hetilap

Alig pár nappal az ország századik „születésnapja” után megtörtént a történelmi kezdőrúgás, és a világ szeme most néhány hétig a „bűvös bőrgolyóra”, no meg nem utolsósorban Afrika vezető gazdaságára szegeződik. A régióban messze Dél-Afrika a legnyitottabb és legdemokratikusabb állam, sőt a világ egyik legprogresszívebb alkotmányával is dicsekedhet. Ám mindezzel együtt olyan komoly problémákkal is küzd, amelyek láttán még a legelszántabb reformerek térde is meginogna.
Az ország tizenhat éve lépett a demokrácia útjára, és azóta nagy utat tett meg: Afrikában a legnagyobb, a világon pedig a huszonnegyedik legnagyobb gazdasággal rendelkezik, Fekete-Afrika össz-GDP-jének 40 százalékát adja. A focivébé megrendezése még a nyolcvanas években is elképzelhetetlen lett volna itt, hiszen a világ nemigen „tette be a lábát” az apartheidről elhíresült államba. 1990 előtt a világbajnokságot nem is közvetítette soha a televízió.
Az 1996-ban elfogadott alkotmány az egyik legprogresszívebb alapokmány a világon. Számos társadalmi, gazdasági, politikai szabadságjogot leszögez, a diszkriminációt pedig nemcsak faji, nemi, életkori, vallási alapon tiltja, hanem terhesség, családi állapot, szexuális orientáció és kultúra alapján is. A 49 milliós lakosságból mindenki számára egyenlő védelmet biztosít. Mindez háromszázötven évnyi faji megkülönböztetés és közel fél évszázados apartheid után – amikor a nem fehéreknek még a járda használatát is megtiltották – igen szép teljesítménynek számít.
Ám Dél-Afrika egyben az ellentmondások földje is. Mesés ásványkincsekkel rendelkezik: a világ platinatartalékainak 90 százalékát , a mangánkészletek 80 százalékát, a krómkészletek 70 százalékát és az aranykészletek 40 százalékát birtokolja, továbbá gazdag szénlelőhelyekkel is rendelkezik. Gyémántkereskedelemben a negyedik helyen áll, ám lakosságának 43 százaléka ma is kevesebb, mint napi 2 dollárból kénytelen megélni.
Égbeszökően magas a munkanélküliség, ám mégis hiány van szakképzett munkaerőből. Ebben az országban hajtottak végre a világon elsőként szívátültetést, és néhány dél-afrikai orvost a világ legjobbjai között tartanak számon, mégis a lakosság egészségi állapota szinte katasztrofális, a kórházakat pedig egyszer maga az egészségügyi miniszter titulálta valóságos „halálcsapdáknak”. S végül, ugyan a kontinens háborús zónáin kívül esik, mégis az erőszakos cselekmények és a bűnözés egyik legnagyobb melegágyának számít a földön.
Az ország legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, amely tavaly megelőzte Amerikát, Japánt, Németországot és a briteket is az üzletfelek listáján. A kínai befektetések értéke elérte a 7 milliárd dollárt. A dél-afrikaiak remélik, hogy partnereik a potenciálisan 170 millió fogyasztót rejtő, 15 országból álló Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) kapujaként tekintenek majd rájuk.
A kérdés persze joggal merül fel: a vébé megrendezése vajon a növekedés motorját jelenti-e majd, vagy csak egy szűk kisebbség profitál belőle? Egyes becslések szerint már a GDP 0,5 százalékpontos növekedése is optimistának tűnik. Összesen közel
5,5 milliárd dollárt költöttek stadionokra és az infrastruktúrára, de az azonnali megtérülés a várakozások szerint egyelőre
1,7 milliárd lesz.
Néhány helyzetben a FIFA is kényszerhelyzetet teremtett: Fokvárosban például ragaszkodtak egy új stadion megépítéséhez, ami 400 millió dollárba került, a mézesmadzagot pedig az jelentette, hogy a város megkapta több meccs házi­gazdájának a szerepét. A helyi kereskedelembe is beleszólt a FIFA: a stadionok környékéről kitiltotta a helyi árusokat, hogy szer­ződéses szponzorainak áruit megkímélje a versenytől.
Bár a stadionok építésének és felújításának még kérdéses, hogy mennyire volt értelme, az infrastrukturális beruházásokból – a gyorsvasútból és a modern buszjáratokból – mindenesetre a lakosság is profitálni fog. A beruházások közel 174 ezer új munkahelyet is teremtettek, ám ezek nagy része csak időszakos volt.
A társadalmi egyenlőtlenség továbbra is igen erős Dél-Afrikában, ám a poligám Zuma elnök arra figyelmeztette politikustársait: ne hozzák újra felszínre a faji kérdést. A fehérek mindenesetre az apartheid lezárása után is többnyire jobban jártak, mint a feketék. A fehérek még ma is sok helyütt alkalmaznak feketéket a háztartásaikban, gyerekeik jó színvonalú iskolákba járhatnak, és megfelelő egészségügyi ellátásban is részesülnek. Ez utóbbira igen nagy szükség is van, hiszen a HIV-fertőzöttek számát közel 6 millióra teszik, ami azt jelenti, hogy minden nyolcadik állampolgár hordozza magában a vírust.
A feketék számára nem feltétlenül lett könnyebb az élet. Bár a legszegényebbek kaptak némi állami támogatást, a megélhetésre ez vajmi kevés. Sokan még ma is ütött-kopott viskókban, bungalókban élnek a nagyobb városokon kívül, ahol megfelelő csatornahálózat és higiénia sincs, a bűnözés pedig igen magas. Iskoláik és kórházaik nyomorúságos állapotban vannak, és legtöbbjüknek nincs autója sem, ami egy szerény tömegközlekedéssel rendelkező országban nagy kihívást jelent.
Számos oka van annak, hogy a gazdag ásványkincsekkel rendelkező ország miért maradozik le más fejlődő piaci országoktól. Egyik magyarázata ennek az, hogy viszonylag kis országról van szó, amely nem rendelkezik nagy belföldi felvevőpiaccal, a kontinens valutáinak sokasága, az eltérő szabályozások, a gyenge infrastruktúra és a hatalmas távolságok mind-mind megnehezítik a kereskedést. A lemaradás okai közé sorolható még a megtakarítások és befektetések alacsony szintje, illetve a nem megfelelő oktatási rendszer, aminek egyenes következménye a képzett munkaerő hiánya.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek