Nemzetközi nyomás nehezedett az európai vezetőkre a világ számos részéről, hogy a három hónapos helyben toporgás után előre is lépjenek a brüsszeli atyák. Több mint tizenegy órás vajúdás után végül is a hétfői tőzsdenyitásra megszülték az euróövezet megmentését szolgáló csomagot: 500 milliárd eurós hitelkeretet vállaltak magukra, míg 250 milliárd eurót az IMF biztosítana.
A piacok azonnal reagáltak a bejelentésre. A pénzpiac négy napig tartó pánikhangulata egy csapásra eltűnt, a tőzsdék szárnyalni kezdtek. Amíg a pánik kitörésekor több tőzsde indexe 8-9 százalékot zuhant egyetlen nap alatt, a csomag bejelentését követően hasonló mértékben erősödtek, a Budapesti Értéktőzsde is ritkaságszámba menően 2400 pontot erősödött aznap. A forint újra erősödött, az állampapírok hozama pedig jelentősen esni kezdett. Lapunknak nyilatkozó elemzők azonban óva intenek attól, hogy azt higgyük, átértünk a túlpartra. Ez a hatalmas mentőcsomag ugyanis inkább tűzoltás, mint a lényegi bajok orvoslása – vallják. Bár egyre több hang szól arról, hogy ebben a formában életképtelen az eurózóna, csak idő kérdése, mikor bomlik fel, elemzőink úgy vélik, egyelőre nem aktuális ez a kérdés.
Barcza György, az ING Bank vezető elemzője szerint ezzel a lépéssel időt nyertünk, mert a mentőcsomag finanszírozási könnyebbséget ad a bajba jutott országok számára. Hosszabb távon azonban megmaradnak a kényes kérdések: vajon képesek-e kordában tartani az eurózóna országai az államadósságuk pályáját. Az igazán nagy kihívás az, hogy – részben a válság miatt – a gazdaságok nem képesek kellő mértékű növekedésre, így az államadósság mértéke folyamatosan növekszik a GDP-hez képest. Ha ez a folyamat általánossá válik, kezelhetetlenné válhat a helyzet, és beállhat az államcsőd. Pusztán politikai akaraton, elkötelezettségen múlik, milyen irányt vesznek az érintett országok – fogalmazott az elemző. Ha kitartóak lesznek, és a társadalmi ellenállás ellenére is meghozzák a szükséges megszorításokat, akkor működőképes lesz az eurózóna – fejtette ki Barcza. – Tudni kell ugyanakkor – tette hozzá –, hogy az euróövezet egésze nincsen rossz állapotban, sőt összességében jobb a helyzete, mint az Egyesült Államokban. Az uniós deficit szintje 6 százalék körül mozog, miközben az USA-ban 11 százalék körüli.
Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető közgazdásza is hasonlóan látja az euróövezet helyzetét. Mint megkeresésünkre elmondta, az eddigieknél sokkal erősebb koordinációra lenne szükség a költségvetési politika területén. Emellett a dél-európai államoknak, elsősorban Spanyolországnak és Portugáliának, de Olaszországnak is elengedhetetlenül fontos, hogy deficitcsökkentő intézkedéseket, megszorításokat hozzon, akár bércsökkentés, szociális juttatások visszanyesése árán is. Fájdalmas lépésekre lesz tehát szükség számos európai országban annak érdekében, hogy a költségvetési politikájukat fenntartható szintre hozzák. A mentőcsomag nem adja meg ezekre a kérdésekre a választ. A piaci pánikot viszont kétségtelenül kezelte, és időt adott arra, hogy a spanyol, a portugál gazdaságpolitika felkészüljön a hosszú távú kihívásokra.
