hetilap

A világgazdasági válság talán egyik legfontosabb tanulsága – ami egy év után leszűrhető – az, hogy aki hitelre alapozza az anyagi életét, az baj idején bajba kerülhet, akinek pedig tartalékai vannak, nyertese lehet a krízisnek.
Amíg számos fejlett országot lebénított a válság, a kormányok kapkod­tak a pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozásában, hatalmas összegeket injektáltak a gazdaságaikba, hogy elkerülhető legyen a harmincas évekre jellemző válság kialakulása, addig Kína „nevetve” vészeli át ezt az időszakot. Igaz, hogy a kínai gazdaság is visszaesett némileg, de nem mondható tragikusnak, ha 9 százalékról 6 százalékra csökken a GDP, fő­ként ha hozzáadjuk azt a tényt, hogy az idén a második félévben újra 8 százalékkal „dübörög” a gazdaságuk.
Talán ennek köszönhetően erősödött fel az elmúlt egy évben az a korábbi ten­dencia, hogy egyre inkább igyekeznek betörni, megvetni a lábukat a világ minden szegletén. Az elmúlt évek 10 százalék körüli gazdasági növekedésének köszönhetően hatalmas mennyiségű szabadon felhasználható pénzzel rendelkezik az ország. A válság pedig éppen kapóra jön számukra, hiszen számtalan jó márkájú, kiépített infrastruktúrájú és fejlett technológiával rendelkező nagyvállalat került a padlóra, s most olcsó pénzért be lehet vásárolni belőlük. Amit a kínaiak nem is hagynak ki. Hivatalos közlés szerint az elmúlt egy évben kétszer többet költöttek kínai befektetők vállalatok felvásárlására, mint 2007-ben. Amíg tavaly 22 ezer milliárd dollárnyi tőkét helyeztek ki világszerte, addig az idén ez meghaladta az 52 ezer milliárd dollárt. Csupán július és szeptember között kétszer annyit költöttek cégfelvásárlásra, mint tavaly ebben az idő­szakban, de ez a szám is közel másfélszer több, mint idén a második negyedévben volt. Elsősorban bánya- és feldolgozóiparban szereztek részesedéseket, de tönkrement bankokat, termelőcégeket is felvásárolnak.
A CIC, a kínai vagyonkezelő társaság az idén 300 milliárd dolláros alappal gazdálkodik, melynek keretén belül hatalmas cégbirodalmakat vásárol meg, illetve épít ki világszerte. A válság előtt főként afrikai, dél-amerikai nyersanyaglelőhelyeket, -feldolgozó kapacitásokat szereztek meg. A világ olyan vezető kőolajcégeinek, mint az ExxonMobil, Royal Dutch Shell, vagy a Total ajánlatait játszi könnyedséggel söpörték le a kínaiak a tárgyalóasztalnál, amikor többszörösét ajánlották a nyugati versenytársaiknál egy nigériai üzlet tárgyalásánál. Közel egymilliárd dollárt fordított a CIC egy kazahsztáni kőolajtársaságban való részesedésszerzésért. De Brazíliában is megvetették a lábukat. Közel 10 milliárdos befektetéssel szereztek részesedést egy helyi kőolajipari cégben, amely a mélytengeri fúrásokra specializálódott. 
De nem kell Brazíliáig elmenni, hogy példát találjunk a kínai fejlesztéspolitikára, tőkeexpanzióra. A szomszédos Szerbiában egymilliárd dollár értékben nyertek megbízást, egy grandiózus infrastrukturális beruházás végrehajtására. A Dunán hidakat, ki­kö­tőket, utakat építenek, sőt hadiipari termelőbázist is létesítenek.
A kínaiak Közép-Kelet-Európában Magyarországon a legaktívabbak. Az Asia Center eddig is igen aktívan vett részt abban, hogy minél több kínai vállalkozás telepedjen le az országban (eddig 5000 cég működik már nálunk), de szándékuk komolyságát mutatja, hogy a világon először Magyarországon nyit irodát a Kínai Befektetési Ügynökség, a CIPA. 
A grandiózus állami cégfelvásárlás mellett a kínai magánszektor is egyre aktívabb. A kínai nemzeti stratégia része a Go Global nevezetű program, melynek keretében a kommunista kormányzat a magáncégeket arra ösztönzi, hogy világméretekben minél szélesebb körben vásároljanak helyi vállalkozásokat. De remekül kihasználják a válság negatívumait. Ma már nemcsak energetikai területen aktívak, hanem egyre több bajba került bankot, gyártókapacitást, ingatlanokat, termő­földeket is felvásárolnak. Legújabb „trófeájuk” az amerikai luxus terepjáró, a Hummer, nem kis örömöt okozva ezzel a nehéz helyzetben levő General Motorsnak. De ajánlatot tettek már a Volvo megvásárlására is.
A China Daily meglepő beszámolóval állt elő. A leggazdagabb kínaiakat lajstromba vevő listából kiderült, hogy válság ide, válság oda, elképesztő módon gyarapodnak a kínai dollármilliomosok. Egy év leforgása alatt 100-ról 130-ra nőtt a szupergazdagok tábora, így már csak egyedül az Egyesült Államok előzi meg őket 360 milliárdosával.
A lista adataiból az is kiderül, hogy az 1000 leggazdagabb kínai vagyona egyáltalán nem volt veszélyben a válság kirobbanása óta, sőt ellenkezőleg, 30 százalékkal gyarapodott az elmúlt egy évben, így már összesen meghaladja az 571 milliárd dollárt.
Az egy főre eső kínai szupergazdagok leginkább az ingatlanpiac, az építőipar és infrastruktúra, illetve egyre inkább a zöld beruházások, valamint – az egyébként hírhedt – bánya­szektorban találhatók. A keleti partvidék városainak robbanásszerű fej­lő­dése jól jövedelmező vállalkozásnak bizonyul. A rohamos városi fej­lő­dés újabb és újabb lakó- és ipari negyedeket szül, melyekhez rengeteg infrastrukturális beruházás kapcsolódik. A listán sze­replő milliomosok 23 százaléka az ingatlanpiaci mozgásoknak köszön­he­tően gazdagodott meg.
Kína leggazdagabb embere ma az 5,1 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Vang Csuanfu, annak a BYD Co.-nak a vezetője, aki a világ második leggazdagabb emberének, az amerikai Warren Buffettnek kínai beruházása nyomán kapott megrendeléseket. A kínaiak nem titkolt célja, hogy világ­elsők legyenek a hibridautók gyártásában. Az üzlet nyélbe ütését kö­ve­tő időszakban ötszörösére nőtt az elektromos meghajtású autókat és akkumulátorokat gyártó cég részvényeinek árfolyama, ez magyarázza, hogy a cég elnöke a lista élére került. Az ugrásszerű gyarapodást jól mutatja, hogy vagyonával Vang tavaly „még” csupán a 102. helyen szerepelt.
Hasonlóan szédületes pályát futott be Csang Jin asszony is, aki egy papírgyár tulajdonosaként 4,9 milliárd dollárra tett szert, és ezzel a második lett a leggazdagabb kínaiak között. A kínai nyomdaipar szédületes sebességgel fej­­lődik: az elmúlt 15 évben tízszeresére nőtt az Európába irányuló papíráru. Ez ma már uniós szintű szabályozást követel, hiszen a kínai dömping komoly kihívások elé állítja a kontinens nyomdászait. Az Európai Bizottság a mi­nő­ségi elő­írások, illetve az ellenőrzés megszigorításában gondolkodik.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek