Fotó: Somorjai László
A napokban a tejtermelők félpályás útlezárással követelték, hogy a
bevásárlóközpontok polcain nagyobb arányban kapjanak helyet a hazai termékek.
Több hipermarket ugyanis inkább az olcsóbb szlovák, szlovén tejet vásárolja fel.
Az árkülönbözet gyakran 50 forintot is elér literenként, ami kellő súllyal esik
latba az árérzékeny hazai fogyasztók döntéseiben. Hasonló árkülönbség állhat elő
gyümölcsök, vagy éppen a dinnye esetében is.
De vajon miért drágább ennyivel a magyar áru?
A lapunknak nyilatkozó szakember szerint a válaszhoz vissza kell menni az uniós
csatlakozásunkig. Míg a magyar kormány nem hozta meg a szükséges intézkedéseket
a hazai agrárpiac védelme érdekében, számos ágazat cégeit felvásárolták, majd
megszüntették a külföldi konkurensek. Szlovákiában, vagy éppen Szlovéniában,
Lengyel-országban ezzel szemben nagy gondot fordítottak a hazai piac védelmére.
Így megerősödhettek a helyi agrárcégek.
A másik különbség abból adódik, hogy az említett országok mezőgazdasága
sikeresebben alkalmazkodott globális világunk kihívásaihoz. Ennek jegyében
többek között éltek az EU által is támogatott TÉSZ-ek (Termelési Értékesítési
Szövetségek/Szervezetek) megalakításának lehetőségével. A szervezeten belül az
egyes ágazatok összefogva közösen keresnek piacokat a termékeikre. S mivel
nagyobb erőt képviselnek, inkább partnereivé tudnak válni a multiknak, mintha –
a magyar gyakorlat szerint – egyes gazdaságok próbálnak dűlőre jutni a láncok
képviselőivel. A nagy mennyiségben való értékesítés pedig lehetővé teszi, hogy
akár kisebb árrés esetén is megfelelő nyereségre tegyenek szert. Mivel nálunk ez
az értékesítési forma nem elterjedt, a termelők lényegesen rosszabb
alkupozícióban kénytelenek tárgyalni a kereskedőkkel. S mivel az árérzékenység
miatt jobban fogy az olcsóbb áru, hiába kiváló minőségűek a magyar termékek, a
láncok ezeket a termékeket helyezik előtérbe.
A TÉSZ-ek másik előnye, hogy a gazdák képesek megtalálni a piacot a termékeik
számára. Jellemzően a hazai kistermelők nem forognak a világ vérkeringésében,
nem használják az internetet sem, így nem meglepő, hogy minimálisan tájékozottak
a piaci tendenciákat illetően.
Jó példa erre a kukoricatermelők idei kálváriája.
Ebben az évben a tavalyinál 40 százalékkal több búzát arattak le, a
kukoricatermelés pedig több mint a duplája lett a tavalyinak. Hiába azonban a jó
termés, a hazai gabonaágazat helyzete tovább romlott, mivel a bőséges termés
hatását semlegesíti a felvásárlási árak csökkenése. Fél év alatt az étkezési
búza tonnája 72 ezer forintról 32 ezerre zuhant, de a kukorica ára is a tavalyi
szint felét éri csak el.
Az alapvető probléma az, hogy az ágazatnak nincsen szervezett piackutatói,
elemzői háttere, gyenge a kommunikáció a piaci szereplők között. Nem jutottak el
például a gazdákhoz a környező országokban várható kedvező termésbecslések
hírei. Mint azok a hazai áresést előrejelző információk sem, hogy az aratás
előtt a magyar kereskedők 30 ezer forintos áron hoztak be az országba román
búzát. Ezen kívül az ágazat jelentős logisztikai hátránnyal küzd a régiós
versenytársakkal szemben, amely egy mondás szerint csak akkor tűnik el, ha majd
tengerünk lesz.
Mindezek miatt nem meglepő a rossz hangulat az ágazatban. Nemcsak a gyümölcs-,
illetve a tejtermelők elégedetlenek, hanem a gabonatermelők is. Nem kevesen a
kormányt teszik felelőssé. Szabó János mezőhegyesi gazda szerint a kormány tehet
a kialakult helyzetről. „Kádár idejében ez nem fordulhatott volna elő” –
szögezte le. Kovács Pál gazdálkodó szerint azonban éppen a korcs kommunista
rendszer tette tönkre az országot. „Nem volt egy talpalatnyi földünk sem, minden
felett a népköztársaság uralkodott. Aki most is az államra vár, az megérdemli a
sorsát” – fogalmazott a gazda.
Az agrárium mindennapjaiból időről időre megmutatkozó problémák, demonstrációk
felhívják a figyelmet arra, hogy az egyébként kiváló adottságokkal rendelkező
Magyarországnak nem sikerült megfelelően élni az uniós csatlakozás adta
lehetőségekkel. Mai világunkban nemcsak termelni kell tudni, hanem értékesíteni
is. A feudalizmus és a szocializmus árnyát több szomszédos ország sikerrel
átlépte, melynek eredményei a hipermarketek polcairól vigyorognak ránk.
2008. 11. 28. (XII/48)
