Fotó: S.L.
A napokban elkezdődött a szakmai vita a jövő évi bérek alakulásáról. A
kormány javaslata szerint 6-6,5 százalékkal emelkedhetnének a bérek a
versenyszférában, a közalkalmazottak körében viszont 0 százalékkal. Ez,
figyelembe véve a várható 6 százalék körüli inflációt, legalább 4 százalékkal
vetné vissza a reálbéreket a vállalatoknál dolgozók körében, azok viszont, akik
az állami szférában állnak alkalmazásban, ennél lényegesebben, akár 10
százalékkal kevesebb fizetést vihetnének haza az idei béreikhez képest. Az
Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkavállalói és munkaadói oldalt képviselő
szervezetei nem fogadják el a kormány javaslatait. „Tudomásul vesszük, hogy
szükség van az államháztartás rendbetételére, és ebben a társadalom minden
rétegének ki kell vennie a részét, áldozatot kell vállalnia, azonban ez a
mértékű reálbércsökkenés nem indokolt és nem elfogadható – mondta lapunknak
Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke, majd
hozzátette: – Úgy véljük, hogy ha megvalósulnának a kormány tervei, azzal
próbára tennék a társadalom teherbíró képességét. Eddig többnyire csak politikai
indíttatású demonstrációk voltak az utcákon, de félő, hogy egyre inkább a
szociális elégedetlenség viszi majd ki az embereket. A kormány felelőssége, hogy
figyeljen arra, hogy a konvergenciaprogram teljesítése érdekében hozott lépések
veszélyeztetik-e a társadalmi egyensúlyt.”
A kiigazító csomag bérekre vonatkozó hatása valószínűleg a közszférában
dolgozókat érintené hátrányosabban. A kormány ugyanis 0 százalékos emelést ajánl
jövőre, tehát gyakorlatilag befagyasztaná a béreket. „Ez elfogadhatatlan, nem
tekintjük tárgyalási alapnak – szögezte le Szabó Endre –, hiszen ez akár 9–10
százalékos reálbércsökkenést jelentene az érintetteknek. Hasonló visszaesés
1995-ben volt a Bokros-csomag hatásaként, ám most merőben más helyzetben van az
ország. Nem is beszélve arról, hogy a kormány a közigazgatásból 15 ezer főt, a
pedagógusi pályáról pedig mintegy 10 ezer főt bocsátana el, így a rendszerben
maradóknak több munkát kellene elvégezniük lényegesen kevesebb pénzért.”
A 4 százalékos reálbércsökkenés egy átlagosnak mondható nettó 110 ezer forintos
fizetés esetén 4500–5000 forintos mínuszt jelentene, de egy kétkeresős család
esetében ez a 10 ezer forintot is meghaladhatná. Szabó Endre utalt az egyéb
intézkedések negatív hatásaira is, úgymint a vizitdíj, a kórházi tartózkodási
díj vagy a tanárok számára a plusz két óra munka, amely miatt 5-10 ezer
forinttal kevesebbet kapnak havonta.
A csomag hatásai elsősorban azt az egymillió embert érintik komolyan, akik most
is a létminimum határán élnek, de arra a 2 millió honfitársunkra is hatással
lesz, akik a megélhetési küszöbön, minimálbérből vagy e körüli összegből
gazdálkodnak.
„A munkavállalói oldalt képviselő szakszervezetek megegyeztek abban – mondta
Szabó Endre –, hogy ha november elejéig nem kapnak megfelelő javaslatot az állam
részéről, keresik a megfelelő nyomásgyakorlás módját. Azaz demonstrációk,
sztrájkok, munkabeszüntetések várhatók.”
2006. 11. 03. (X/44)
