A The Economist brit üzleti lap megfogalmazása szerint „az intenzív osztályról éppen csak kikerült, de orvosai kezébe harapó beteghez hasonlítható a lett kormány”. A pikírt megjegyzést az váltotta ki, hogy Vladis Dombrovskis lett miniszterelnök (képünkön) bejelentette, hogy nem hajlandó teljesíteni a tavaly az államcsődtől megmentő nemzetközi szervezetek – több mint 11 milliárd dolláros – csomagjának feltételeit. Az IMF – ahogy a számunkra is biztosított gyors segítség esetében is – komoly feltételeket szabott. Legalább 500 millió latos kiadáscsökkentést várnak el a lett kormánytól, hogy biztosítható legyen a hiány 8,5 százalék alatt tartása. A kormány azonban csupán 225 millió lattal csökkentené a költségvetési kiadásokat, hivatkozva arra, hogy a gazdaságuk 15 százalék körüli mértékben zsugorodhat az idén.
A hitelezők egyre nyugtalanabbak, aggódnak kintlévőségeik miatt. Ha Lettország fizetésképtelenné válna, akkor a Baltikum többi országától is megvonnák a bizalmukat, ami újabb mélységbe taszíthatná az amúgy is kritikus helyzetben levő országokat. A nyomásgyakorlás egyre erősebb a lett kormányfőn. A napokban Anders Borg svéd pénzügyminiszter figyelmeztette Dombrovskist, hogy fogytán a hitelezők türelme. Majd pedig Joacquín Almunia uniós pénzügyi biztos fejezte ki határozott rosszallását, melynek hatására végül is kötélnek állt a miniszterelnök, és bejelentette, hogy amennyiben nincs más lehetőség, igyekeznek módot találni a további kiadáscsökkentésre.
Meisel Sándor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa a Heteknek kifejtette, hogy nemcsak most, a költségvetés kapcsán merültek fel problémák Lettországgal, hanem már az első részlet lehívásához szükséges feltételeket is csak nehezen, az utolsó pillanatban tudták teljesíteni.
De ne ítéljünk elhamarkodottan, hiszen az elvárt államháztartási hiány teljesítése – ahogy Magyarország esetében is jól látható – csak igen komoly áldozatok, megszorítások árán lehetséges, ami számtalan ágazatban, társadalmi rétegeknél növekvő feszültséget gerjeszt. A kutató szerint a lettek helyzete, ha lehet, még bonyolultabb. A korábbi évekhez képest ugyanis óriási mértékben esik vissza az idén a gazdaság. Az elmúlt időszakban 8-10 százalékkal is növekedtek, az idén pedig drámai, 15-18 százalék körüli mértében esik vissza. Tehát egyetlen év alatt 20-25 százalékkal zuhan a gazdaságuk. Mindez természetesen erősen visszaveti az állami bevételeket, amire adóemeléssel, megszorításokkal válaszolt a helyi kormány. Ez azonban tovább akadályozza a gazdaság egészséges működését. Mint Meisel Sándor fogalmazott: a lettek egyfajta ördögi körbe kerültek. A pénzt adó szervezetek által elvárt hiánycél teljesítését ilyen körülmények között egyedül nem tudja teljesíteni Lettország.
A szakember szerint elvileg lenne lehetőség arra, hogy újratárgyalják a pénzügyi csomag feltételeit, azaz a befektetők figyelembe vegyék az ország állapotát. De ez nagyon nehéz meccs lenne – tette hozzá. Egyre nehezebb feltételekkel lehetne ugyanis csak pénzt szerezni, már csak azért is, mert a pénzügyi elemzők folyamatosan leminősítik a térség országait, ami már a mi térségünket is hátrányosan érintené. A forint éppen emiatt gyengült a hét elején.
Különösen nehezíti valamennyi balti ország helyzetét, hogy rögzített az árfolyamuk. Az unióhoz való csatlakozásukat követően ugyanis beléptek az ERM II rendszerbe, azzal a céllal, hogy minél hamarabb lecserélhessék a nemzeti valutájukat. A belépés azonban elúszott a magas infláció miatt. A rendszerből azóta sem léptek ki, az árfolyamuk tehát változatlanul kötött az euróhoz, ami behatárolja a gazdaságpolitika mozgásterét. Ez most, a válság idején különösen hátrányos – hívta fel a figyelmet Meisel –, hiszen ebben a helyzetben nem tudnak élni a valuta leértékelésének eszközével, amivel segítenék az export növekedését. Ha esetlegesen kilépnének a rendszerből (amire eddig nem volt példa), és leértékelnék a latot, az segítség lenne ugyan a gazdaság számára, de katasztrofális következményekkel járna a társadalomra nézve. Tudni kell ugyanis – mondta a kutató –, hogy a balti államok nagyon eladósodottak, és – hozzánk hasonlóan – a lakosság sok devizahitelt vett fel. Egy esetleges leértékelés esetén hatalmasra ugrana az adósságállományuk, összeomolhatna az ingatlanpiac, az emberek mindenüket elveszítenének. Már eddig is hatalmas veszteségek érték a letteket, hiszen már több mint 50 százalékkal zuhantak az ingatlanárak.
A magas törlesztőrészletek fizetése annál is inkább nehéz, mivel egyre magasabb a munkanélküliség. Az előzetes várakozások még 10 százalékra tették az állástalanok számát, ám nyárra az arányuk megközelítette a 16 százalékot.
A három balti állam közül a legrosszabb helyzetben Lettország áll. Bár ahhoz szoktunk az elmúlt években, hogy 10 százalék körüli mértékben nőtt évről évre a gazdaságuk, valójában ennek nem volt meg az alapja. Ezt a növekedést a lakosság fogyasztása, vásárlása okozta, amit pedig külföldi hitelekből finanszíroztak. Amikor azonban a válság kirobbanása után hirtelen elzáródtak a hitelcsapok, egy csapásra „leállt” az élet.
Szakemberek megegyeznek abban, hogy a balti államok mostani helyzetét nem a válság idézte elő. Már a 2007–2008-as év adatai is azt mutatták, hogy idő kérdése csupán, mikor áll meg a pozitív tendencia. A túlfűtött, inflációt gerjesztő, külföldi hitelektől függő gazdaságpolitika nem működik hosszú távon – szögezte le Meisel Sándor. A térség országait – hozzánk hasonlóan – jórészt szavazatvásárló politikai elit vezette, a látszatjólét fenntartását külföldi hitelek árán valósították meg, figyelmen kívül hagyták a gazdaság, a társadalom valós problémáit, elmulasztották a hosszú távú növekedés feltételeinek megteremtését. A lett gazdaság szerkezetét nem modernizálták, elsősorban nyersanyagra, kevésbé feldolgozott termékekre specializálódtak, amit a felfutás jótékonyan elfedett. A válság idején azonban a főbb piacaik már nem keresik ezeket a termékeket. Ami korábban előny volt, tudniillik a balti országok egymásba fonódott kereskedelme, az a válság kirobbanásakor komoly hátránynak bizonyult, és dominóelv-szerűen húzták le egymást. Nehéz a kiút ebből a helyzetből – mondta a kutató –, aki szerint a külső feltételek javulásán múlik minden.
2009. 10. 16. (XIII/42)
