A szocializmus időszakában a magyar azt tanulta, hogy ha egyedül nem megy,
majd az állam segít. A rendszerváltást követő kapitalizmus sokakat nagy feladat
elé állított: a kíméletlen munkaerő-piaci versenyben sokan tényleg betegek
lettek. Egy magát megnevezni nem kívánó forrás szerint azoban azok száma is
növekedésnek indult, akik új megélhetési forrást láttak a rokkantságban. Ahhoz,
hogy egy egészséges személyt is rokkanttá nyilvánítsanak, kezdetben nem kellett
túl nagy tőkét befektetni. Forrásunk szerint bizonyos öszszegekért háziorvosok
megtanították a magát leszázalékoltatni kívánó egészséges egyént arra, hogyan
viselkedjen a pszichiátrián az áhított orvosi szakvélemény megszerzéséhez.
Miután megvolt a papír, a megbízott helyi orvosszakértői bizottság kiadhatta a
határozatot, el volt rendezve a dolog. Két évvel ezelőtt azonban a hasonló
esetek megugró száma miatt nagy szigorúság köszöntött be. Megszűntek egyes helyi
orvosszakértői bizottságok, és központilag kezdték felülvizsgálni az ezek által
kiadott határozatokat. Ebben is átestünk a ló túlsó oldalára – olyanokat is
visszahívtak felülvizsgálatra, akiknek például végtagjaik hiányoztak. Nem
alhatnak nyugodtan a véglegesített rokkantsági állapotúak sem, náluk is kemény
ellenőrzésekre lehet számítani.
2006. 07. 07. (X/27)
