A napokban Európa számos országából összesereglett csoportok tüntettek Brüsszel utcáin, tiltakozva az újabb és újabb megszorítások ellen. Bár az európai sajtó vezető helyen számolt be az eseményről, csekély esélye van annak, hogy megváltozik az uniós irányelv. Brüsszel ugyanis példátlan szigorról tett tanúbizonyságot az államháztartási hiány és az államadósság kordában tartásának érdekében. Komoly pénzbírság és a szavazati jog felfüggesztése is „jár” annak a tagországnak, mely a jövőben nem tartja be a maastrichti kritériumokat. Ez a kényszer is arra ösztönzi a tagállamokat, hogy keményen megnyessék a kiadásaikat, azaz megszorításokat vezessenek be. Ez különösen kellemetlen akkor, amikor recesszió, magas munkanélküliség, eladósodottság a jellemző. Nem véletlen tehát a brüszszeli tüntetők felháborodása.
Európában számos országban vezettek már be kisebb-nagyobb megszorításokat. A napokban Spanyolországban, illetve Portugáliában jelentettek be újabb szigorú elvonásokat, a legnagyobb baj azonban egyértelműen Írországban van.
Az eddig „kelta tigrisként” is becézett ország mintaként szolgált az európai kontinensen. Ők voltak azok, akik a legjobban hasznosították az uniós forrásokat, akik sokat nyertek a csatlakozáson: kiemelkedően és tartósan magas GDP-növekedést tudtak produkálni, vonzották a külföldi tőkét, komoly fejlesztések, beruházások zajlottak, aminek köszönhetően a szegénység visszaszorulni látszott, a korábban elvándorolt írek közül is sokan hazatértek. Elkövették azonban azt a hibát, ami a mostani hitelválság alapjait jelentette. A felfutás éveiben egyre kiterjedtebbé vált a hitelre való vásárlás, banki hitelek, hitelkártyák használata. A helyi bankok nyakra-főre adták a pénzt, ami elsősorban az ingatlanpiacot finanszírozta. Nemcsak a hazai piacon, hanem külföldön – így nálunk – is megjelentek az ír befektetők, kapkodták a jó elhelyezkedésű ingatlanokat. Gazdasági törvényszerűség, hogy hosszabb távon előbb vagy utóbb elszakadnak a folyamatok a realitásoktól, lufik fúvódnak fel, amelyek idővel ki is pukkannak. Ennek ideje a mostani hitelválság kirobbanására esett, amikor is az ír ingatlanpiac is összeomlott, a recesszió miatt megugró munkanélküliség egyre több adóstól vette el a fizetőképességét, így egyre több hitel dőlt be.
A folyamat odáig jutott, hogy gyakorlatilag összeomlott az ír bankrendszer, a kormánynak gigantikus méretű, 50 milliárd eurós bankmentő csomagot kellett bedobnia, hogy mentse a menthetőt. Ennek mértéke jobban érzékelhető, ha tudjuk, hogy ez a tétel eléri a GDP 20 százalékát, az államháztartási hiány pedig a 32 százalékot is elérheti, ami eddig elképzelhetetlen volt. (Összevetésként: a maastrichti kritériumok a GDP 3 százalékánál nem engednek meg nagyobb deficitet.) Az előző bankmentő csomagoknak köszönhetően már eddig is extra magas szinten volt a deficit Írországban, 2009-ben 11,8 százalékot tett ki. Csak tetézi a bajt, hogy az eddig is rendkívül magas államadósság az idén meghaladja a GDP 100 százalékát.
Valóban „horrorisztikusak” ezek a számok – ismerte be a Financial Times munkatársának Brian Lenihan ír pénzügyminiszter, de mint fogalmazott, tízéves távlatban már kezelhető a helyzet. Újraszabják a jövő évi költségvetést, melyben többmilliárd eurós megszorításokat is elhelyeznek, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a tervek szerint 2014-ben már megközelíthesse a deficit az előírt 3 százalékot.
Csak tetézi a bajt, hogy a várakozásokhoz képest lényegesen rosszabbul teljesít az ír gazdaság. Az idén gyakorlatilag leállhat a gazdasági növekedés, mivel a legújabb jegybanki jelentés szerint mindössze 0,2 százalékkal bővülhet, szemben a korábbi 0,8 százalékkal. A második negyedévben 1,2 százalékkal csökkent a gazdasági növekedés az előző negyedévihez képest, éves szinten viszont 1,8 százalékkal esett vissza. Ennek megfelelően kedvezőtlenül alakul a munkaerő-piaci helyzet is: augusztusban közel 14 százalékos volt a munkanélküliség, romló tendenciával.
Az írek egy csapásra a nemzetközi figyelem középpontjába kerültek. Az újabb recessziós hullámtól, a válságból való kilábalás elhúzódásától való félelem miatt egyébként is hisztérikus hangulat jellemzi a piacokat, a 30 százalékos deficit végképp kicsapta a biztosítékot. A „görög dráma” után néhány hónappal felerősödtek a félelmek az újabb államcsődtől. Ráadásul Spanyolország és Portugália is komoly gondokkal küszködik.
A rossz befektetői hangulatot jelzi, hogy megnőtt az ír államcsődtől való félelem. Az erre az esetre köthető „biztosítás”, a CDS felára egy nap alatt közel 30 bázisponttal emelkedett, elérve az eddig elképzelhetetlenül magas 505-ös szintet. (Összehasonlításként: Magyarországé 300 bázispont.)
Szinte törvényszerű, hogy ezek után következik a hitelállomány leminősítése. Romló gazdasági kilátásaira hivatkozva a Moody’s Investors Service AA1-ról AA2-re módosította Írország adósosztályzatát.
Nem úszta meg a leminősítést Spanyolország és Portugália sem. Szintén az uniószerte gyengének tartott növekedési kilátásokra és a pénzügyi stabilitás növekvő kockázataira mutatva az eddigi AAA-ről AA1-re rontotta az ország besorolását a Moody’s. A spanyol kormány is a magas államháztartási hiánnyal küzd, a 2009-es 11,1 százalékos deficitet jövőre 6, míg 2013-ra 3 százalékra kell csökkentenie, azonban a Moody’s elemzői nem látják biztosítva ennek a hátterét, mivel az állami kiadások lecsökkentése, sőt reformja nélkül nem valósítható meg a program. Szintén gondban van a szomszédos Portugália, ahol a napokban újabb megszorításokat jelentettek be. A kormányfő jövőre 5-10 százalékkal csökkentené a közszférában dolgozók bérét, de 2 százalékponttal emelik az áfakulcsot is.
2010. 10. 08. (XIV/40)
