India és Kína – a hírek szerint – már április végén túljutott a mélyponton, és csak Amerika, de főleg Európa kéreti még magát. A kínai termelés 8 százalékkal nőtt az elmúlt 12 hónapban, a márciussal zárult költségvetési évben pedig az indiai gazdaság közel 7 százalékos növekedést mutatott, és ezekkel az adatokkal nehéz vitába szállni.
Ami Európát illeti, Thomas Mirow, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke – a Financial Times idézetében – kijelentette: a bankok a vártnál jobb eredményeket jelentettek, és a bizalmi mutatók is emelkedésnek indultak. Habár a meglepően derűlátó megjegyzés után Mirow elismerte, hogy a térség továbbra is nehéz időszaknak néz elébe, és a kilábalás lassabb lehet, mint a korábbi válságok után. A beszéd első fele azonban már elegendő okot adott az „optimista oldalnak” arra, hogy elkezdjen mindent rózsaszínben látni. Szintén bizakodó megjegyzéssel állt a nyilvánosság elé Lukasz Papademosz, az Európai Központi Bank (EKB) alelnöke is, aki szerint „a vártnál hamarabb kezdődhet meg a kilábalás a válságból”, mert „a rendelkezésre álló gazdasági adatok azt mutatják, hogy a mutatók alacsony szinten stabilizálódnak, és 2010 folyamán fokozatosan talpra állhat az euróövezet”.
A Nobel-díjas Joseph E. Stiglitz – a Columbiai Egyetem tanára – viszont a „realista-pesszimista oldal” fő szószólójaként nemrég közölte, hogy a bankok nagyrészt könyvelési trükköknek és spekulatív műveleteknek köszönhetően tudtak jó eredményeket produkálni. Ez pedig nem hozza egyhamar mozgásba a gazdaságot, miközben az adófizetők terhei csak nagyobbak lesznek. Stiglitz szerint a krízis vége még messze van, és az örömünnep helyett inkább a szigorú intézkedések következetes fenntartására kellene koncentrálni.
Amerikában, ahol a tőzsdék pár hetes erősödése mellett a lakáspiaci mutatók és a fogyasztói hangulat is jelentősen javult, még mindig nagy kérdés, hogy a kínaiak inkább otthon költsék el a tartalékaikat, vagy nekik adják kölcsön egy újabb gazdaságélénkítő akcióra. Ez utóbbit ugyanis sokan szorgalmaznák – többek között a „pesszimisták” is. Stiglitz publikációjában arra figyelmezteti a júliusban Olaszországban ülésező G8-akat, hogy már most készítsék a pénztárcájukat a következő „beöntéshez”. Szerinte a jó hír jelenleg csak annyi, hogy talán a szabadesés vége felé járunk, de ez nem jelenti azt, hogy a világgazdaság fellendülés előtt állna.
Az Obama-adminisztráció költségvetésért felelős, és egyébként magyar származású tagja, Peter Orszag azonban nemrég újabb reményt keltő kijelentést tett: „Néhány napsugár már áttetszik a lombokon keresztül, de még nem jutottunk ki az erdőből.” Stiglitzhez hasonlóan maga Orszag is úgy látja, hogy a gazdaság még túl gyenge ahhoz, hogy lemondhassanak a támogatásáról. Ennek fényében módosították is a deficit-előrejelzéseiket: szeptember végére a GDP 12 százaléka, azaz közel 1800 milliárd dollár lesz az amerikai hiány.
A Fed elnöke, Ben Bernanke szerint idén le kellene zárulnia a recessziós időszaknak, hacsak nem jön közbe egy újabb hitelbedőlési hullám. Ez viszont nem elképzelhetetlen. Még ha egészségesek lennének is Amerika bankjai, és nem „élőhalottak”, mint most – mondja Stiglitz, a háztartások vagyoni helyzetében így is, úgy is óriási pusztulás ment végbe. „Az ingatlanárak tovább esnek, és lakástulajdonosok milliói képtelenek a víz felett tartani magukat.”
Mindezek ellenére a „korán optimista oldalnak” is akadnak még bőven támogatói: egy londoni befektetési csoport elemzése szerint például meredeken javult az utóbbi időben a világ feldolgozó iparának teljesítménymutatója is. Indoklásuk szerint ez azt mutatja, hogy a „visszaesés üteme gyorsan csökken”, ami szintén többek arcára csalt mosolyt – kettős értelemben. Még egy élesebb eszű kisiskolás is beláthatja, hogy teljesítményt, illetve termelékenységet nemcsak úgy lehet növelni, hogy minden munkás „megtáltosodik”, hanem úgyis, hogy tömeges elbocsátásokat foganatosítanak – ami leginkább a kevésbé hatékony munkaerőt érinti. A vártnál nagyobb nyereség annak köszönhető, hogy a cégek elég rugalmasan reagáltak a kereslet visszaesésére, és nyomban leépítették a „felesleges” munkavállalóikat. (Mellesleg, a termelékenység egyik tipikus mérőszáma általában a recesszió idején csökken, ami miatt sokan arra gyanakodnak, hogy a mostani emelkedés csak egy átmeneti sokkhatás, és az igazi visszaesés csak most következik.)
Szintén nyomós érv a hurráoptimizmus mellett, hogy a Wall Street Journal által megkérdezett 52 szakértő válaszainak átlaga szerint augusztusban ér majd véget a recesszió. Ezen a módszertanon még az átlagos olvasók is megütköztek, lévén, hogy a matematikaérettségi helyes megoldása sem a kapott vizsgázói eredmények átlaga szokott lenni.
De térjünk vissza Stiglitz kijózanító szavaihoz: „Egyszer minden visszaesésnek vége szakad. A kérdés az, hogy a mostani milyen hosszú és milyen mély lesz. A tavaszi rügyek vélt észlelése helyett azonban jobb lenne, ha egy újabb sötét télre készülnénk.”
2009. 05. 22. (XIII/21)
