hetilap

A hat olajnagyhatalmat tömörítő Öbölmenti Együttműködési Tanácsnak (GCC) a monetáris unióról szóló álma már több mint húsz éve megszületett, de úgy tűnik, a gazdasági válság miatt a tervezett legkorábbi megvalósulás időpontja – néhány évet csúszva – csak 2013 lehet. Ennek a feltétele többek között az egységes belső piac létrehozása, a közös központi bank megalapítása, valamint a fiskális és monetáris feltételek teljesítése.
Míg az Egyesült Arab Emirátusok a múlt hónapban úgy döntött, hogy nem vesz részt a monetáris unióban, Omán már három éve bejelentette kimaradását. Elemzők szerint az utóbbi hátterében az húzódott meg, hogy eltérő a tagországok optimális valutaárfolyama. Míg Omán többségében nem olajtermék exportjának a gyenge valuta a kedvező, addig Kuvaitnak és a többi „olajszolgáltatónak” az erős valuta az előnyös. Az Egyesült Arab Emirátusoknak, azaz a térség egyik legnagyobb kereskedelmi, pénzügyi és turisztikai szektorral rendelkező országának távolmaradása mögött az a presztízskérdés áll, hogy végül nem náluk lesz a monetáris unió központi bankja, hanem Szaúd-Arábiában. Így az ország vezetői azt tervezik, hogy továbbra is a dollárhoz rögzített árfolyamrendszerüknél maradnak.
A spekulációk már el is indultak azzal kapcsolatosan, hogy az egységes pénz fedezete nagymértékben arany lesz, ahogy a monetáris unió terveinek a kezdeti szakaszában is egyszerűen csak „iszlám aranydinárként” emlegették a bevezetendő közös pénzt. Ezt a sejtést támaszthatja alá az is, hogy a tavalyi év végén egy csoport szaúdi üzletember 3,5 milliárd dollár értékű aranyat „spájzolt be”.
A téma neves szakértője, Emilie Rutledge professzor arra a következtetésre jutott Monetáris Unió az Öbölben, – Kilátások egy egységes valutára az Arab-félszigeten című könyvében, hogy a létrejövő „arab euró” kétségkívül a Közel-Kelet és az iszlám világ legfontosabb pénzneme lehet, és egyben a világ második legfontosabb közös valutája. Az Egyesült Arab Emirátusok Nemzeti Egyetemének közgazdásza megállapítja, hogy bár a létrejövő unió nem tekinthető tökéletes valutaövezetnek – ahogyan az Európai Monetáris Unió sem –, mégis sokkal nagyobb növekedési potenciállal rendelkezik majd, mint a már működő európai társa. Ennek egyik oka, hogy az arab államoknak nemcsak a nyelve és a kultúrája azonos, de gazdaságszerkezetük is hasonló, és ennek legfontosabb tényezője az olaj – emeli ki a szerző.
Az évtizedek során felfelé kúszó olajáraknak köszönhetően az export egyre nagyobb mértékű többletet termel az állami költségvetésnek. Az utóbbi években az arab olajbevételek már nem a fejlett nyugati államokba áramlottak, hanem saját iparágainak fejlesztésére, illetve néhány ázsiai érdekeltség megszerzésére fordították – leginkább Kína és India olajiparában. Látványos, ahogy az arab gazdaságok mind nagyobb szerepet követelnek maguknak a világgazdaságban, és ebben a törekvésben mérföldkőnek számít a közös valuta létrehozása.
Az egységes pénz amellett, hogy fontos eszköze a gazdasági terjeszkedésnek, új dimenziókat nyit meg az arab növekedés számára, ahogyan ez az euró bevezetése kapcsán is – többé-kevésbé – megtörtént az öreg kontinensen. A fő különbség azonban az, hogy míg Európa a globális gazdaság központjai között egyre visszább szorul – és ezt a gondját a közös valuta bevezetésének gazdaságserkentő hatása sem képes orvosolni –, addig az olajexportból származó bevételek viszonylag stabil fedezetet nyújtanak az egységbe tömörülő arab országok gazdasági növekedése számára.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek