Ki fizeti a révészt? Kinek érdeme a siker? – tehetjük fel a kérdést a siker
hallatán. A pénzügyminisztériumi bürokratáknak, akik sikeresen kiötlötték,
milyen új adókat kell bevezetni, vagy a társadalomnak, vállalkozóknak? Az
államháztarási hiány 720 milliárdos lefaragásához a 10 millió magyar állampolgár
fejenként közel 70 ezer forinttal járult hozzá.
A szegények adója
A kormány a konvergenciaprogram meghirdetésekor egyszerre emelt adókat,
szabadította fel az energia, a gyógyszer és a közlekedés árait. Ezzel a tétellel
közel 250 milliárd forintos megtakarítást ért el – értsd, ennyivel többet
kellett az állampolgároknak fizetniük. Mindez hozzájárult az infláció
megugrásához.
Az inflációt a szegények adójának is mondják, mivel leginkább a szűkösebb
jövedelműeket érinti. Tavaly 8 százalékkal romlott a magyar fizetőeszköz, ami a
nyugdíjasok esetében 11, a három vagy több gyermeket nevelő családok esetében is
közel 10 százalékos inflációt jelent. Senki nem tudta kivonni a házi büdzséjét a
megugró infláció hatása alól, hiszen az alapvető élelmiszerek és a háztartási
energia, illetve az egészségügyi szolgáltatások ára emelkedett jelentősen.
Mináry Borbála, a KSH főosztályvezető-helyettese megkeresésünkre elmondta,
komoly terhet jelent az energiaárak emelkedése is. „Tavaly a háztartási energia
közel 25 százalékkal emelkedett, de hozzá kell számítanunk a néhány hónappal
korábbi, 2006. augusztusi áremelést is, amikor a gáz ára 30, a villamos energiáé
pedig 15 százalékkal drágult. Tehát öt hónap alatt közel 50 százalékkal drágult
az energia.”
A 2007-es év vagy akár a Gyurcsány-kormány szimbóluma is lehet a vizitdíj, a
kórházi napidíj. Ezek bevezetése is lendített az infláción, hiszen az
egészségügyi szolgáltatások tavaly 27 százalékkal drágultak.
Számításaink szerint az említett három tétel miatt az infláció egyhavi fizetést
vitt el az év során. Ha egy nettó 150 ezer forintos bevétellel rendelkező
családot veszünk alapul, a 8 százalékos infláció havonta 12 ezer forinttal
rövidítette meg őket, éves szinten ez 144 ezer forintot, azaz közel egyhavi
bevételt jelent. A nyugdíjasok esetében lényegesen rosszabb a helyzet. Egy 60
ezer forintos nyugdíj esetében például a 11 százalékos infláció havonta 6600
forintot jelent, ami 79 ezer forintra rúg éves szinten. Ha csak a fűtésszezont
vesszük figyelembe, a havi kiadások az átlagot meghaladó mértékben nőttek. Az 50
százalékkal többe kerülő fűtés, villamos energia, valamint az átlagon felül
emelkedő közszolgáltatások, illetve az élelmiszerárak akár havi 15 ezer forintos
pluszkiadást is jelenthetnek a családok számára. És nem említettük még az
özvegyeket, egyedülállókat, akiket jobban szorít az áremelkedés, hiszen egy
forrásból kell fizetni a megugró rezsit.
„Nem meglepő – mondta Mináry Borbála –, ha tavaly folytatódott az az évek óta
tartó tendencia, miszerint egyre kevesebbet fordítunk ruházkodásra, mivel ezen
próbálunk spórolni. A tartós fogyasztási cikkekre, mint háztartási gépekre vagy
autóra ugyan kicsivel többet fordítottunk, mint egy évvel korábban. Meg kell
jegyezni ugyanakkor – tette hozzá –, hogy a fogyasztási hitelek éppen ezekre a
termékekre specializálódnak, és ezekből egyre növekvő „mennyiséget” igénylünk,
azaz rohamosan nő az eladósodás.”