Számos olyan elemzés, szakvélemény látott napvilágot az elmúlt időszakban, hogy nem maga a válság okozta az euróövezet kiélezett problémáját, hanem eleve nem megfelelőképpen lett kitalálva és összerakva. Samu János szerint az Európai Unió ma olyan képet mutat, mint az Egyesült Államok száz-százötven évvel ezelőtt, ahol külön államok működtek egy közös pénzt használva, miközben nem volt közös költségvetési politikájuk. Ez végül is elvezetett a teljes egységesülés irányába. Jelenleg azért nem működik most megfelelően az euróövezet, mert főként a dél-európai államok nem a játékszabályok szerint alakították a gazdaság-, illetve fiskális politikájukat. Nem versenyképes termékeket termeltek, nem tudták növelni a foglalkoztatottságukat, ami magas állami kiadásokkal járt együtt. Ez a gazdaságpolitika működhet az euróövezeten kívül, de belül már nem. Madár István, a portfolio.hu elemzője szerint sem időszerű temetni az euróövezetet. Negatív forgatókönyvvel akkor kellene számolni, ha államcsődöt jelentenének a dél-európai országok, s felbomlana az eurózóna. Mindezek miatt a válság újabb szakasza kezdődne el. De – ahogy az elemző hangsúlyozta – a spanyolok és a portugálok nem vehetők egy kalap alá a görögökkel, valamint államcsődre sem kell esetükben számítani, sőt a mentőcsomag bejelentése után siettek közölni, hogy a lakosságot is érintő megszorító intézkedéseket indítanak el.
Az elmúlt napok rendkívül intenzív forintgyengülése után nem mellékes kérdés számunkra, elegendő mértékű-e ez a gigacsomag a pénzpiaci befektetők számára, és visszaállhat-e újra a forint árfolyama 265 körüli szintre.
Barcza György szerint láthatóan megnyugtató volt a csomag, de mivel egyelőre nem ad választ arra, hogy mi lesz akkor, ha nem sikerül végrehajtani a szükséges megszorító intézkedéseket, nem dőlhetünk nyugodtan hátra.
Samu János is óvatosan fogalmazott. Nem tartja reális alternatívának, hogy a forint árfolyama visszatérjen a 265, illetve a svájci frankra vonatkozóan a 180-as szintre. Úgy véli, a várható pénzpiaci megnyugvás után ugyan normalizálódik a helyzet, de továbbra is gyengébb árfolyamra kell számítani: 280 Ft/euró a reális. Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt napok válsága újra Magyarországra terelte a befektetők figyelmét, de nem pozitív értelemben. Mindeddig nem ismeretesek az új kormány tervei, de az államháztartási hiány esetleges növelése már most bizonytalanságot okoz a befektetők körében. Ez a tényező is szerepet játszott abban, hogy ilyen jelentősen gyengült a forint, és esett a tőzsdeindex az elmúlt napokban.
Madár István kissé borúlátóbban látja a jövőt. Úgy véli, hosszabb időt vesz igénybe a helyreállás: a következő egy-két évben nyugtalan pénzpiaci mozgások várhatók alapvetően gyenge forinttal. Mindaddig, amíg nem lehet meggyőződni arról, hogy Görögországnak sikerült-e elkerülnie az államcsődöt, arra kell számítani, hogy hektikus, ideges lesz a pénzpiac. Egész Európa nyakig ül az államadósságban. Nemcsak a már sokat említett dél-európai országoknak, hanem az íreknek, a briteknek is komoly gondjaik vannak. Mindezt újabb adóssággal tudják csak finanszírozni, ami fokozatos féket jelent a világgazdaságnak, de Európa gazdaságának mindenképpen. Az kétségtelenül sokat segítene, ha látványosan bizonyítanák az érintett országok, hogy képesek kezelni, orvosolni a helyzetet.
Madár István szerint nehéz az új kormány helyzete, hiszen egyszerre kell elérnie a gazdasági stabilitást, s fegyelmezett költségvetési politikát folytatnia, és eközben beindítania a gazdasági növekedést. Veszélyes lehet, ha elengedik a költségvetési hiányt, akár adócsökkentésre hivatkozva is, vagy arra ösztönzik a jegybankot, hogy alacsony szintre vigye le az alapkamatot, vagy hagyják, hogy gyengébb legyen az árfolyam. Ez csak rövid távon jelentene elvi segítséget, azonban a gazdaság versenyképességét ezzel a módszerrel nem lehet javítani – szögezte le az elemző. – Másrészt – tette hozzá – ebben a világgazdasági környezetben rendkívül veszélyes a nem egyensúlyt célzó gazdaságpolitika folytatása. Ennek a negatív következményeit az elmúlt napokban is megtapasztaltuk. Az elemző szerint a kormánynak abban a sávban kell megtalálnia a gazdaság élénkítéséhez szükséges mozgásteret, ahol továbbra is szigorú költségvetési és monetáris politikát folytat. Nincs más lehetőség.
