„Óvakodj a görögök ajándékától” – hangzik az ókori bölcs intése, amely napjainkban különös aktualitást nyert. Athén előbb hamisított, majd váratlanul magas költségvetési hiányszámokkal „ajándékozta” meg az uniót, amelynek következtében a görög államcsőd lehetősége az eurózóna történetének legnagyobb válságát robbantotta ki. Az eurózónatagok (EU16) nem halogathatták tovább a pénzügyi mentőcsomag létrehozását, és a tizenhat tagállam különtalálkozón vett részt Brüsszelben. Az eurózóna fennállása óta ez volt a második különtalálkozó, az első a Lehman Brothers csődjét követően zajlott. A nemzetközi pénzvilágban a dzsungel kegyetlen törvényei szerint a sebesült, illetve legyengült szereplőkre ragadozóként vadászik a spekulánsok hada. Lothar Bisky baloldali EP-képviselő szerint botrány, hogy „az adófizetők pénzéből megmentett, többek között európai bankok, a görög válság láttán, a görög államcsődre és az euró ellen spekulálnak”.
Herman Van Rompuy, EiT-elnök számolt be a csúcs után a sajtónak arról a pénzügyi „mechanizmusról”, amely megvédi a válságba sodródott eurózóna-tagokat az államcsődtől. A mechanizmusban hosszas vita után a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is komoly szerepet kap a pénzügyi mentőöv egy részének biztosításával. A pontosabban meg nem nevezett, de folyosói hírek szerint az IMF részéről 12 milliárd, az EU16 részéről 22 milliárd euró értékű hitelkeret piaci feltételek mellett, azaz extra kedvezmények nélkül vehető igénybe „végszükség” esetén.
A tagállamok a kölcsönt kétoldalú hitelszerződések keretében biztosítanák az Európai Központi Bankban levő tőkerészesedésük alapján. A mechanizmus nemcsak Görögországra, de más bajba jutott eurózónatagra is érvényes. Jorgos Papakonstantinu, görög pénzügyminiszter leszögezte, hogy a továbbiakban is „a piacról” kívánják a szükséges hitelforrásokat elérni, csupán Athén szorult helyzetére utazó spekulánsokat akarják elriasztani, hogy reális hitelkockázati feltételekkel juthassanak piaci hitelekhez. Papandreou görög miniszterelnök a csúcs előtt „töltött fegyvert” kért az „asztalra”, amiből a spekulánsok értenek majd. Athén több milliárd euró értékű állampapír piacra dobásával igyekszik bevételekre szert tenni, hogy államadósságát ne méregdrága hitelfelvétellel kelljen törlesztenie. A görög állampapírok piaci fogadtatása egyben próbája is a mentőcsomag hatékonyságának.
A német álláspontnak megfelelően az eurózóna tagjai a fiskális politika szigorításának érdekében munkacsoportot alakítanak. Angela Merkel német kancellár a csúcs előtt arról is beszélt, hogy az eurózónának alkalmassá kell válni azon tagjainak kizárására, akik rendszeresen megsértik a klub fiskális szabályrendszerét. Ez mindenképpen fenyegető jelzés Athén számára, legalábbis a jövőre nézve. Merkel egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy egyetlen tagállamot sem hagynak bajban, vagyis jelenleg a mentőakció az aktuális. Németország elvárja, hogy a görögök saját erőből kezeljék a válságot, a német adófizetők ugyanis ráuntak arra, hogy az EU-ban „mindenki” Berlin segítségére utazik. Egy német képviselő komolyan felvetette a javaslatot, hogy Görögország eladhatná néhány szigetét a sok ezerből, hogy a jelentős társadalmi ellenállást kiváltó megszorításokon kívül is bevételekhez jusson. A Bild német bulvárlap ezen felbuzdulva szalagcímben közölte: „Görögök, adjátok el szigeteiteket és az Akropoliszt”. Görögországban egyébként napjaink egyik legsikeresebb színdarabjában egy képzeletbeli korrupt görög kormány eladja az Akropoliszt egy abban kaszinót nyitó üzletember számára.
A csúcs előtti német–görög „ütésváltás” jegyében a görög kormány megemlékezett arról, hogy Berlin még mindig adós a Görögország 1941-es megszállása utáni jóvátétellel. A görög miniszterelnök-helyettes, Theodoros Pangalos a BBC-nek elmondta, hogy a németek a háború során elrabolták a Bank of Athen teljes aranykészletét, és azt soha nem adták vissza, ezért a jövőben ezt a kérdést még tisztázni kell. Pangalos szerint Berlin minimum köszönettel tartozik Görögországnak. A német kormány a jóvátétel felvetését határozottan elutasította.
2010. 04. 02. (XIV/13)
