Kilenc munkaadói gazdasági szervezet, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), valamint az MTA jelenlegi és korábbi elnökei közösen megalapították a Reformszövetséget. A tudomány és a gazdaság képviselői elérkezettnek látták az időt arra, hogy civilként a politika számára kidolgozzák azt a reformrendszert, amelyre égetően szüksége van a gazdaságnak és a társadalom egészének.
A szövetség a politikától távol állva a tudomány és a gazdaság szakembereire számít. Milliárdosoktól egyetemi tanárokig számos közismert személyiség, mint például Békesi László vagy Chikán Attila is szerepet vállal a munkában. A szövetség anyagi hátterét maguk a gazdasági szervezetek, kamarák állják, a tanulmányok elkészítésének díját pedig Demján Sándor vállalta magára.
Az alakuló ülést követően Futó Péter, a Magyar Gyáriparosok és Munkáltatók Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke elmondta: a szövetség célja, hogy a lakosság minél hamarabb felzárkózhasson az uniós állampolgárok életszínvonalához.
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Hetek kérdésére elmondta: terveik szerint februárra elkészítenek egy átfogó reformtervet, amelyben nemcsak az adó- és járulékrendszer átdolgozására tesznek javaslatot, hanem a közigazgatási és önkormányzati szisztéma megváltoztatására is. Hasonlóképpen a vállalkozásfejlesztési, a szociális, az oktatási kérdésekre is választ keresnek, de olyan területeket is kiemelten kezelnek, mint például a cigányság helyzete, a népességfogyás problémája vagy éppen a nyugdíjbiztosítási területek. Mint azt az MTA elnöke elmondta, tanulni kell a múlt hibáiból, ezért a javaslataikat szakmai és nem politikai alapon dolgozzák ki, és szükségesnek tartják a széles társadalmi és szakmai konszenzus kialakítását is.
Glatz Ferenc, az Akadémia korábbi elnöke szerint itt az idő, hogy cselekvésre bírják a politikát. Mint fogalmazott: ez az egyik céljuk. A gazdasági válság ugyanis kényszerítő erővel hat a politikára. Az ország jövője szempontjából szükség van a változásokra. Az utolsó lökést éppen a válság adta meg.
Glatz Ferenc szerint a mulasztás történelmi kategória. Ha most nem indulnak el átfogó reformok, azzal mulasztást követünk el. A Reformszövetség azért alakult meg – tette hozzá –, hogy ne az eddigi úton haladjon tovább az ország.
Parragh László, az MKIK elnöke szerint a szövetség éppen azt demonstrálja és egyben üzeni, hogy megelégeltük az ország sodródását.
Az elnök úgy látja, mindeddig csupán felszínes válaszokat adott a politika az ország problémáira. Most is azt látjuk, hogy a 13. havi nyugdíj, illetve fizetés megnyirbálásával oldja meg a spórolást, de arról nem hallunk, mitől lesz jobb az ország helyzete 2010-ben. Mitől változnak meg azok az adottságaink, amelyek most így kiélezték a válságot Magyarországon? Az elmúlt évtizedekben a politikai elit csupán kisebb, főként rövid távú kiigazításokat foganatosított, de magához a rendszerhez nem nyúltak, így az egyre égetőbb problémákra nem születtek életképes válaszok – fogalmazott Parragh László. Hozzátette: nem hallottunk megoldásjavaslatot egyik kormánytól sem például a népességfogyásra, a fogyatkozó munkaképes lakosság és a nyugdíjba vonulók növekvő arányára vagy éppen a versenyképes adórendszer kialakítására, a kisebb, olcsóbb állam és közigazgatás működtetésére. Az eddigi próbálkozások nem nevezhetők reformoknak, inkább csak „reformbarkácsolásnak” – tette hozzá. Parragh problémának látja, hogy a korábbi intézkedéseket nem készítették elő szakmai alapon, és nem tettek kísérletet arra, hogy megértessék a társadalommal, mindez értük van. Hogy a reformok nyomán lesz képes felzárkózni az életszínvonalunk az uniós szinthez. „Ezek miatt a hiányosságok miatt tartunk most ott, ahol vagyunk” – szögezte le az elnök.
Mára a felhalmozott problémák láttán egy dermedtség tapasztalható, egyfajta bénultság szállt az országra. Az emberek többsége fél a változásoktól, szitokszóvá vált a „reform”. Pedig – fogalmazott az elnök – Roosevelt szavaival élve, „csak a félelemtől kellene félnünk”. Meggyőződése szerint ezt kellene most megértenie az ország lakosságának és a politikai elitnek egyaránt.
Glatz Ferenc a politikai széthúzással kapcsolatban humorosan hozzátette: „a Tiszának nem két pártja van, hanem két partja”. Bízik benne, hogy a politikai elit kétéves veszekedése után jövőre kétéves szakmai vitába kezd.
2008. 12. 05.(XII/49)
