Nehéz választ adni arra a kérdésre, miként tudta Jérome Kerviel kockázatos
üzleteit titokban tartani, és hogyan tudott – a jelenlegi verzió szerint –
egymaga túljárni munkatársai és felettesei eszén. Kerviel elvileg csak
kockázatmentes üzletekkel foglalkozhatott (volna), besorolása szerint ugyanis
vásárolhatott részvényeket, de azokat rövid időn belül el is kellett adnia; így
az árfolyam-ingadozásoknak köszönhetően ezekkel az egyensúlyközeli
tranzakciókkal csak szerény nyereséget vagy veszteséget könyvelhetett el.
Kerviel azonban továbbment, mint az számára engedélyezve volt: felvásárolta a
részvényeket, de a kedvező árfolyamra várva tartogatta őket, miközben minderről
a bank vezetése mit sem tudott.
Egy ilyen nagymértékű felvásárlásnak hamar ki kellett volna derülnie, főleg, ha
a brókerek ügyleteinek ellenőrzése jól működik. A rendszer hiányosságait azonban
Jérome Kerviel jól ismerte, a bróker ugyanis korábban öt évig dolgozott az
ellenőrzési osztályon. Tisztában volt az ügymenettel, a módszerekkel, az
ellenőrzések gyakoriságával, ismerte a belépési kódokat, így sikerült
eltitkolnia azt, hogy valójában milyen üzleteket is kötött a részvénypiacokon.
2008. 02. 08. (XII/6)
