Kivívta mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság haragját Angela Merkel és Nikolas Sarkozy az unió irányítását is alaposan megváltoztató terve, mely egy kézbe vonná a 27 ország gazdasági és költségvetési politikáját. Egységesen támogatta ugyanakkor az uniós csúcs valamennyi résztvevője a bankok megadóztatását.
Angela Merkel német kancellárnak okozott talán a legtöbb fejfájást a görög válság és az euró szerepének megkérdőjelezése. Nemcsak azért, mert országa a legerősebb uniós gazdagság lévén neki kellett legmélyebben a zsebébe nyúlnia, hanem azért is, mert mélyen felháborítja az euróövezeti tagországok meglehetősen laza költségvetési politikája. Az Európai Unióban csak három tagország, Svédország, Luxemburg és Észtország nem szegte meg a költségvetési deficitre vonatkozó maastrichti kritériumot, vagyis a költségvetési hiány mértéke minden más tagállamban meghaladja a GDP 3 százalékát. Ez jelzi, hogy nem csupán a mediterrán régió és Kelet-Európa, de az egész EU a pénzügyi krízis kárvallottja lett.
Merkel szigorúan fellépne, s elképzelésében partnerre talált Sarkozy személyében. Berlinben meg is állapodtak arról, hogy – a gazdasági válság eszkalálódásának megakadályozása érdekében – egységesíteni kell a tagországok gazdaságirányítását: egyfajta uniós gazdasági kormányt kellene létrehozni. Az elképzelés szerint a maastrichti kritériumok csúfos figyelmen kívül hagyása miatt az egyes tagországok költségvetési politikáját is közös uniós kézbe vennék. A gyakorlatban még az életbelépés előtt egy uniós grémium megvizsgálná a tagországok költségvetési tervét, mely egyben őrködne a kritériumok betartása felett. Így azonban – miután a tagországok az euróövezetbe való belépéskor feladták az önálló monetáris politikájukat – a merész elképzelés értelmében a gazdaság irányításának a lehetőségét is elveszítenék. Merkel és Sarkozy a részleteket is kidolgozta, eszerint komoly szankciók, mint például a szavazati jog átmeneti megvonása is életbe lépne, amennyiben valamelyik ország áthágja a 3 százalékos államháztartási hiány bűvös küszöbét.
A két politikus paktuma meglepően heves ellenállásba ütközött a csúcson, az intézmények és a parlament frakciói mind elvetették az elképzelést. Barroso szerint Európa gazdasági kormánya az Európai Bizottság.
Simább ügynek bizonyult a bankok megadóztatása. Németország a kilábalást a pénzügyi szigor növelésében és globális bankadó bevezetésében látja. Merkel német kancellár asszony a csúcs előtt maga mellé állította Sarkozy francia köztársasági elnököt, Brüsszelben pedig sikerült minden tagországot rábírni a globális bankadó és tranzakciós adó javaslatának támogatására. Herman Van Rompuy, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy az EU a globális banki adó és a pénzügyi tranzakciókat terhelő adójavaslatával ül le tárgyalni Torontóban, a G20-konferencián. A javaslat sikerére szakértők kevés esélyt látnak, mivel az USA és Kanada vélhetően ellene szavaz, ráadásul Brazília és Kína nem is szorul bankmentő akciókra, így számukra még az adó megindokolása is problémás. Nicolas Sarkozy bejelentette, hogy a G20 elutasítása esetén is továbbviszik a javaslatot Európára vonatkozóan, ám szerinte a tranzakciók adójának csak globális szinten lenne értelme. Csehország jelezte, hogy nem kíván bevezetni bankadót, ezért előre felmentést kért az esetleges intézkedések alól. A bankadó ellenzői attól tartanak, hogy az megnehezíti az amúgy sem könnyű hitelhez jutást, ezáltal lassítja a gazdasági növekedést, továbbá hogy a pénzintézetek egyszerűen továbbhárítják a költségeket ügyfeleikre, azaz végső soron a lakosságra. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök és az Eurogroup elnöke biztos abban, hogy a banki tranzakciók megadóztatása sem sértené az unió gazdaságát, és szerinte ennek egy része az EU központi büdzséjébe folyhatna be.
2010. 06. 25. (XIV/25)
