hetilap

Veres János pénzügyminiszter szerint a jövő évi adótörvényben az egyik
leglényegesebb változás az úgynevezett „kisadók” összevonása.

A szakképzési hozzájárulás, az innovációs, a munkaadói járulék, illetve a
rehabilitációs járulék helyébe egy egységes adónem lép. A cégeknek a nettó
árbevételtől, illetve a foglalkoztatotti létszámtól függően kell adózni: 20 fő
alatt 0,9, 20 és 50 fő között 0,95, efelett pedig 1,22 százalékot kell
befizetni. Nem változik ugyanakkor a személyi jövedelemadó mértéke, a
jóváírásoknál viszont várható némi változás. Azoknak, akik 170 ezer és 200 ezer
forintos jövedelemmel rendelkeznek, az eddigiekhez képest 4500-4700 forinttal
több marad a pénztárcájukban.

Annak ellenére, hogy a vállalkozók terhei nem változnak érdemben, a Magyar
Kereskedelmi és Iparkamara mégsem ért egyet az adórendszerrel. Alapvető probléma
– fogalmazott Parragh –, hogy a kilátásba helyezett változások ismét az
adóemelések irányába tartanak, és nem az állami kiadások csökkentését célozzák
meg. Az államháztartás helyzete már megengedné, hogy csökkenhessenek az adók. A
magas adóteher egy métely – mondta az elnök –, amely középtávon megfojtja a
gazdaságot.

Az úgynevezett kisadók összevonásával kapcsolatban elmondta, pozitívumnak
tartja, hogy csökkennek az adminisztrációs terhek, és jövőre először nem arról
kell beszélni, mekkora adóteher-növekedéssel járnak a változások, hanem
lényegében változatlan marad a vállalkozók mostani pénzügyi helyzete. Az elnök
hátrányosnak tartja, hogy egy cím alá vonják a szakképzési, az innovációs és a
rehabilitációs adót, mert ezek kialakult struktúrája sérülhet. Hozzátette, a
kiigazító csomagnak „köszönhetően” az idén mintegy 400-600 milliárddal több adót
kell lerónia a vállalkozói rétegnek a 2006. évihez képest.

A kamara számításai szerint a feketegazdaság további kifehérítéséből, illetve a
felpörgetett inflációnak köszönhetően jövőre 116 milliárdos többletbevételre
tesz szert az állam. A kamara azt szeretné elérni, hogy ezt visszaforgassák a
gazdaságba, elsősorban a versenyképesség javításába.

Parragh László hangsúlyozta hazánk lemaradását a régió és az Európai Unió
országainak gazdaságához képest. Kérdésesnek nevezte, hogy a megszorítások valós
választ adnak-e a gazdasági, fiskális problémákra, illetve megfelelően
használjuk-e fel az uniós forrásokat.

Megfogalmazása szerint komoly hátráltató tényező Magyarországon a duális
politika és a duális gazdasági rendszer. Kettős hatalom van jelen a politikában,
egyik a kormányzat, másik az önkormányzatok szintjén működik. Ennek megfelelően
nincsen közmegegyezés, a döntéseknél a szakmaiság háttérbe szorul, a jó
kezdeményezések elvéreznek politikai okok miatt.

A gazdaságban is megfigyelhető a kettősség: egyszerre vannak jelen a dübörgő
multik és a túlélésért küzdő hazai kisvállalkozói szféra. Ellentmondásos a
gazdaságpolitika is, nagyon gyakran változnak a prioritások, a miniszterelnök
szinte minden felszólalásában más és más koncepcióról és fejlesztési irányról
beszél. A Széchenyi Tervtől napjainkig kéttucatnyi gazdaságfejlesztési program
indult már útjára, de nem látható kézzelfogható eredmény. Parragh szerint a
miniszterelnök megragadta a gazdaságpolitikai lényeget, amikor azt a bizonyos
kifejezést használta az elhíresült őszödi beszédben.

Parragh László szerint miközben politikai döntések születnek a pénzek
elosztásával kapcsolatban, az ország még nem ébredt rá arra, hogy most játssza
el a jövőnket. Ma az a legnagyobb kérdés – mondta –, hogy milyen döntések
születnek az uniós pénzek felhasználása kapcsán. Ez ugyanis önmagában nem hozza
meg a felzárkózást. Az előttünk csatlakozó országok példája nyilvánvaló e
tekintetben. Spanyolország, Írország, Ausztria vagy éppen Finnország sikereket
könyvelhetett el, mert ők konszenzusokon alapuló, beruházásösztönző és
ciklusokon átívelő gazdaságpolitikát folytattak, ezzel szemben a görögök és a
portugálok nem a gazdaság egészét generáló infrastruktúra-fejlesztésekbe
fordították a támogatásokat, melynek következtében a várttal éppen ellenkezően
az addigi 4 százalék feletti gazdasági növekedés 15 éven át 1 százalék alattira
esett vissza. Parragh bírálta a II. Nemzeti Fejlesztési Tervet is, mivel annak
felét külföldi nagyvállalatok kapják, a hazai kis- és középvállalatok csupán az
egyharmadára esélyesek. Parragh kiemelten fontosnak, az egyetlen lehetőségnek
nevezte az uniós forrásokat. A sikerhez azonban világos gazdaságpolitikára lenne
szükség, s majd ezek alapján kellene a jelenleginél több pénzt következetesen
befektetni gazdaságfejlesztési és -élénkítési célokra. Nem az a probléma, hogy
eddig elszúrtuk – fogalmazott –, hanem, ha most rosszul élünk ezekkel a
forrásokkal, ami az egyetlenegy erőforrásunk, akkor újra elszúrjuk, csak jobban,
és ez majd évek múlva fog kiderülni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek