A karitatívak sérelmezték továbbá, hogy az „uniós szabálynak” köszönhetően a cégek jótékonyság helyett inkább leselejtezték és elégették a fölöslegeiket, miközben ilyen EU-direktíváról „sem Madrid, sem Párizs, sem Róma, sőt maga Brüsszel sem tud”. A PM hivatalos közleménye szerint „ez a vélemény megalapozatlanul hazugsággal vádolja azokat, akik e kérdésben az Európai Unió gyakorlatára hivatkoznak”. „A magyar gyakorlat a különféle félreértésekkel és félremagyarázásokkal ellentétben nem tér el, és nem is térhet el az európai uniós gyakorlattól” – erősítette meg lapunknak Kovács László, az Európai Bizottság adó- és vámügyi biztosa.
Alapesetben az áfát mindig a tényleges felhasználónak, vagyis a vevőnek kell megfizetnie. Jelen esetben azonban, ha egy cég eleve adományozás céljából vásárolt meg egy terméket, úgy a beszerzést terhelő áfát nem igényelheti vissza, és az átadás után nem keletkezik „vevői” áfafizetési kötelezettség.
A Heteknek nyilatkozó Zara László adószak-értő szerint a jelenlegi felháborodás oka, hogy míg régebben megoldható volt, hogy az adakozni vágyók nettó értéken (abszolút áfamentesen) jótékonykodjanak, 2008 januárjától ezt már csak az áru „bruttó értékén” tehetik. Mivel az általános forgalmi adó a költségvetést illeti meg, ha a cég a vásárolt áru után az áfát visszaigényelné, tulajdonképpen az államot – az áfáról való „lemondás” által – annak akarata nélkül is bevonná az ajándékozásba – teszi hozzá a brüsszeli érvelés. Kovács László szerint a sajtóban felemlegetett eset valóban tipikus volt 2008-ban. Amikor egy élelmiszer kereskedő cég az eredetileg továbbértékesítésre szánt áruját a szavatosság lejárta előtt „eladományozza”, áfafizetési kötelezettsége is keletkezik. Ennek alapját azonban nem a beszerzési ár, hanem a „tényleges érték” képezi, ami – az adományozótól függően – akár jelképes is lehet.
Ez a kis „harmonizáció” azonban nem csak egy-egy szervezetet érintett érzékenyen. A Magyar Vöröskereszt főigazgatója egy interjú során közölte, hogy szervezetük tavaly előtt egymilliárd forintnyi felajánlást kapott, míg 2008-ban már csak 5-600 milliót. Az Élelmiszerbank Egyesület idei gyűjtése mintegy ezer tonnányi adománnyal lett kevesebb, mint 2007-ben, azaz „több tízezer ember esett el az életfeltételeit javító értékektől”. Bölcskei Gusztáv református püspök a karácsonyi istentiszteleten utalt arra, hogy a hazai segélyszervezetek az idén kevesebb adományt kapnak, és ennek oka, hogy az adakozókat megadóztatják, amire „az illetékesek arcátlanul azt hazudták, hogy ez így van mindenhol az Európai Unióban” – idézték több fórumon is a papot. A Baptista Szeretetszolgálatnál is az év első felében 15-20 százalékra esett vissza az adománytömeg, és a karácsony közeledtével is csak a tavalyi 40-50 százalékára emelkedett.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Mohos Gábor lapunknak szintén meg-erősítette, hogy a gazdálkodóknak ma jobban megéri kidobni az el nem adható árut, mint azt a karitatív szervezeteknek odaadni, mivel az új áfatörvény szerint az adományozónak az ingyenesen biztosított szolgáltatás vagy tárgyi adomány után is meg kellene fizetnie az áfát. „Álláspontunk szerint nehezen érthető, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében bármilyen jogszabály inkább ösztönözzön az áru megsemmisítésére, mint annak a rászorulókhoz történő eljuttatására” – tette hozzá Mohos Gábor.
Az adószakértő véleménye szerint viszont ez a változás kevéssé befolyásolhatta az adakozási kedvet, lévén, hogy eddig sem jellemzően kiscégektől származott a donációk többsége. Ezt a nézetet osztja maga Kovács László is: „A döntő többségében nem eleve ajándékozási célra vásárolt, de visszamaradt cikkek szimbolikus ára miatt ez a szabály nem jelenthet tényleges akadályt az adományozásban.” A magánszemélyeket például ez a szabályozás nem is érinti. Csakúgy, mint a pénzadást: mivel nem tartozik az áfatörvény hatálya alá, ez esetben sem kell vele számolni. Ezenkívül áfamentesen adható kis értékű – a hatályos magyar szabályozás szerint 5000 forintot meg nem haladó – ajándék is.
2009. 01. 09. (XIII/2)
