A világ szinte összes kokainját Kolumbiában, Peruban és Bolíviában termesztik. A legnagyobb fogyasztó az USA, ahol 1 kiló (akár szennyezett) anyag nagykereskedelmi ára is 12-13 ezer dollárnál kezdődik. A felvevőpiacokhoz vezető út egykor Kolumbiától a Karib-szigeteken át vezetett Floridáig, de az Egyesült Államok parti őrsége a kilencvenes évek elejére lezárta ezt a folyosót. Így a szállítmányok Mexikó csendes-óceáni partjai felé fordultak. Mára már Mexikó is megnövelte a nyomást az üzérkedőkön, ahogyan Kolumbia is Dél-Amerikában. Örök alkalmazkodóként a drogkereskedők új helyszíneket kerestek. 250-350 tonna kokain most Guatemalán keresztül kerül az USA-ba az amerikai hivatalnokok szerint. Amíg tíz évvel ezelőtt Közép-Amerikában kevesebb kokaint foglaltak le, mint Mexikóban vagy a Karibi-térségben, 2008-ra már háromszor annyit találtak itt, mint a másik kettőben együttvéve.
A hatás halálos. A drogüzletek nyomán Guatemala és El Salvador gyilkossági rátája is magasabb, mint a polgárháborúk idején. Még a Közép-Amerikában gazdagabbnak számító Panama gyilkossági rátája is majdnem megduplázódott az elmúlt három évben. Amellett, hogy emberek halnak meg, a biztonság hiánya is súlyos gazdasági áldozatokat követel. Mindent egybevetve a bűnözés és erőszak elleni harc Közép-Amerika GDP-jének körülbelül 8 százalékába kerül a Világbank legutóbbi jelentése szerint. Az elemzés megállapította, hogy a legerőszakosabb országok gyilkossági rátájának 10 százalékos csökkenése az éves össztermelés növekedését akár 1 százalékkal is fellendíthetné.
Nincs az a földrész, ahol a gyilkolás annyira megszokott lenne, mint Guatemala, Honduras és El Salvador vidékein. Guatemalában a 100 ezer főre eső évi 46 gyilkosság több mint kétszerese a mexikói átlagnak, és majdnem tízszerese az egyesült államokbelinek. Honduras és El Salvador még ennél is erőszakosabb. Nicaragua, Costa Rica és Panama – a térség legkonszolidáltabb országai – szintén az erőszak növekedését tapasztalták az utóbbi években.
Még az ág is húzza…
A felsorolt problémákhoz válogatott természeti csapások és politikai konfliktusok is társulnak. Közép-Amerika országai közül négyet a világ 20, természeti katasztrófák által leginkább veszélyeztetett országai között tartanak számon. Hurrikánok, árvizek, földcsuszamlások, földindulások és vulkánkitörések – mind igen gyakori és halálos kimenetelű események ezen a vidéken. A 2009-es súlyos aszályt idén Guatemala történelmének egyik legnagyobb árvize követte, összesen 1,5 milliárd dolláros kárt okozva. 2005 és 2009 között a különböző természeti katasztrófák Costa Rica GDP-jének közel 1 százalékát emésztették fel.
A hetvenes-nyolcvanas évek polgárháborúinak ugyan vége, de a jobb- és baloldal bénító megosztottsága megmaradt. 2009-ben Honduras elnöke puccs áldozta lett, amit
a venezuelai Hugo Chávezhez kötődő viszonyától való (paranoid) félelem ösztönzött. Idén még várható egy elkeseredett választás Guatemalában és egy eléggé kérdéses Nicaraguában, ahol Daniel Ortega harmadjára próbálja majd alkotmányellenesen újraválasztatni magát.
A gyenge jogérvényesítés és a kietlen, elhagyatott vidék tökéletes környezetet biztosít a szervezett bűnözés számára. Észak-Guatemalában a ritkán lakott peténi dzsungel leszállási területévé vált a Kolumbiából és Venezuelából érkező tiltott repülőgép-szállítmányok számára. A Laguna del Tigre nemzeti parkban több mint 30, régebben kokain szállítására használt repülőgép roncsa hever. A drogüzlet annyira jövedelmező, hogy a repülőgépeket egyszer használatos eszköznek tekintik. A kormánynak viszont nincsenek meg
a megfelelő forrásai arra, hogy biztosítsák a rendet. Guatemalának még mindig van négy olyan területe, melyeket drogbárók tartanak a fennhatóságuk alatt. Hogy az állami vezetés visszanyerje ezeket a területeket, további 10 ezer katonára és 15 ezer rendőrre lenne szüksége.
Az ezek nyomán megnövekvő biztonsági kiadások a magánvállalkozások forgalmának is egyre jelentősebb részét követelik. Egy hondurasi építkezési vállalkozó szerint a biztonsági kiadásai 20 százalékkal emelkedtek az elmúlt öt évben. A Wal-Mart nemrégiben Guatemalaból Costa Ricába helyezte át tevékenységének egy részét
a kedvezőbb biztosítási díjak miatt.
Ma a közép-amerikaiak alig harmada tagja országa társadalombiztosítási rendszerének. A többiek vagy a feketegazdaságban dolgoznak, vagy ahhoz a 11 százaléknyi fiatalsághoz tartoznak, akik nem tanulnak, de nem is dolgoznak. Ez a semmittevés is csak a gengszterbandák virágzásának kedvez. El Salvadorban mintegy 800 ezer fiatal hervadozik a börtönökben, ami több mint kétszerese a 2004-es adatnak. Talán ennek is köszönhető, hogy a közép-amerikaiak legalább 15 százaléka (6 millió ember) már emigrált, legtöbbjük az Egyesült Államokba.
Nem meglepő módon Közép-Amerika vezetői úgy gondolják, hogy az USA-nak nagyobb szerepet kellene vállalnia a saját kokainkeresletéből fakadó következmények feloldásában. Habár a térség sokkal inkább erőszak által sújtott, mint Mexikó és Kolumbia, mégis lényegesen kevesebb segélyt kap az amerikaiaktól. A Közép-Amerikai Regionális Biztonsági Kezdeményezés nevű legutóbbi segélyterv keretében „csak” 260 millió dollárral kívánják segíteni a régió hét országát. „Egy csepp a tengerben” – mondta Honduras biztonsági minisztere. „Costa Rica nem fog koldulni – tette hozzá Laura Chinchilla, az ország elnöke. – Amikor Amerika segít, azt már szinte mindig késve teszi. Mire jelentős segélyt adnak, addigra már egy országot megszáll a szervezett bűnözés.”
Guatemala elnöke, Alvaro Colom szerint az Obama-kormány már mutatja annak jeleit, hogy megértették a problémát. „Most egy másfajta megoldáson törik a fejüket, mert az előző nyilvánvalóan nem működik” – véli Colom. Obama elnök márciusi El Salvador-i látogatása után bejelentette, hogy emelni fognak a régiónak szánt segélyeken, amennyiben a kongresszus is megszavazza ezt.
2011. 04. 22. (XV/16)
