Ezzel szemben viszont a sokszor butának gondolt amerikaiak már a középiskolában tanulnak tőzsdei elemzéseket, és húszéves koráig szinte mindenki elmondhatja magáról, hogy birtokolt már részvényt. Sok amerikai nyugdíjas is aktív tőzsdés. Rengeteg amerikai egészíti ki jövedelmét tőzsdei kereskedéssel, legyen az akár fiatal, munkavégző vagy nyugdíjaskorú.
A magyar beidegződésekhez tartozik, hogy gyakran az államtól várjuk a segítséget. Ideje felébrednünk: nem várhatjuk el az államtól, hogy segít rajtunk, ha anyagi gondba kerülünk vagy nyugdíjba megyünk. Meg kell tanulnunk magunkról gondoskodni, és képessé kell válnunk arra, hogy az életünket döntően meghatározó, akár tíz-húsz évre szóló pénzügyi döntéseket felelősen meg tudjunk hozni (lásd például devizahitelek).
Pénzhez jutni kétféleképpen lehet: vagy megdolgozunk érte, vagy pedig a pénzünk dolgozik és gyarapszik nekünk. Aki komolyan gondolja, hogy valaha is ki szeretne kerülni az „azért dolgozom, hogy enni tudjak, és azért eszem, hogy dolgozni tudjak"-féle mókuskerékből, és pénzügyi gyarapodást szeretne elérni, annak „kötelessége" fejlesztenie a pénzügyi tudását, intelligenciáját. Különösen igaz ez a mostani világban, amikor számítani kell arra, hogy egyre gyakoribbak lesznek a különböző pénzügyi válságok, hiszen látható, hogy recseg-ropog a világ pénzügyi rendszere. A jó hír az, hogy egy képzett tőzsdés ezekből a válságokból akár jelentős nyereséggel is ki tud jönni.
2011. 09. 02. (XV/35)
