A The Independent brit lap információi szerint Kína, Oroszország, Franciaország, Japán, Brazília és több arab állam titkos tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy megállapodjanak a dollár kivonásának menetrendjéről. Az elképzelések szerint a dollárt egy (több valutát beszámító) közös valuta váltaná fel az egymás közötti kereskedelmükben.
Összeesküvés
„Nem várható földindulás – fogalmazott megkeresésünkre Farkas Péter, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) főmunkatársa –, a dollár gyors visszaszorítása ugyanis egyik országnak sem érdeke.
A dollár nem véletlenül játszott kulcsszerepet a világgazdaságban, hiszen mind az USA, mind számos fejlett ország számára előnyökkel járt. Az Egyesült Államok ennek köszönhetően megengedhette magának, hogy többet fogyasszon, mint amennyit megtermelt, többet importálhatott, mint amennyit exportált, nyugodtan növelhette az adósságát, hiszen az exporttöbblettel rendelkező országok dollárban, elsősorban amerikai állampapírokban kötötték le a tartalékaikat” – tette hozzá. Az USA ezzel a „biztos háttérrel” eddig 8500 milliárd dolláros államadósságot halmozott fel.
A dollár legnagyobb vásárlói Japán, Kína és a kőolajtermelő országok. Az amerikai valuta azonban az elmúlt időszakban folyamatosan veszített értékéből. 2002-hez képest 40 százalékkal ér kevesebbet az euróhoz viszonyítva, és csupán a válság kirobbanása óta 7 százalékot veszített az értékéből. Tudni kell azt is, hogy Washington a gazdaság élénkítése érdekében a gyenge dollárban érdekelt – mondta a kutató.
És ezen a ponton rejlik a feszültség. A befektetők ugyanis jelentős veszteséget könyvelnének el, amennyiben tartóssá válna a dollár elértéktelenedése.
Farkas Péter emlékeztetett, hogy az elmúlt időszakban folyamatosan visszaszorult a dollár szerepe a tartalékvaluták között. Ezt a tendenciát tovább erősítette a válság, egyre többen fektetik ugyanis aranyba a megtakarításaikat, ami a nemesfém rég nem látott áremelkedésében is megmutatkozik. A dollártól való „elpártolást” jól mutatják a számok: 25 évvel ezelőtt még a globális megtakarítás 80 százalékát ebben a valutában tartották, ez az arány 2008-ban csupán 64 százalék volt. Ezzel szemben az euró egyre nagyobb szerepet hasít ki magának: bevezetésekor is már 18 százalékos súllyal bírt a tartalékvaluták között, 2008-ra pedig 26 százalékra növelte a jelenlétét. Még Kanada, az USA szövetségese is jelentősen csökkentette a dollár vásárlását, a megtakarításainak több mint a felét euróban kibocsátott kötvényekbe fekteti. Hasonló tendencia figyelhető meg számos fejlett európai ország esetében is. De Kína és az OPEC közössége is jelezte már, hogy érdekében állna a dollár egyeduralmának megtörése. Tavaly komoly lépésre szánták el magukat a dél-amerikai országok. Hét térségbeli nemzet megalakította a Dél Bankját azzal a nem titkolt céllal, hogy a közös kereskedelmük során a saját valutájukat preferálják. Vizsgálják annak módját is, hogyan nyílna lehetőség egy közös pénz (bono del sud) bevezetésére. Hasonló tendencia érhető tetten Ázsiában is. Pénzügyi vezetők az Ázsiai Fejlesztési Bank vezetésével olyan rendszer kidolgozásán munkálkodnak, amelynek célja egy ázsiai pénzügyi elszámolási egység kialakítása. Ebben a tíz legfejlettebb térségbeli ország (ASEAN) kereskedelme során közös egységes valutát használnának a dollár helyett.
A válság felpörgette a folyamatokat
2009. 10. 22. (XIII/43)
