Írország évszázadokig szegény - közgazdász szaknyelven periférikus - országnak számított, 1922-ig tulajdonképpen brit gyarmatként működött, de a függetlenség elnyerése után is sokáig képtelenek voltak az írek érdemi fellendülésre. A szigetország lakói többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak, a termékeik 90 százalékát Angliának adták el. Az amerikai filmekből is ismert, hogy milyen sokan vándoroltak ki az Egyesült Államokba, csak az ötvenes években például 400 ezren hagyták el az amúgy sem túl népes országot.
Az ír csoda
Írország 1957-ben lett tagja az IMF-nek és a Világbanknak, majd 1973-ban csatlakozott a Közös Piachoz, de ez utóbbi sem okozott az ország számára jelentős fellendülést. A nyolcvanas éveket is a 16 százalék körüli rekord munkanélküliség, a 10 százalékos emigrációs ráta, az eladósodott költségvetés, illetve a 20 százalékos infláció jellemezte. A fordulat 1987-ben történt, amit - és aminek hatását - évtizedekig „ír csodaként" jellemeztek.
2010. 11. 26. (XIV/47)
