Szinte mindenkit meglepett a gazdasági növekedés olyan szintű
megtorpanása, mint amit tavaly a második félévben tapasztaltunk. A harmadik
negyedévben még az egy százalékot, sem érte el, miközben a kiigazítási csomag
alapvető célja sikeresnek mondható: az államháztartási deficit 10 százalékról a
várakozások feletti arányban 6,4 százalékra csökkent, és jövőre 4 százalék alá
is kerülhet. Mondhatjuk azt, hogy túl vagyunk a nehezén?
– Bizonyos szempontból túl vagyunk a mélyponton. Előrejelzésünk szerint
jövőre 2,5 százalékkal növekedhet a gazdaság. Ugyanakkor látni kell, viszonylag
lassan gyorsul csak fel a növekedés, ugyanis az idén is hatnak még a kiigazítási
csomag negatív hatásai. Nagy a bizonytalanság, és ez megmutatkozik a beruházások
tervezésekor is. Az állam részéről szinte leáll a beruházás, csupán az uniós
projektekhez szükséges hozzájárulást tervezték be. A vállalatok részéről pedig
tapintható a bizonytalanság. Beruházás helyett inkább kiviszik a tőkét. Úgy
tűnik, kivárásra játszanak. Nem látszik még, milyen feloldása, megoldása lesz –
és mikor – annak a sok feszültségnek, amely átszövi a gazdaságot, a politikát, a
társadalmat.
Ennek tudható be az is, hogy lényegesen kevesebb működő tőke érkezik az
országba, mint korábban?
– Igen. Miért is választanának minket, miközben a régiós versenytársaink
jobb körülményeket biztosítanak?
Megéri a társadalom, a gazdaság áldozatvállalása? Tartósan fenntartható lesz
a most alacsonyra tornászott államháztartási deficit, nem üt ki újra a probléma
néhány év múlva? Másként fogalmazva, jó irányba haladunk?
– A kiigazítási csomag intézkedéseivel nem haladunk valamilyen irányba. Ez
egy állapot, amikor mesterségesen lehűtik, lefagyasztják a gazdaságot, és miután
helyreállt az államháztartási egyensúly, újra növekedésnek indulhat.
A 4 százalékos államháztartási hiány hosszú távon is fenntartható lenne reformok
nélkül is. Elegendő a megfelelően takarékos gazdálkodás, fegyelmezett adózás és
ellenőrzés. De tudjuk, hogy ez kevés. Magyarország jelenleg túladóztatott, ilyen
magas adók – amelyek a környező országokhoz képest is kiemelkednek – nem
tarthatók fenn. Az adókat tehát mindenképpen csökkenteni kell. Ehhez viszont az
állami költségek, kiadások lefaragására lesz szükség. Évek óta szó van erről,
sok-sok pénzt költünk a reformok előkészítésére, különféle tanulmányok
születnek, ám eddig nem sok látható belőle. Pedig csupán a közigazgatáson belül
százmilliárdokat lehetne megspórolni.
Jól mozdult el a kormány a nyugdíjreformmal kapcsolatban. Igazságtalan volt
eddig a rendszer, és túlzott terhet ró a gazdaságra.
Igazságtalanság azok felé, akik korábban mentek nyugdíjba. Ők nagy szegénységben
élnek, még akkor is, ha bankigazgatók voltak, szemben azokkal, akik az elmúlt
időszakban váltottak. Ők az inflációval korrigált fizetésüknek megfelelő
összeget kapnak. Nyugodtan nevezhetjük őket „választási nyugdíjasoknak”. Ez a
nyugdíjasok, de a dolgozók felé is rendkívül igazságtalan. Mára ennek
köszönhetően széthúzódott a nyugdíjasok tábora: a kisnyugdíjasok egyre
szegényebbek, és egyre gazdagabbak a magasabb ellátmánnyal rendelkezők. Ez nem
tartható fenn sokáig. A következő években is lépések, intézkedések várhatók.
Mire számíthatunk az idén a reálbérek tekintetében a tavalyi több mint 6
százalékos csökkenés után?
– Nem számolhatunk azzal, hogy 0,5 százaléknál nagyobb mértékben
emelkednének a reálbérek. A lakosság fogyasztása pedig a tavalyi szinten marad,
szemben a múlt évi 2 százalékos visszaeséssel.
