Fotó: Somorjai László
Ki ne emlékezne Radványi Géza Valahol Európában című híres filmjében a
„könyörgöm, akaszszuk fel
!” mondatra, illetve a világháború után kóborló,
bandába verődött szegény, árva gyerekekre? A háborúnak már régen vége, de a
gyermekszegénység még mindig probléma Európában. Napjainkban is 19 millió
gyermeket fenyeget a szegénység csak az EU-ban, és ne felejtsük el, hogy a
legszegényebb államok, mint például Ukrajna, nincsenek a tagok között.
Az uniós polgárok között a gyermekek jobban ki vannak téve a szegénységnek, mint
a felnőtt lakosság – tudjuk meg az Európai Bizottság napokban publikált,
szociális védelemről szóló éves jelentéséből.
Az EU-ban a gyermekek 19 százalékát, azaz csaknem minden ötödik gyermeket
veszélyeztet a szegénység. Magyarországon, Romániában és meglepő módon
Olaszországban ez az arány még magasabb, azaz minden negyedik gyermek az
elszegényedés veszélyének van kitéve. Egy fokkal még ennél is rosszabb a helyzet
Lengyelországban és Litvániában.
A szegénység mértéke persze nagyon különböző lehet. Az európai szegénység meg
sem közelíti azt a szintet, ami a legszegényebb afrikai, ázsiai vagy éppen
dél-amerikai országokban tapasztalható. A szegénységi küszöböt a vásárlóerő
alapján számítja az EU, a régi tagállamok zömében ez egy 2 felnőttből és 2
gyermekből álló család esetében havi 1500, illetve 1900 eurós jövedelem alatt
már fennáll. Az újonnan csatlakozott államok esetében, ha egy négytagú család
havi jövedelme nem éri el a 400, illetve 650 eurót (országtól függően), a
szegény kategóriába sorolja őket. A számok azt jelzik, hogy Nyugat-Európában
két-háromszor annyi fizetés jelent azonos életszínvonalat egyes kelet-európai
államokéval, tehát a fizetések nominális összehasonlítása gyakran irreális.
A szegénység Európában egyrészt a keleti bővítés után csatlakozott
posztkommunista országok lerobbant gazdasági és társadalmi struktúrája miatt,
másrészt a Nyugat-Európába az elmúlt harminc évben a fejlődő, illetve harmadik
világbeli országokból beáramlott bevándorlók miatt erősödött meg. Ezek mellett
az egyik legmarkánsabb ok a magas munkanélküliség. A szegénység egyik
legnyilvánvalóbb következménye a leszakadt társadalmi rétegek egészségi
állapotának romlása. A bizottsági jelentés alapján ez a réteg bizonyíthatóan
rövidebb életkort él meg, gyakrabban betegszik meg, és az általános közérzete is
rosszabb, mint a jómódúaké.
A fő probléma azokban a családokban van, ahol egy aktív kereső sincs, azaz
mindkét felnőtt munkanélküli. Az EU-ban minden tizedik gyermek él ilyen
háztartásban. Magyarország sereghajtó ebben a kategóriában, a gyermekek 14
százaléka él munkanélküli háztartásokban hazánkban. A munkanélküli háztartások
számát tekintve Magyarországot hátulról csak Nagy-Britannia előzi meg. Ez azért
is meglepő, mivel a magyar gazdasággal ellentétben a brit makrogazdaságot a
közgazdászok dicsérete övezi. Ennek ellenére a szigetország lakói között egyre
nagyobb társadalmi különbségek alakulnak ki, amiben nagy szerepet játszik a
számos külföldi bevándorló, hiszen a szigetország a kedvenc uniós bevándorlási
célállomás. A stabil, jól fizetett és szociálisan biztonságos állások mellett
egyre több a rosszul fizetett, rövid lejáratú szerződésekkel, nem ritkán rossz
munkakörülményekkel együttjáró állás.
Sajnos sok esetben a munkahely megléte sem óvja meg a családot és a gyermekeket
a szegénységtől. Főleg Kelet-Európában és Portugáliában magas azon családok és
gyermekek száma, akik a munkahely ellenére is a szegénység vészterhes árnyékában
élnek.
Az EU elkötelezte magát, hogy aktívabban küzd a szegénység, elsősorban a
gyermekszegénység ellen. 2010 a szegénység elleni európai év lesz. Vladimir
Spidla uniós szociális biztos szerint a szociális védelmi rendszerek reformjára
van szükség, és ez kifizetődő politika. Elsősorban munkahelyteremtéssel lehet
fékezni a szegénység már most is ijesztő mértékét. Azonban Spidla szerint „az
egészséges gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés önmagában nem javítja a
perifériára került réteg helyzetét”. A gyermekszegénység ellen a szociális
juttatások, illetve szolgáltatások erősítésével és diszkriminációellenes
politikával is harcolni kell.
2008. 03. 14. (XII/11)
