hetilap

Fotó: Somorjai László

– Ma talán még utópisztikusnak hat ez az állítás, de az unió és a világ
fejlettebb részén már nemcsak tervek léteznek, hanem a megvalósítás is elindult.
Az EU a növekedést és a munkahelyteremtést szeretné biztosítani minden
tagállamának, olyan tudatos építkezésen keresztül, ami nagyobb hozzáadott
értéket tud termelni. Ma már ennek a folyamatnak az eredményeként jól látható,
hogy néhány nagy cég mindegyik országban meghatározóvá válik, amelyek a
legnagyobb lendületet adják a fejlesztéseknek, illetve meghatározzák majd a jövő
társadalmát. Nyilván ez a fajta beavatkozás élénk ellenkezést vált ki időről
időre, mivel a gazdasági folyamatok irányítása, feltételezi a majdani politikai
irányítást is. Ebben a változásban óriási kérdés, hogy mi lesz a kis- és
középvállalkozásokkal, hogyan tudnak ebben a korszerűbb szerkezetben termelni,
és hogyan tudják az üzleti modelljüket hatékonyabbá és versenyképessé tenni.

Magyarországnak van esélye ehhez a fejlett szektorhoz csatlakozni? Vagy az
unió véglegesen kettészakad, és mi a leszakadt országok között leszünk?

–Magyarország gazdaságilag kettéhasadt, a nagy vállalatok, amelyek többnyire
a globális cégekhez tartoznak, benne vannak a legfejlettebb innovációs
folyamatokban. A nagy veszélyt az jelenti, hogy a többi gazdasági szereplőnél
lassul az innovációhoz kapcsolódó fej­lődés, modernizáció. Magyarorszá­gon a
legnagyobb problémák közé tartozik, hogy a fejlesztési finanszírozásokra a
vállalati szektor nagyon keveset költ. Jelenleg az állami finanszírozás adja a
kétharmad részét a fejlesztéseknek, míg a vállalati ráfordítás csupán az
egyharmadát. Az USA-ban ez a helyzet pont fordított. Sőt, a magyarországi
tudomány eredményei nemigen épülnek be a magyar gazdaság tevékenységébe, illetve
pontosan megfigyelhető, hogy a korszerű eredmények átvétele lényegesen lassabb,
mint más országokban, ami erősen rontja a versenyképességünket.

Ebben a helyzetben, milyen jelzésértéke van annak, hogy Magyarországra jön az
Európai Technológiai és Innovációs Központ?

–Van jelzésértéke, de azt is látni kell, hogy ez elsősorban egy
adminisztratív, szervezési központja ennek a tevékenységnek, mégis vannak
előnyei. Nyilván jóval több lesz a tudományos rendezvény, konferencia, melyek a
figyelmet Magya­rországra fordítják. Ezeket a lehetőségeket tudatosan kell majd
kihasználnia Magyarországnak. Javítja az országimázst az is, hogy a
Nobel-díjasok után most azt is elmondhatja Magyarország, hogy az európai
innovációs tevékenység meghatározó központjává válhat. Budapest mellett ott van
Debrecen, ahol nagyon komoly tudományos kutatói tevékenység folyik, a szegedi
biotechnológiai tevékenység szintén a határokon túl is elismerést váltott ki.
Pécsnek nagyon komoly orvosi tevékenysége van, Győrben kialakult egy
közlekedéshez kötődő mérnöki innovációs tevékenység. Ezek többnyire a határon
túl is elismertek. Természetesen két irányba is kell javítani ezt a
tevékenységet, egyrészt a vállalkozásokkal, másrészt az egymással való
együttműködésből jöhetnek további eredmények. Nagyon sokszor a magyar tudományos
központok is a külső partnerrel tartják inkább a kapcsolatot, a belső
együttműködés nem igazán alakult ki, pedig az ország számára sok eredményt
hozna.

Ötödik évébe léptünk az EU-s tagságunknak. Mennyire sikerült európaivá válni?
Ki tudjuk használni az unió nyújtotta előnyöket?

–A csatlakozás zökkenőmentes volt, ami azt mutatja, hogy Magyarország
alapvetően felkészült, például a jogharmonizációban vagy a modernizációban,
ugyanakkor más kérdés, hogy az EU-ban rejlő további lehetőségeket hogyan
használjuk ki. Az Európai Unióból ma a legtöbbet talán az uniós pénzek
felhasználásával kapcsolatban érzékelhet az átlagember. Az összes többi besimul,
beépül a mindennapjainkba. Az a kérdés, hogy utak, vasutak, hidak épülnek
ezekből a forrásokból, vagy az a fajta tudás növekszik, ami az emberek fejében
kell hogy megjelenjen. Azaz, lesznek-e új képességek, képzettségek az uniós
támogatásból. Ez fogja igazán eldönteni, hogy mennyire sikeres Magyarország.

Jól látható, hogy Portugália és Görögország egyrészről nagyon sok pénzt tudott
lehívni a brüsszeli kasszából, ugyanakkor nem tudták megváltoztatni sem a
gazdaság szerkezetét, sem az emberek hétköznapjait. Pozitív példaként ott van
Írország, amely – nagyon tudatosan – a pénzeket elsősorban

a tudásba, képességek növelésére, a képzésbe fektette be. Amikor
bebizonyosodott, hogy ez a tudásgazdaság nagyon komoly tőkét jelent az
országnak, akkor kezdtek el autópálya-hálózatot kiépíteni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek