hetilap

Előre sejthető volt, hogy a gazdasági válság következményei szám­talan lakáshitel bedőlését okozzák majd, mivel sok család válik fizetésképtelenné, de azt senki sem gondolta, hogy ilyen hamar tömegessé válik a probléma. Lénárt Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (bhke) elnöke (képünkön) megkeresésünkre elmondta: már tavaly ősszel is többen fordultak az egyesülethez segítségért, de az év elején a napi 30 megkeresés 300-ra emel­kedett.
„A legfőbb problémát a törlesztő­részletek megugrása jelenti. Jellemző arány – mondta az elnök asszony –, hogy az eddig havi 100 ezer helyett most 180 ezer forint a fizetnivaló. Mindez annak ellenére, hogy sem a forint árfolyama nem gyengült ilyen mértékben, sem a kamatok és egyéb járulékos költségek nem emelkedtek ilyen arányban. Amikor a bankokat ennek hátteréről kérdeztük, nem kaptunk érdemi választ. Elintézik azzal, hogy ilyen kockázatokkal jár a devizahitel.”  
Nem meglepő, hogy egy átlagos magyar család költségvetésében nincsen megfelelő tartalék ekkora kiadásnövekedés finanszírozására. Nem csupán akkor kerülhet bajba egy család, ha munkanélkülivé válik az egyik szülő, elég a bajhoz, ha eddig is szűkös volt a költségvetés. Lénárt Mariann elmondta, hogy évek óta látni lehetett, hogy az emberek túlvállalják magukat, azaz lényegesen több hitelt vesznek fel, mint amen­nyit elbírnak. „Egy átlagcsaládnak háromféle hitele van. Lakás- és autóhitel mellett személyi kölcsön vagy egyéb jellegű hitele is van, amelyből eddig a napi megélhetést finanszírozták – magyarázta a probléma gyökerét. – Így nem meglepő, hogy a panaszosok többsége nem csupán a szegényebb családok közül kerül ki. Korábban egy szűkebb csoportra korlátozódott a banki hitelkárosultak köre. Ma már a társadalom széles rétegeit érinti a válság.
A bajba jutott emberek leginkább arra panaszkodnak, hogy a bankok rendkívül rugalmatlanok, gyakorlatilag nem állnak szóba velük. Ha valakiről kiderül, hogy nem tudja kifizetni az aktuális részletet, megszüntetik a szerződést, és átadják az ingatlant egy behajtó cégnek. Ez abban az esetben is így van, ha az ügyfél írásban, szóban kifejezi a fizetési szándékát, akár kisebb összeg fizetését is tudja vállalni, illetve ha átmeneti segítséget kér. „Úgy tűnik – mondta az elnök asszony –, mintha a bankok egyáltalán nem akarnának foglalkozni a problémás esetekkel. Gyorsan túl akarnak adni az ingatlanon, hogy pénzhez jussanak. Pedig sokféle áthidaló lehetőség áll rendelkezésre, de ezek alkalmazására nem kötelezhetők a pénzintézetek. Például abba sem mennek bele, hogy átmenetileg, a nehézségekre tekintettel, valamivel kevesebbet fizessenek az ügyfelek.”  
Manapság kevésbé jellemző a visszavett ingatlanok árverése. Egy gyorsabb módszer lépett a helyére.
A bankok egyfajta csomagokat hoztak létre, amelyeket – ha összegyűlt 100 ingatlan – behajtó cégeknek eladnak. Így a bank gyorsan hozzájut a pénzéhez. „A probléma ebben az – mondta Lénárt Mariann –, hogy a bankok mélyen a piaci érték alatt, jellemzően féláron adnak túl a lakásokon. Ha a hitelfedezeti érték a piaci érték 50 százaléka volt, és egy 10 milliós lakást 5 millióra értékelt a bank, most 3,8 millióért eladja. A dráma azonban nemcsak az, hogy a család elveszítette a feje fölül az otthonát, és albérletbe kell mennie, hanem az is, hogy a nyakukon marad az adósság nagy része. Ha ugyanis alacsony önrésszel, 1-2 millió forinttal vették meg a 10 milliós lakást, a 3,8 millió feletti összeg továbbra is adósság számukra, amit vissza kell fizetniük. Nem is beszélve arról, hogy gyakorlatilag elveszítették az önrészüket. Az ingatlan­spekulánsok pedig milliókat nyertek az üzleten.
Lénárt Mariann szerint nemcsak ellentmondás, hanem jogsértés is van ebben a gyakorlatban. Törvény szabályozza ugyanis a hitelszerződés felmondásának a menetrendjét, az értékesítést és a határidőket, ehelyett viszont pillanatok alatt lezavarják a folyamatot, és adják el az ügyfelek feje fölül az ingatlant. Naponta 20-25 esetben keresik fel az egyesületet azzal, hogy miután értékesítették a lakásukat, az ingatlanspekulánsok a tél kellős közepén zaklatják őket, hogy azonnal költözzenek ki, pedig a törvény rendelkezik arról, hogy március 1-jéig senkit nem lehet a lakásából kirakni.
A március más drámát is tartogathat. A legrosszabb forgatókönyv szerint ugyanis azokban a családokban, ahol elárverezték a lakást, megjelenik a gyámügy, és állami gondozásba vehetik a gyerekeket, ha úgy ítélik meg, hogy a lakhatási körülmények nem megfelelők. „Ez létező fenyegetés – fogalmazott Lénárt Mariann. – Tudunk olyan családokról, ahol ez már megtörtént, és olyanokról is, akik ebben a félelemben várják a márciust.”  
„Megdöbbentő, hogy egyesületként bárhova fordulunk, azaz bankokhoz, felügyeleti szervekhez vagy akár a kormányhoz, nem vesznek tudomást a helyzetről – mondta. – Azt felelik, hogy ez az adósok felelőssége, tudniuk kellett, hogy a devizahitel milyen kockázattal jár. Ki tudta volna előre megmondani, hogy gazdasági válság tör ki, és ilyen mértékben képes gyengülni a forint? Miért nem vállalja a kormány a felelősséget, ha olyan helyzetet állított elő, hogy a forinthitelek kamata kétszer olyan magas volt, mint az euróé vagy a svájci franké? Hogyan lehetséges, hogy miután kitört a válság, a kormány több száz milliárdos csomaggal sietett a bankok segítségére, az emberek problémáját pedig még meg sem hallgatja? Úgy tűnik, nem hajlandók tudomást venni a kialakult helyzetről, pedig hetente hallunk hírt arról, hogy családfők öngyilkossági kísérletet hajtanak végre, mert sehonnan sem kapnak segítséget. Jóllehet még nagyon a válság elején tartunk” – figyelmeztet Lénárt Mariann.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek