Fotó: Járdány Bence
– A képviselők egy része a közvéleményhez igazodva hozta meg a döntését. A
közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a lakosság sokallta a Wall Street-i
szereplőktől ezt a hatalmas összeget. A mintegy 100 millió amerikai háztartás
mindegyikére kétezer dollár jutna, ha elosztjuk a 700 milliárdos bankmentő
csomagot. Az emberek úgy gondolják, nem nekik kellene fizetniük a bankárok,
brókerek hibáiért.
Milyen következményekkel járna a világ pénzpiacára és gazdaságára, ha nem
születne meg egy hasonló csomag?
– Ez mindenképpen súlyos következményekkel járna. Talán most éppen ez
motiválja a képviselőket, hiszen láthatták, milyen sokkolóan reagált a vétóra a
pénzpiac. Belátták, nem éri meg kockára tenni az amerikai pénzpiac összeomlását.
Tehát maradna ekkora nagyságrendű csomag, de más feltételekkel?
– Valószínűleg komoly feltételeket szabnának. Például a felső vezetők
fizetéseinek, jutalmainak csökkentését, illetve a kisegített cégekben az állami
segítség erejéig tulajdonosrészt kellene adniuk. A lényeg az, hogy a támogatás
fejében az állam, másként fogalmazva az adófizetők részesedhessenek a jövőbeni
várható profitból.
Az amerikai elnök a bankmentő csomag bejelentésekor meglepően nyíltan
fogalmazott a válsággal kapcsolatban. Hivatalos berkekből először hallhattunk
ilyeneket, hogy „súlyos válságban van az amerikai pénzpiac”, vagy hogy „hosszú
és fájdalmas recesszióba torkollhat ez a folyamat, sőt a gazdaság szektorai is
veszélybe kerülhetnek”. Ha hozzátesszük a 700 milliárd dolláros bankmentő
csomagot, gyakorlatilag beismerte, a helyzet súlyosabb, mint eddig gondoltuk,
hiszen legalább ekkora veszteség van még lezárva a borítékokba.
– Valóban meglepő, hogy ilyen nyílt és határozott hangvételű beszédet
hallunk egy elnöktől. Általában válság idején inkább nyugtató, bizalmat erősítő
beszédek hangzanak el hivatalos berkekből. A gazdaságpolitika azonban most nyílt
kártyákkal játszik. Őszintén beszélnek a lakossággal, a vállalatokkal,
valószínűleg azért – és ez kicsit ijesztő –, mert ők sem tudják, mi lesz a
jövőben. Nem akarnak abba a csapdába esni, hogy elveszítsék a hitelességüket.
Azért vállalják az őszinteséget már most az elején, mert tudják, a hitelességre
nagy szükségük lesz. Nem kizárt, hogy a későbbiekben olyan bejelentéseket kell
tenniük, amelynek sikere azon múlik majd, van-e hitelessége az ország vezetőinek.
Az elmúlt ötven évben az USA volt a világ gazdaságának a motorja. Mennyire
kerül veszélybe most ez a szerep?
– Egyre többször hallani, hogy újra felosztják a nemzetközi pénzügyi
piacokat, és a hangsúly az USA-ról Európára és Ázsiára tolódik át. Az az
egypólusú rendszer, amely a második világháborút követően a dollárra és az
amerikai gazdaságra épült, biztosan megváltozik. Egyre nagyobb dominanciát nyert
az euró, nemcsak az euróövezeten belül, de Oroszországban és Dél-Kelet Európában
is teljes mértékben dominánssá vált az euró. Már Ázsiában is, főleg a
kereskedelmi ügyleteknél szívesebben kötik a szerződéseket euróban. Az utolsó
nagy terület az árupiac, azon belül is az olajpiac, ami hagyományosan és
kizárólag dollár alapú. Feltételezhetően többpólusú rendszer alakul ki, amely
eloszlik egy amerikai, egy európai és egy ázsiai központra.
Érdekes megfogalmazásokat lehet hallani, Peer Steinbrück, német
külügyminiszter szerint „a világ nem lesz többé olyan, mint a válságot megelőző
időszakban volt”. Megváltozhat a kapitalizmusnak amerikai formája, ahol a
legkevésbé szabályozott és államilag kontrollált piacok működnek? A válság
kialakulásában szerepet játszottak ugyanis a hitelminősítő társaságok is, melyek
gyakorlatilag rutinból minősítették jónak azokat a hitelkonstrukciókat,
amelyekről a világ szeme láttára derült ki, hogy rosszak. Láthatjuk, hogy csak
az állami beavatkozás tudja elejét venni a nagyobb katasztrófának.
– A kérdés nagyon mély és messzire vezetne. Ma még nem állítható, hogy a
bankrendszer összeomlása lenne a történet vége. Bár elvileg ez is benne van.
Szabályozás területén azért várható szigorítás?
– Egészen biztosan. A felelősök keresése már most is gőzerővel folyik.
Amerikában nagy kultúrája van a felelősségre vonásnak. És arra felé nem az
ügyintézők körében keresik a vétkeseket, hanem a felsővezetőknél és ha bűnösnek
találtatnak, több évre is leültetik őket.
Nem maradhat érintetlenül Európa sem, ahogy Magyarország sem. Veres János,
pénzügyminiszter a napokban jelentette be a jövő évi költségvetés főbb számai,
miszerint három százalékos GDP-növekedésre számít. Ez a jelen körülmények között
nagyon ambiciózusnak tűnik.
– Valóban, nem tűnik valószínűnek. Három százalékos növekedés akkor érhető
el, ha normál körülmények között uralkodnának. Jelenleg annak is örülnék, ha két
százalékot meghaladna a GDP növekedése.
Várhatóan hogyan befolyásolja a hétköznapjainkat a következő időszakban a
nemzetközi helyzet?
– A legfontosabb változást a hitelezés tekintetében várhatunk. A
bizalmatlanság miatt a bankok már most is drágábban jutnak pénzhez, egymásnak is
nehezebben és drágábban hiteleznek, így a hitelfelvevők is drágulásra
számíthatnak. Nemzeti banki adatok szerint havonta egy-két tized százalékponttal
emelkedik a deviza alapú hitelek költsége.
Ebben az időszakban óvatos befektetési stratégia javasolt, állampapírok,
bankbetétek. Olyan hosszabb időszakra készülhetünk, amikor örülhetünk, ha a
hozam néhány százalékkal meghaladja az inflációt. A részvénypiacról az
egzotikusabb extraprofitot ígérő befektetésektől el kell búcsúznunk, mint vonzó
lehetőségtől. Vannak időszakok, ezt kell belátni, mikor a piac nem ad
extrahozamot.
2008. 10. 03. (XII/40)
