikusként vállalkozók is,
tehát sokféle forrásból jutnak jövedelemhez – mint például Kapolyi László és
sokan mások –, szóval, hogy ők mi módon vállalnak szolidaritást a tömegekkel,
azt nem tudom.
Mi a véleménye a bejelentés hangneméről, hogy tudniillik ez egy
„kellemetlenség”, ami „nem fog fájni”?
– Nehéz kiszámítani, hogy mi a jó stílus. A „nem fog fájni”-val olyan
értelemben egyetértek, hogy ez az intézkedés-csomag valóban nem törekszik a
reálbérek, reáljövedelmek csökkentésére, hanem csak az elmúlt hat évben
tapasztalt növekedésnek a megfékezésére, arra, hogy az elkövetkezendő két évben
ne növekedjék az életszínvonal. Ez egészen más, mint az 1995-96-os
Bokros-csomag, ami egy effektív, nagyon kemény – 16 százalékos –
életszínvonal-csökkenést eredményezett.
Azonban nagyon sokan úgy állították be a havi háztartási költségvetésüket –
például hiteleket törlesztenek –, hogy egy néhány ezer forintos kiesés is
felboríthatja az életüket.
– Szerintem százezrek élnek így, és ebben az értelemben nagyon sokak
helyzete válik bizonytalanná. Az ő számukra a „kellemetlen” kifejezés biztosan
nem rokonszenves.
2006. 06. 16. (X/24)
