hetilap

Szinte menekülnek a pénzügyi befektetők az eurótól, amint lehet, eladják az uniós valutában jegyzett kötvényei­ket, egyéb befektetéseiket, és a bizton­ságosnak számító svájci frankba, illetve az amerikai dollárba fektetnek be. A frank nemcsak a forinthoz képest hihetet­le­nül erős (lapzártánkkor átlépte a 218-as árfolya­mot), hanem az euróhoz képest is. A svájci jegybank egyelőre nem találja az ellenszerét a tendenciának, bár kormánytiszt­viselők kijelentették, nem érdekük az ultraerős frank. Az elemzők egybehang­zó véleménye szerint további erősödésre kell felkészülnünk. Pillanatnyilag nem tud­ható, hogy hol áll meg az árfolyam, de nem zárható ki, hogy hamarosan 230 forin­tot is kell adnunk egyetlen alpesi devizá­ért.
Az elmúlt másfél hónapban a frank 186-os árfolyamról 215-re erősödve 400 milliárd forinttal „növelte” a devizaadósok terhét. Így ebben a rövid időszakban akár 10 ezer forinttal is megdrágulhatott a havi fizetnivaló. Egyelőre nem tudható, mi az a határ, ahol már tömegek nem tudják kigazdálkodni a megemelkedett törlesztőrészleteket, és sorra dőlnek be a hitelek, de a tartósan erősödő tendencia ettől a drámai ponttól errébb is nagy kihívást jelent.
Elsősorban az adósok számára okoz kihívást, hiszen 10-20 ezer forintos többletkiadást kell kigazdálkodni havonta, ingatlan-eladásnál pedig 1-2 millióval is többet kell visszafizetni a banknak, amit nehéz behozni a jelen ingatlanpiaci árak mellett. Nem egyszerű tehát megszabadulni a devizahiteltől.
De az ultraerős frank kihívás az állam számára is. A devizahitelek oly mértékben „szaporodtak” el, mely már nemzetgazdasági kockázatot jelent, főként ha további erősödés miatt tömegek válnak fizetésképtelenné, nem beszélve a vállalkozásokról, melyek között szintén gyakorinak számít ez a fajta eladósodás. Az új kormánynak salamoni bölcsességre van szüksége ahhoz, hogy ebben a kritikus helyzetben minden résztvevő számára megnyugtató megoldást találjon a lehető legkisebb áldozat árán. Mindezt olyan határozottan kell végrehajtania, hogy egy percre se kerüljön veszélybe a 3,8 százalékos deficitszám, hiszen ellenkező esetben újfent rohamos gyengülésbe kezd a forint, ami csak tetézi a bajt.
A jelek szerint a kormány nehezen találja a megoldást, sajtóhírek szerint már az IMF-hez fordult, hogy az eddig fel nem használt hitelkeretet erre a célra igényelje, amely miatt azonban tovább halmozzuk az államadósságot. Elemzők egy része nem is tartja jó ötletnek a svájcifrank-hitelek forintra való átváltását. Egyrészt túl sokba kerül, a forinthiteleken lényegesebben magasabb a kamat, ami miatt a mostaninál is magasabb lenne a törlesztőrészlet. Ennél megnyugtatóbb és olcsóbb lenne, ha euróra váltanák át a svájcifrank-hiteleket.
A bankok számára is kihívás ez a téma, hiszen nemcsak a tömeges bedőlések réme fenyegeti őket, hanem a 200 milliárdos bank- adó is. Eddig hiába tiltakozott és érvelt az európai és a hazai bankszövetség a gigászi bank­adó ellen, és fejtették ki várható negatív hatásait, a kormány – egyelőre legalábbis – nem hátrál.
Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa lapunk megkeresésére kifejtette: „Beláthatatlan következményekkel járna, ha a kormánynak sikerülne bevezetni a pénzügyi szektort sújtó 200 milliárdot. Ha egyáltalán itt maradnak a bankok, az anyaintézmények minden bizonnyal kivonják a forrásaikat, amit egyébként a válság idején sem tettek meg. Még nem eldöntött, hogy mire vetik ki az adót, de bármi is legyen az adóalap, a bankok várhatóan csökkentik, illetve részben leállítják a hitelezést, ami kétségtelenül súlyos következménnyel járna a gazdaságra nézve. Másrészt várhatóan eladják a jelentős mennyiségű állampapírjaikat, ami pedig kamatemelkedést és forintgyengülést hozhat magával. Eközben lelassulhat a gazdasági növekedés, sőt akár recesszióra válthatunk. Valószínűleg a kormányban nem gondolták végig az ilyen mértékű bankadó következményeit” – fogalmazott a szakember.
Az unióban is döntés született a bankadó bevezetéséről, de összehasonlíthatatlanul kisebb mértékről van szó a magyar elképzeléshez képest. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy az európai példákkal szemben a hazai bankok nem kaptak állami segítséget a válság idején. Az FHB és az OTP kért és kapott támogatást, ami piaci kamatozású hitel volt, s mindent vissza is fizettek. Várhegyi Éva szerint felelőtlen politizálás jele az, hogy úgy jelentette be a 29 pontot a kormányfő, hogy az alapját jelentő 200 milliárdos bank­adóval kapcsolatban előzőleg sem megegyezés, sem egyeztetés nem történt. Ha pedig nem áll elő ez az összeg, minden borul: a 3,8 százalékos államháztartási hiánytól kezdve az adócsökkentésig bezárólag. „Ez nem más – tette hozzá –, mint felelőtlen kalandorpolitika.”

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek