Fotó: Somorjai László
Annak ellenére, hogy számos fejlett országban már népbetegségnek számít a
túlsúlyosság, a társadalom részéről egyre erősebbnek bizonyul a kövérek
elutasítása. A houstoni egyetem felméréséből kiderül, hogy kimondottan
elutasítóan, udvariatlanul viselkednek az üzletekben az eladók a kövérkés
vevőkkel. Nem kapnak annyi figyelmet, mosolyt, mint sovány társaik. Az
elutasítás azonban nemcsak az üzletekben jelentkezik, hanem a társadalmi
érintkezés valamennyi területét érinti. Általánosságban elmondható, hogy a
kövérek nehezebben boldogulnak, mint normál testsúlyú embertársaik. Az előítélet
a munka világában is markánsan jelentkezik. Egy túlsúlyos ember lényegesen
hátrányosabb helyzetben van egy állásinterjún: bizonyos pozíciókra – például a
marketing vagy a média egyes területein –, illetve felsővezetői posztra
gyakorlatilag esélytelenek. Sőt a súlyfelesleggel küzdők mérhetően kevesebb
fizetést kapnak, mint sovány társaik. Az Economics and Human Biology felmérése
szerint a normál testtömegindextől való 10 százalékos eltérés 3 százalékos
fizetéscsökkenést jelent.
De testközpontú világunkban nemcsak a kövérség jelent hátrányt, hanem az
átlagostól eltérő külső is. Az USA-ban, de Nagy-Britanniában sem szerencsés
csúnyának lenni, hiszen – a London Guildhall University adatai szerint
legalábbis – 15 százalékkal kevesebb bért vihetnek haza, mint a mai ideálnak
megfelelő, jóvágású kollégáik. Hasonlóképpen az alacsony növésűek is hátrányba
kerülhetnek. A Federal Reserve Bank of St. Louis felmérése azt bizonyítja, hogy
a magas, sármos dolgozók öt százalékkal magasabb fizetést kapnak, mint átlagos
magasságú kollégáik. Hasonló következtetésre jutott a Német Gazdaságkutató
Intézet is: a magasabb emberek könnyebben érvényesülnek, és magasabb fizetést
kapnak. Egy centi plusz 0,6 százalékos többletet hoz, tehát egy 10 centivel
magasabb dolgozó éves szinten akár 2000 euróval, mintegy 500 ezer forinttal több
fizetéshez jut, mint alacsonyabb, ám azonos végzettséggel rendelkező és
teljesítményt nyújtó kollegája.