A MÁV 1993-as társasággá alakítása óta évente 160 milliárd forintjába kerül
az adófizetőknek. A drámai romlás az elmúlt négy évben következett be: 2002-ben
a kormányváltás idején a MÁV jegyzett tőkéje még 270 milliárd forint volt, éves
vesztesége nem érte el a 30 milliárdot, adósságállománya pedig néhány
tízmilliárdot tett ki. Ezzel szemben tavaly a társaság adósságállománya
meghaladta a 270 milliárdot, emellett a napokban további 55 milliárd forint
hosszú távú hitelfelvételről írtak alá szerződést. A veszteségképződés tovább
erősödik, az idén 80–100 milliárd körül várható.
A tarifák csak töredékrészben járulnak hozzá a költségek finanszírozásához, azaz
a MÁV személyszállítási bevételeit döntően az adófizetők és nem az utazók
fizetik ki. Egy 100 forintos jegy árából csupán 18 forintot fizet ki maga az
utas, a többit, 82 százalékot az állam, azaz az adófizetők dobják össze. Ma
minden egyes család évente 40 ezer forinttal támogatja a MÁV-ot – ha vonatozik,
ha nem.
A megszüntetéssel fenyegetett huszonnyolc gazdaságtalan vonalon az
utazóközönségnek csupán a 2 százaléka közlekedik, s önmagában ez évente mintegy
hatmilliárd veszteséget termel.
A társaság szerint a naponta indított 2400 vonat helyett csak 1200 indítása érné
meg. Az utazóközönség eközben harmincnyolcféle kedvezményt vehet igénybe, így a
MÁV 152 millió utasa közül csupán 13 millió fizeti ki a teljes árú jegy árát.
Mindezek összességében a MÁV és a GySEV működéséhez, illetve a
fizetésképtelenség elkerüléséhez mintegy 450 milliárd forintra lenne szükség,
ami nyilvánvalóan irreális.
A MÁV az elmúlt évek során csapdába jutott: a hosszú évek óta tartó folyamatos
pénzügyi gondok miatt sorra meghiúsultak a fejlesztések, így tovább romlott az
amúgy sem magas színvonal, ez pedig egyre több utast riaszt el, ami tovább
csökkenti a bevételt.
Rossz irány
2006. 11. 30. (X/48)
