Az áldozat szerepében a 61 éves Lucinda Naugle, aki 1993-ban szívta az utolsó szálat, ám az azt megelőző 25 év aktív dohányzás mára olyan súlyos állapotba taszította, hogy tolószékbe kényszerült, és tüdőátültetésre szorul. Cindy a Fort Lauderdale-i bíróságon elismerte saját felelősségét is, míg a cigarettagyártó képviselője mindent hárított. Az elsőfokú ítélet szerint a hölgy (aki egyébként Fort Lauderdale előző polgármesterének a testvére) felelőssége 10 százaléknyi, míg a többi a Philip Morrist terheli. Murray Garnick, a multicég jogtanácsosa szerint a PM-et érintő büntetés irreálisan magas, az egész ítélet pedig a „jogrend megerőszakolása”, és emiatt mindenképpen fellebbeznek majd. Garnick szerint a bíróság olyan „kimerítően terjedelmes” bizonyítékokat engedett az esküdtek elé tárni, amelyek „teljesen függetlenek” az adott személy állapotától.
„Cindynek fizetni fognak egy-két éven belül. A kérdés, hogy vajon addigra életben lesz-e még?” – konstatálta a per „sikerét” a nő ügyvédje, Robert W. Kelley.
Jelenleg 25 hasonló ügy vár még kivizsgálásra Floridában, melyeket immár 2010-re ütemeztek be. A Philip Morris ellen mintegy 4000 panasz van függőben a szövetségi bíróságon. Clifford E. Douglas, a Michigani Egyetem dohányipari kutatója úgy látja, hogy a jelenlegi per (esetleges) sikerén felbuzdulva még több ezer polgári peres ügy várható a közeljövőben. Utalva ezzel arra a nem mellékes körülményre is, hogy Floridában a dohányipari perekben jelentős könnyítésekkel élhet a sértett fél. Ez az egyetlen állam, ahol az áldozatoknak már nem kell a perben olyan „alaptételeket” bizonyítaniuk, mint hogy a nikotin függőséget okoz, a cigarettázás betegséget eredményez, és hogy a gyártók ezeket a tényeket eltitkolták.
Ami pedig a cigarettamultik anyagi fedezetét illeti: sokak szerint ennél több kártérítést is ki tudnának „préselni magukból”. A British American Tobacco (BAT) idei első féléves nyeresége 1,45 milliárd font (430 milliárd forint) lett, ami 16 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A BAT és a Philip Morris együttvéve több mint 8 milliárd dollárt költött egy év alatt más cigarettagyártók felvásárlására.
Hazai tájakon
Patai András, a Magyar Dohányszövetség (MDSZ) ügyvezető elnöke a Hetek kérdésére elmondta: hazánkban a központi költségvetés mintegy évi 350 milliárd forintnyi bevételhez jut a dohánytermékek jövedéki és forgalmi adója révén. 2008-ban több mint 8 tonna dohány termett Magyarországon, és a belföldi kereskedelemben 16 milliárd szálat értékesítettek. Ez a szám több éve stagnál, előtte viszont évi 20 milliárd szálat füstöltünk el. A dohányipar – figyelembe véve a dohánytermesztést, -gyártást és -kereskedelmet – mintegy 25 ezer ember számára biztosít megélhetést Magyarországon. Itthon a legnagyobb cégek, a Philip Morris (152 milliárd forint bevétel) és a BAT (142 milliárd forint bevétel) együtt lefedik a piac 90 százalékát. Az általuk jelentett éves nyereség 1,6, illetve 1,1 milliárd forint volt.
Állami támogatást a hazai cigarettagyártók ugyan nem kapnak, de a dohánytermesztőknek jár a mindenkori, központilag meghatározott uniós támogatás. Jelenleg hazánkban 5200 hektáron zajlik a dohánytermesztés.
A 15 éve alakult és a négy legnagyobb dohánygyártó céget tömörítő érdekképviseleti szervezet saját felmérései azt bizonyítják, hogy a magyar fogyasztók jó része tudatosan dönt a dohányzás mellett, illetve ellenében. „A magyar fogyasztók tájékoztatva vannak a csomagoláson található feliratoknak köszönhetően” – tette hozzá Patai.
Ez azonban számos más országban is így van, mégsem elégedett vele a közvélemény. Sőt! Amerikában először 2000-ben találták felelősnek a dohányipari cégeket egy olyan ember betegségében, aki már azután kezdett dohányozni, hogy 1996-ban a cigarettásdobozokra rákerültek a dohányzás egészségkárosító hatásaira figyelmeztető matricák. Az esküdtszék 20 millió dollár kártérítésre kötelezte az érintetteket.
Kanadában pedig, ahol minden egyes dohány-termékben megtalálható a leszokást segítő központok felsorolása is – és nemcsak a vészjósló, fekete gyászkeretek –, most 50 milliárd kanadai dollárt (közel 900 milliárd forintot) követelnek a helyi dohánycégektől és anyavállalataiktól.
A követelés összege egy becslésen alapul: a közvetlenül a dohányzáshoz köthető betegségek gyógykezelésének költségei ennyit tesznek ki 1955-től napjainkig. A 12 millió lakosú tartomány vezetősége kiszámolta, hogy a dohányzáshoz köthető betegségek évente 1,6 milliárd kanadai dollárral terhelik meg az egészségügyi kiadásokat.
Míg a tengerentúlon nagy hagyománya van a „cigis pereknek”, itthon dohányipari cég elleni kártérítési igény miatt polgári peres eljárást még nem kezdeményeztek, habár szakértő jogászok szerint erre a magyar jogrend is lehetőséget ad. A költségoldal felmérése azonban hazánkban is beláthatatlan. Vegyük csak a kiesett munkaórákat, a plusz takarításokat vagy a kórházi ellátást! A dohánytermesztés elfoglalja az élelmiszer-termelésre alkalmas termőföldeket, hozzájárul az erdőirtáshoz, mivel a cigarettagyártáshoz szükség van papírra is, a gondatlan dohányzás tűzeseteket okoz, továbbá a munkaképesség is csökken a nikotin okozta gyakori betegségek miatt.
Hazánkban jelenleg mintegy harmincezer ember hal meg évente (előbb) a dohányzás miatt, míg az USA-ban – az eredményes népegészségügyi programok hatására – már „csak” félmillió.
2009. 11. 27. (XIII/48)
