hetilap

„A vég kezdete” címmel, Sir Winston Churchill híres háborús idézetével írt az adóparadicsomokról a Financial Times. A G20 konferencia alkalmával a „nagyok” hadat üzentek azoknak a főként kicsiny városállamoknak, amelyek az utóbbi néhány „békebeli” évtizedben kedvező, vagy éppen nem létező adórendszerük miatt adóparadicsomként híresültek el. A fejlett országokat tömörítő, párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) lesz a bot a G20 kezében az ellenszegülő „offshore szigetekkel” szemben.  Az OECD-nek sikerült olyan renitens államokkal is megállapodni, mint a Fülöp-szigetek, Costa Rica, Uruguay és a kis maláj sziget, Labuan, melyek előzőleg feketelistán szerepeltek. Ezzel a szóban forgó négy állam egy „szürkelistára” kerül, mivel ugyan elfogadta, de még nem vezette be az elvárt pénzügyi normákat. Ezen a listán olyan államok is szerepelnek, mint Svájc, Monaco, Liechtenstein, Luxemburg vagy a Kajmán-szigetek, amelyek ugyan elfogadták, de eddig nem teljesítették az OECD által előírt szabványokat.
Az európai adóparadicsomok elsősorban a szupergazdagok számára biztosítanak menedéket az adózás „borzalmaitól”. Ennek ellenére még a gazdagok között sem mindenki kedveli őket.  Jack Nicholson filmsztár szerint Monaco egy börtön (Alcatraz) a gazdagoknak, ahol még egy normális szendvicset sem lehet kapni.
Barack Obama már beiktatása előtt célba vette az adóparadicsomokat, és a válságkezelés egyik lépéseként támogatta az ellenük hozott törvénycsomagot. Évi 100 milliárd dollár pluszbevételt vár az USA az offshore adóelkerülések megszüntetéséből. Nyilvános pénzügyi beszámolók alapján például a Coca-Cola 500 millió dollár adót spórolt meg 2003-ban offshore ügyletein keresztül. Obama nehezményezte, hogy olyan cégek, mint a General Motors, Intel, FedEx, vagy a már említett Coca-Cola is kihasználják az adóparadicsomok előnyeit. A Kajmán-szigeteken, az Ugland House épületében 12 ezer vállalat van bejegyezve, ezt Obama a világ legnagyobb adócsalásának titulálta.
Magyarországon is előszeretettel alkalmaznak offshore cégeket. A kormányzat egyelőre a nemzetközi szabályozásra vár, és keresi a fogást a több ezer offshore cég adóelkerüléseinek megakadályozására, sőt a feketegazdaságból és a bűnözésből elvándorolt milliárdokat is szeretnék visszaszerezni. Április elején a Magyar Villamos Művek büntető feljelentést tett, részben azért, mivel az előző vezetés alatt több milliárd forint vándorolt offshore cégekhez tisztázatlan körülmények között.
Nemcsak a fejlett államokat sújtja az adóelkerülés. A Christian Aid, egy brüsszeli székhelyű nonprofit szervezet, az Eurodad tagja, arról számolt be, hogy számításaik szerint legalább 120 milliárd euró adóbevételtől esnek el a világon a fejlődő országok az adóparadicsomokba áramló tőke miatt. A bankárellenes közhangulatban az adóparadicsomok elleni harc azon kevés cél egyike, amiben a világ politikai elitje és a G20-on tüntető, a kapitalizmus bukását hisztérikusan hirdető neokommunista csoportok is egyetértenek, sőt akár a zászlajukra is tűzhetnek: „Te kajmán-szigeteki milliókkal bujkáló adóelkerülő, reszkess!”
Hans-Rudolf Merz, Svájc elnöke sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy országa szóba került e témában, és kijelentette, hogy Svájc nem adóparadicsom. Svájc elsősorban banktitkait félti, mivel attól tartanak, hogy a patinás svájci bankok elveszítik ügyfélkörük jelentős részét, ha megrendül a bizalom a banki titoktartás iránt. A kis Liechtenstein sem szeretett volna listára kerülni, pedig a Svájc „hátsó udvarának” számító miniállam bankjai egyértelműen fialtatták adóelkerülők vagyonát. Klaus Zumwinkelnek, a német posta egykori vezérének milliói is liechtensteini bankokba vándoroltak az adózás elől, ami hatalmas vihart kavart Németországban alig egy éve.
Parázs vitát okozott Hongkong és Macao listára vétele. A hongkongiak szerint náluk ugyan nagyon alacsony az adó, mégsem sértenek meg egyetlen nemzetközi normát sem. Angel Gurría OECD-vezető szerint „mindenkinek tudnia kell, hogy a játszmának vége. Nem lehet elbújni sehová a jövőben”. A főszerepet az adóparadicsomok elleni harcban az Európai Unió és az USA vállalta magára. A Tax Justice hálózat szerint mintegy 70 adóparadicsom van a világon, sok közülük Európában, illetve európai országokhoz kötődve működik. Az adóparadicsomokhoz köthető összes tranzakció 70 százaléka európai pénzügyi központokon keresztül zajlik, amiből a londoni City sem kivétel. Andorra, Monaco, Liechtenstein és San Marino már deklarációt adtak ki, hogy készek együttműködni az Európai Unióval, és az adózással kapcsolatos információcserére is hajlandóak. Az unió örömmel fogadta, hogy a legismertebb európai adóparadicsomok keresik a megegyezést. Az EU azonban jelezte, hogy Monacóval és Andorrával először csalás elleni együttműködést kívánnak létrehozni, továbbá, hogy Andorra Napóleon korabeli jogrendszere alapos modernizációra szorul annak érdekében, hogy az uniós jogrenddel köszönőviszonyba kerüljön.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek