Árokszállási Zoltán, az Erste Bank makrogazdasági elemzője szerint rövid távon nem valószínű, hogy a svájci frank árfolyama tartósan 200 forint alá süllyed. Mint elmondta, az alpesi valuta erősödésének a hátterében egyrészt az áll, hogy Svájc gazdasága gyorsabban jön ki a recesszióból, mint az várható volt. Emellett bizonytalan pénzpiaci környezetben a svájci fizetőeszköz egyre inkább „menedékvaluta” szerepet is játszik, ami ugyancsak az erősödési tendenciát támasztja alá. A Financial Times szerint számos pénzügyi befektető, aki egykoron a stabil német márkában tartotta a pénzét, most a svájci frankra esküszik, amit nemcsak a tartós értéke támaszt alá, hanem az is, hogy úgy vélik, már-már a svájci gazdaság is sokkal jobban teljesít, mint az eurózóna országai.
A nyár eleji frankerősödés mögött a svájci jegybank tevékenysége is meghúzódik. Tavaly március óta a jegybank aktívan beavatkozott az árfolyamok mozgásába, azért hogy megakadályozza a felértékelődést és ennek gazdasági növekedést visszafogó hatását. Azonban néhány hete úgy döntött, felhagy árfolyamcsökkentő próbálkozásaival, mivel elég erős a gazdaságuk, hogy megbirkózzon a magas árfolyam hátrányaival.
A szárnyaló frank árfolyama számos hátránnyal jár – nemcsak a hazai devizahitelesek, hanem a svájciak számára is. Az erős valuta nemcsak az exportjukat, hanem az országot is drágítja. A Reuters hírügynökség adatai szerint májusban az olaszok 10 százalékkal kevesebb vendégéjszakát töltöttek svájci szállodákban, mivel érzékelhetően drágábbakká váltak a szálláshelyek és általában a szolgáltatások.
Az alpesi deviza szárnyalása természetesen a frankban eladósodott országokra is igen kellemetlen hatással van. Magyarországot különösen érzékenyen érinti az erős frank, hiszen a régiónkban nálunk volt leginkább elterjedt a svájcifrank-alapú hitelezés. A londoni központú Nomura elemzői szerint az elmúlt egy év során a frank forinthoz viszonyítva 27 százalékkal emelkedett, ami legalább 2,5 százalékponttal visszavetette a magyar gazdaság növekedését!
Vajon mire számíthatunk a közeljövőben? Árokszállási Zoltán szerint az árfolyam nagyon volatilis, azaz szélsőséges mozgások sem elképzelhetetlenek a frank árfolyamában. A nagy kérdés az, hogy vajon a svájci jegybank milyen magas frank-euró árfolyamnál avatkozik be. Jelenleg az alpesi deviza további erősödésének jelentős a kockázata. Úgy tűnik, 1,3 euró–frank árfolyamnál gyengébb frank esetén nem avatkozik be a jegybank.
Egyre nagyobb a feszültség Svájcban. A Svájci Szakszervezeti Unió (USS) heves „akcióba” kezdett. Amikor még az 1,4-es euró–frank árfolyammal riogattak a banki előrejelzések, már akkor hangot adott abbéli félelmének, hogy a túlságosan is erős valuta miatt 20 ezer munkahely is megszűnhet. Miután a frank azóta jócskán átlépte ezt a szintet (több mint 5 százalékot erősödve), a szakszervezet felszólította a jegybankot, hogy haladéktalanul állítsa meg a frank további erősödését. A svájci KOF gazdaságkutató cég már vissza is vett a gazdasági növekedési előrejelzéséből, 1,6 százalékra mérsékelte a GDP-növekedést jövőre, szemben a 2 százalék fölötti dinamikával.
Svájcot most más „ág” is húzza. A gazdasági krízis nyomán újra terítékre került a banktitok, illetve az adóelkerülés kényes témája. 2008 júniusában robbant ki az UBS Bank körüli botrány, melyben az amerikai adóhatóság (IRS) azzal fogta perbe Svájc legnagyobb bankját, hogy az amerikai állampolgároknak szervezett segítséget nyújt a közterhek viselésének kikerülésében. Miután az Egyesült Államok hozzájutott 300 adóelkerülő állampolgára adataihoz, további 4450 név megszerzése merült fel. 2009 augusztusában már 52 ezer bankszámláról szóltak a tárgyalások, miközben a botrányba keveredett UBS emiatt 19,7 milliárd frankos előző évi veszteségét emésztette, és kétezer dolgozójától kényszerült megválni. A fordulat idén januárban következett be: a svájci bíróság a banktitoktörvény alapján elítélte az UBS-t az adatok kiadásáért.
Év elején a németeknél is felmerült a svájci adóparadicsomba menekülők leleplezése, miután egy ismeretlenségbe burkolózó személy adóelkerülők adatait tartalmazó CD-t ajánlott fel a német kormánynak eladásra. A gyakorlat nem új keletű – röviddel azelőtt jutott a német hatóság lichteinsteini bankszámla-tulajdonosok névsorának birtokába.
A világhírű svájci bankrendszer sikerének kulcsa két tényező: a semlegesség és a titkosság. Bár az alpesi ország pénzintézetei évszázados múltra tekintenek vissza, a banktitkokról szóló törvény csak 1934-ben keletkezett – azt követően, hogy a francia hatóságok egy párizsi bankfiókban „razziát” tartva hozzájutottak azon előkelő honfitársaik (politikusok, bírók, egyházi előkelőségek, üzletemberek) adataihoz, akik az adók elkerülése céljából Svájcba juttatták jövedelmüket. A vád nem csak hazafiatlanság volt: Fabian Alberty parlamenti képviselő élesen rávilágított arra, hogy Svájcon keresztül a náci Németországnak juttatnak kölcsöntőkét. Nyilvánvaló az is, hogy amikor a jegybankok közötti aranytartalékok mozgatása történt, Svájc a németek által megszállt területekről elkobzott aranyat vásárolta meg, nem is beszélve a holokauszt áldozatainak értékeiről.
Az ezredforduló után egyre több vád érte az alpesi államot azért, mert bankrendszerét nem teszi átláthatóvá, így a pénzmosás melegágyává válik. Ahogy a világ és a pénzügyi rendszere egyre jobban összefonódik, úgy válik Svájc mozgástere egyre kissebbé a semlegesség és titkosság megtartásában. Ha azonban elveszíti ezt az egyediségét, gyakorlatilag megszűnik bankjainak kiváltságos szerepe. E dilemma mellett számolnia kell a versenytársak fellépésével is: a beszédes nevű Panama és Szingapúr már nyitott az offshore banki szolgáltatások nagy méretekben való kínálására.
2010. 07. 16. (XIV/28)