Ezek szerint nem érezhetünk lényegi változást, könnyebbséget tavalyhoz
képest?
– Valószínűleg nem.
A fél százalék átlag, tehát lesznek, olyan rétegek, amelyeknek jövőre is
reálbércsökkenésük lesz?
– Igen, ez elképzelhető. A gazdaság gyengébben muzsikáló szektoraiban
lehetséges, hogy csökkennek a bérek, de a közigazgatás, illetve a pénzügyi
szektor jövőre is növekvő bérekkel számolhat.
Önmagában még nem tragikus egy stagnáló fogyasztás. Az előző években nagyon
gyorsan nőtt a fogyasztásunk. Az elmúlt 5-6 évhez képest ma 20 százalékkal
többet költünk. Hogy mikor érzünk majd könnyebbséget, nem lehet előre
megmondani. Nem látjuk, milyen lesz a gazdaságpolitika jövőre; mit tesz a
kormány a versenyképesség javítása, az adók csökkentése érdekében; azt sem, mit
hoz a népszavazás.
Talán lehet sejteni, milyen eredménye lesz.
– Valószínűleg megszavazzák, hiszen ki szeretne önszántából bármit is
fizetni. Álságosak a kérdések. Az lett volna korrekt, ha úgy tették volna fel a
kérdéseket: „Vállalna ön több adót, tb-járulékot fizetni annak érdekében, hogy
finanszírozható legyen az egészségügy, ha eltörölnék a vizitdíjat vagy
tandíjat?” Hiszen ha ezeket megszüntetnék, pótolni kellene. Az államnak
önmagában nincsen pénze; annyi van, amennyit mi befizetünk.
Tavaly nagyon megugrott az infláció, jócskán meghaladta a 7 százalékot. Mi
várható az idén?
– Mérséklődik az inflációs nyomás, 5 százalék körüli mértékre várjuk. Az
energia- és a közüzemi díjak emelkedése újra jelentkezik az év elején, de kisebb
mértékben, mint tavaly. Várakozások szerint az élelmiszerárak jövőre is nőnek,
de kisebb mértékben az előző évihez képest.
Felemás képet adnak a különböző gazdaságkutató intézetek által készített
bizalmi indexek. A nagyobb, főként külföldre termelő cégek optimisták a
kilátásaikat tekintve, míg a hazai kis- és közepes vállalatok rendkívül
pesszimisták. Mi az oka ennek? Mi változhat jövőre?
– A külföldi vállalatok főként külpiacokra készítik a termékeiket, és a
világgazdaságban értékesítik. Rájuk kevésbé hatnak a kiigazító csomag negatív
hatásai. Ezt mutatja, hogy ebben a környezetben az export 10 százalék felett
nőtt tavaly, miközben alig tudnak talpon maradni a hazai vállalatok, a kisebb
vállalkozások. Példátlan módon egyszerre három hatalmas teher is nyomja őket. A
kormány egyrészről jelentősen emelte az adóterheket, ezzel párhuzamosan
szigorította az adóbehajtást, komoly lépéseket tett a gazdaság kifehérítése
érdekében, mindezt akkor, amikor szűkülő belföldi kereslettel találkoznak. A
lakosságnak érzékelhetően kevesebb a pénze, ennek megfelelően kimutathatóan
csökkent a fogyasztás. Egy vagy két hasonló intézkedés még elviselhető lenne, de
a három egyszerre nagyon nehezen. Előbb vagy utóbb mindenképpen szükség lesz az
adók csökkentésére. Erre leghamarabb 2009-ben nyílik lehetőség. Látszik a
kormány részéről némi hajlandóság erre.
Milyen évünk lesz tehát 2008-ban?
– Jellegében hasonló év lesz jövőre is, mint a tavalyi, de némileg kedvezőbb
feltételekkel. Tavaly a várakozások feletti mértékben csökkent az államháztartás
hiánya, 6 százalék körüli, az idén pedig a prognózisunk szerint 4 százaléknál
valamivel kevesebb lehet. Ez a tendencia nemcsak az euró bevezetése, hanem a
gazdaságunk egésze miatt is fontos.
2008. 01. 04. (XII/1)