Az euró maga az unió
„Bármibe is kerül, megvédjük az eurót” – fogalmazott Barroso az 500 milliárd eurós mentőcsomag bejelentésekor. Nicolas Sarkozy hozzátette: „Az euró egyenlő Európával. Nem engedhetjük meg, hogy lerombolják azt, amit az előző generációk felépítettek.” A 750 milliárdos csomagból az unió tagjai 500 milliárdot „dobtak össze”, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pedig további 250 milliárd eurót tesz elérhetővé a bajba jutott euróövezeti országok megsegítésére, az egységes valuta stabilitását veszélyeztető eddigi legsúlyosabb válság enyhítésére. A gigantikus összeg egyelőre virtuális pénz, egyfajta opció a jövőben előálló krízisek gyors kezelésére. Az elképzelés szerint az összeget az Európai Bizottság veszi majd fel hitelként kedvező feltételekkel, amit majd a rászoruló tagállamok felé továbbít. A hitel fedezete nem más, mint a 141 milliárd eurós uniós büdzsé. A csomag több részből áll. Egyrészt a fizetési nehézségekkel küszködő eurózónatagok számára egy 60 milliárd eurós keretet nyitnak meg, másrészről rendelkezésre áll majd egy olyan keret, amelyből az eurózóna tagjai kölcsönt nyújtanak majd a rászoruló tagoknak. Erre 440 milliárd euró összeg áll rendelkezésre, melyet a tagországok dobnak össze, illetve vesznek fel a pénzpiacról. Olli Rehn, az unió pénzügyi biztosa elmondta, ennek segítségével néhány hét alatt segítséget kaphatnak a bajba jutott országok. A válság súlyosságát jelzi az is, hogy példanélküli lépésre szánta el magát az Európai Központi Bank (EKB). Mivel a hektikus pénzpiaci helyzet miatt kevesebb a vásárló az állampapírpiacon, az EKB úgy döntött, elkezdi vásárolni az eurózónához tartozó országok által kibocsátott értékpapírokat, hogy ezzel is hozzájáruljon a likviditásuk biztosításához. Részleteket nem árultak el, de bejelentették, hogy a harmadik elem része a pénzpiaci spekulációt megzabolázandó szabályozás életbe léptetése, a szabályok megváltoztatása. Angela Merkel kulcsfontosságúnak nevezte ezt a kérdést. Nemcsak az európai, hanem az amerikai felügyelet is vizsgálódik a spekulációval kapcsolatban. Az EU27-ek a gyors mentőakció mellett hosszabb távú jótállást is vállaltak. Megállapodtak egy ún. „konszolidációs paktum”-ról, mely szerint mindent megtesznek,hogy egyensúlyba jöjjön a költségvetésük és ennek érdekében határozott intézkedéseket is hajlandóak meghozni. Az árgus szemekkel figyelt Spanyolország és Portugália pénzügyminiszterei máris megígérték, hogy szorosabbra fogják a gyeplőt, azaz a költségvetési kiadások mérsékelése érdekében megszorításokat vezetnek be, sőt a pénzügyi rendszerük megreformálását is elkezdik. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke nagyon komolynak nevezte a helyzetet, de úgy véli, az összefogás, a szolidaritás győzedelmeskedett. Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója nem ennyire derűlátó. Úgy nyilatkozott, hogy még mindig fennáll annak a veszélye, hogy továbbgyűrűzik a válság. A kulcskérdés az, hogy megállhat-e a válság a spanyol, a portugál partoknál, vagy begyűrűzik a kontinens belsejébe. Miközben Európa ünnepli a saját megmentését, az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy az alapvető problémát, a magas államadósságot nem kezeli a csomag. Görög-, illetve Olaszország államadóssága meghaladja a GDP 100 százalékát, de a spanyolok, írek is 70-80 százalék körül mozognak. A csomag működtetése, illetve igénylése pedig egyaránt hozzájárul a további eladósodáshoz, ami a válság mélyülését, a kilábalás elhúzódását okozhatja.
2010. 05. 14. (XIV/19)
