A nemzetgazdasági miniszter annyit árult el egy rendezvényen kormánya terveiről, hogy a 29 pontos csomag után újabb gazdaságösztönző intézkedések, akciótervek készülnek, jövőre viszont reformokba, strukturális átalakításokba kezd a kabinet.
Matolcsy reálisan nézi a válságból való kilábalás esélyeit. Mint fogalmazott, a külső kedvezőtlen világgazdasági és a belső örökség miatt 2012-ig nem, csupán 2013-tól várható reálisan növekedés. Ezt követően azonban 2013-ban, 2014-ben beérhet a munka, fordulat állhat be a GDP növekedésében. Részleteket azonban ezúttal sem árult el. Annyit azonban leszögezett: továbbra sem lesz szükség IMF-hitel felvételére, mivel piaci forrásokból képesek vagyunk finanszíroztatni az államadósságunkat.
Matolcsy a jelek szerint hosszú távon gondolkodik. Mint fogalmazott, az előző nyolc évben tíz évet veszítettünk, lemaradtunk az uniós életszínvonalhoz való felzárkózás tekintetében. Ezért az EU átlagos gazdasági fejlettségét, illetve életminőségét csak 2030-ra érhetjük el. Épp ezért ez a dátum a kormány célja, és ez a jövőkép vezérli, amely elérésének érdekében szükséges a gazdaság felgyorsítása, hogy elindulhasson a társadalmi felemelkedés és megerősödjön a középosztály – állította.
Nagy ívű terveken, hangzatos szólamokon kívül a mai napig nem tudható semmi a részletekből. Sem a kampányban, sem az azóta eltelt négy hónapban nem árulta el a kormány, milyen intézkedések, reformok várnak az országra. A bizonytalanságnak nagy ára van: többek között a forint erőteljes gyengülése és az abból fakadó többletköltségek, melyeket a devizaadós családok, vállalkozások, sőt önkormányzatok fizetnek meg. Ami ma tudható a 29 pontos első akcióterven kívül, az az, hogy újabbak következnek: indulásra kész az új Széchenyi Terv. Matolcsy utalt arra, hogy lesz államreform, változik a költségvetési filozófia, új külgazdasági stratégiát vezetnek be, de a tervek szerint új szemléletű lesz az innovációs és kutatás-fejlesztési politika is, amelyek hozzájárulhatnak a gazdaság nagyobb növekedési üteméhez. De más lesz az IMF-fel és az EU-val való politikánk is – fogalmazott a miniszter.
A kormány ambiciózus tervei szerint 2030-ra meghaladnánk az uniós fejlettségi szintet, ami azonban nem egyszerű feladvány. 2002 óta az akkori 62 százalékról mindössze 1 százalékkal „sikerült” közelebb jutnunk a hőn áhított uniós átlaghoz. Ezzel a „teljesítményünkkel” mélyen a leggyengébben teljesítő ország vagyunk a régióban. Az 1 százalékhoz nehéz mérni ugyanis a szlovákok 18, az észtek 12 vagy akár a csehek 10 százalékpontját. 2002-ben a volt szocialista országok közül legtöbben még mögöttünk voltak, csupán Csehország és Szlovénia előzött meg minket; ma – a felzárkózás dinamikáját tekintve – az utolsók vagyunk. Elvileg ugyan van növekedési potenciál a magyar gazdaságban, amit jól mutat, hogy 2000 és 2002 között 7 százalékot „fejlődtünk”.
Magyarország rossz társaságban
A Fidesz-közelinek számító bankszakember, Urbán László, bátor kijelentést tett a napokban. Mint a Magyar Nemzetnek fogalmazott: „Szükség lenne megállapodást kötnünk az IMF- fel. Ennek segítségével tudná a kormány hamarabb visszanyerni a nemzetközi piacok előtt a hitelességét, sőt a kamatfelárak is csökkenhetnének, ami nemcsak a kormány kamatkiadásain, de az eladósodott polgárok törlesztőrészletein is jelentősen segítene.”
Miközben a kormány – feltételezhetően az októberi önkormányzati választásokra nézve – visszatartja gazdaságpolitikai intézkedéseinek részleteit, a magyar csődkockázat újabb és újabb csúcsot dönt. A CDS-felár az adott ország esetleges csődbejutása esetére kötött kvázibiztosítás, amely egyben indexként is szolgál, s amely jelzést ad az adott ország gazdasági stabilitásáról. Nos e tekintetben nem állunk jól.
A portfolio.hu összeállítása szerint e hét első napján 15 bázisponttal 375 bázispontra ugrott a magyar CDS-felár, azaz 10 millió eurónyi magyar államadósság következő 5 évi csődje elleni biztosításért éves szinten már 375 ezer eurót kell fizetni. Ez az országkockázati felár július 16-a, vagyis a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal félbeszakadt tárgyalásokat megelőző nap óta most a legmagasabb – miközben a Bajnai-kormány ideje alatt, sőt a választásokig 200 pont alatt tartózkodott. Először május 7-én mozdult el erről a szintről, azóta ingadozva ugyan, de folyamatosan emelkedik. A csúcs 410 pont volt a június 11-én elhangzó Kósa–Szíjjártó-beszédet követően. Az újra megemelkedett felár érzékelteti a befektetők azon aggodalmát, ami az egyébként is kedvezőtlen nemzetközi befektetői hangulat mellett jórészt abból ered, hogy a magyar kormány folytatja a kettős beszéd stratégiáját: miközben alapvetően azt kommunikálja, hogy nem kíván újabb IMF-hitelkeretet kérni, közben résnyire nyitva hagyja az ajtót azelőtt, hogy végszükség esetén mégis lenne újabb IMF-hitelkeret. A befektetők ezt a nem egyértelmű kommunikációt az ilyen feszültebb napokon különösen nem „díjazzák”.
A Reuters összefoglalója arra is emlékeztet, hogy a magyar csődkockázati biztosítási piac robbanásszerű élénkülésével párhuzamosan 25-szörös, illetve 40-szeres forgalmi ugrás következett be ugyanazon a héten román, illetve az ukrán csődkockázati piacon is, de az élénkülés mögötti okok eltérőek.
Az igen magas CDS-felárral meglehetősen rossz társaságba kerültünk. A CMA összeállítása szerint a világon a 10. leginkább államcsődveszélybe kerülhető ország lettünk. Ezt a nem éppen dicsőséges rangsort Venezuela vezeti 1250 pontos CDS-felárral, Görögországnak 859 pontja van, míg Argentínának 854. Őket követi Pakisztán, Ukrajna, Irak, Írország. Mi pedig Romániával vagyunk „holtversenyben” a 375 pontunkkal.
2010. 09. 10. (XIV/36)
