- Körülbelül a nyolcvanas évekre vezethető vissza az, amikor olyan deregulációs, azaz az addigi szabályozásokat fellazító intézkedéseket vezettek be a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon, amelyeknek eredményeképpen a pénzügyi piacok eszközeinek értéke elszakadt a reálgazdaság valós teljesítményétől. Napjainkban ez úgy számszerűsíthető, hogy a világ összesített GDP-je a pénz- és tőkepiacokon megtalálható eszközök értékének csupán 10 százalékát teszi ki. Leegyszerűsítve, az egész világ tulajdonképpen egy olyan „hitelből" él, aminek csak 10 százalékos a fedezete. Ez okozza a sok ingadozást és kilengést.
A rendre napvilágot látó megszorító csomagok politikailag elégségesek lehetnek, de lényegi, gazdasági változásokat nem eredményeznek. Ugyanis nem tudják csökkenteni azt a szakadékot, ami ott tátong a pénzpiacok és a reálgazdaság között. 2008 végétől kezdve közel fél évig erősen tartotta magát az a szándék, hogy a világgazdaságot vissza kell téríteni az alapokhoz, hogy újra kell szabályozni a pénzügyi folyamatokat. Ezt a kezdeményezést azonban a nemzetközi pénzügyi lobbi gyakorlatilag letörte.
Hogyan kapcsolódik ehhez az Egyesült Államok jelenlegi hitelválsága és az adósságplafon megemelése?
2011. 08. 05. (XV/31)