A korbács nem elég
„A dicséret valóban jogos a kormánynak – állította megkeresésünkre Vadász
György, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) alelnöke –, hiszen
sikerült megállítaniuk egy negatív folyamatot, az államháztartási hiány drámai
emelkedését. Ha azonban körülnézünk, miből is áll elő ez a siker, a helyzet
jóval árnyaltabb. A hiány nem az állami kiadások csökkentéséből, hanem jórészt
új adók kivetéséből, régiek felemeléséből, az adómorál szigorításából állt elő.
A lakosság terhei mellett a vállalkozók is nagy árat fizettek ezért a sikerért:
az adóemelések következtében 500 milliárd forinttal több adót fizettek be a
közös kasszába, mint a korábbi években” – hívta fel a figyelmet az alelnök.
A gazdaság kifehérítését a BKIK is üdvözli, de az alelnök úgy véli, a korbács
önmagában kevés. Átmeneti sikert el lehet érni az adók emelésével, de tartós
eredményekhez csak az adók csökkentésével juthatunk el.
Tavaly 100 ezer vállalkozás, főként magyar tulajdonú mikro- és kisvállalkozás
szűnt meg. Ennyien nem bírták a megemelt tb-járulék, az elvártnyereség-adó,
illetve a szolidaritási adó, a megemelkedett energiaköltségek fizetését. „A
jelenlegi adószint egyedülállóan magas, nagyobb, mint amennyit ki tud termelni
egy hazai vállalkozás – mondta Vadász György.
A vállalkozó nem bíznak a kormány adócsökkentési szándékában. Bár számos szakmai
szervezet, bizottság letette a kormány asztalára a javaslatait, nem kaptak
érdemi választ. Vadász György növekvő bizonytalanságot lát a kabinet részéről.
„Az eredeti elképzelés szerint már készen kellene lenni a 2009-től bevezetendő
adócsökkentési koncepciónak, társadalmi vitában kellene körbejárni, ezzel
szemben még a kontúrjait sem látjuk” – hívta fel a figyelmet.
Az állam ráér még
Az állam – ígérete ellenére – eddig legalább is minimális önrészt vállalt a
kiadások lefaragásából. Mineddig várat magára az államigazgatás reformja, amely
jelentősen csökkenthetné a költségeket. A konvergenciaprogram szerint az állam
magán csupán 2011-re tervez érzékelhető nagyságrendű megtakarítást. Ekkor a
tervek szerint a GDP 1,5 százalékának megfelelő összeggel, mintegy 300 milliárd
forinttal csökkenhetnek az állam kiadásai.
Eddig spórolás címén intézményeket vontak össze, igyekeztek megszüntetni a
párhuzamos funkciókat, melynek eredményeképpen ma a korábbi 415 költségvetési
szerv helyett 176 működik. Ezzel néhány 10 milliárd takarítható meg.
Az átszervezések már 2006-ban elkezdődtek, ekkor 30 százalékkal csökkent a
foglalkoztatottak száma az állami szférában, eddig mintegy 23 ezer főtől vált
meg az állam.
Való igaz, hogy a programban ígéretet tesz a kormány arra, hogy az idén nemcsak
a bevételek révén kíván javítani az államháztartáson, hanem visszafogja a saját
kiadásait is, azonban ennek nyomai sem láthatók. Folytatódik tehát az adóprés.
Bár egyre több szakmai szervezet hangsúlyozza, hogy ideje az adókat csökkenteni,
a konvergenciaprogram mint a kormány hivatalos gazdaságpolitikai terve nem arról
árulkodik, hogy jövőre érezhetően enyhülhetne a szigor. Jövőre csak minimálisan,
a GDP 0,7 százalékával csökkenne az adóteher. Lényegében csak 2011-re térhetne
vissza a 2006-os, egyébként is magas szintre.
2008. 02. 01. (XII/5)
