Az OECD aktuális felmérése szerint a válság sújtotta országok kormányzatainak legfontosabb feladata a munkahelyteremtés és a szociális háló megerősítése volna. Július végén a szervezethez tartozó 34 fejlett államban 44,5 millió regisztrált álláskereső volt. A jelentés külön kiemeli Észtország, Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország és Szlovákia helyzetét, ahol 10 százalék felett van a munkanélküliségi ráta, de azt is megjegyzik, hogy az amerikai munkanélküliek aránya is „makacsul 9 százalék felett ragadt”. Az érintett kormányok ugyanakkor egyelőre csak az adóemelések javaslatáig jutottak el, ami kétség kívül növeli az állam szerepét, munkalehetőség tekintetében viszont jobbára az adóellenőröknek kedvez. Így történt ez a brit kormány esetében is. A pénzügyminiszter-helyettes nemrég közölte: készek lecsapni azokra a gazdagokra, akik különböző trükkökkel próbálnak kibújni a rájuk érvényes legmagasabb (50 százalékos!) adókulcs hatálya alól. Ezen esetek felderítésére a brit adó- és vámhivatal 2250 új adóellenőrt vesz fel, és „mágnáskommandót” alakít.
Fizessenek a spekulánsok!
Az EU-ban a pénzügyi tranzakciós adó (angol rövidítése: FTT) bevezetését fontolgatják, ami nem teljesen új keletű találmány. A „spekulánsok zsebéből a szegény nép kasszájába” gondolattal már közel másfél éve is foglalkoztak a G20-ak. Sőt, az ő ötletük is tulajdonképpen az amerikai James Tobin 1972-es javaslatára vezethető vissza, amikor meghirdette a devizaügyletek megadóztatásának fontosságát, elejét véve a rövid távú spekulációk túlburjánzásának. 2010 tavaszán az ötlet az ausztrálok, kanadaiak és brazilok ellenállása miatt bukott el, de már akkor megjelent a gondolat: Európán belül is lenne értelme a „modern Tobin-adónak”. 2011 őszére pedig – úgy tűnik – Európa ismét elérkezett ehhez a ponthoz.
Az FTT ötlete azért is hangsúlyos, mert a franciák és a németek már nem hajlandóak tovább finanszírozni mások ballépéseit. A 2008-as válság kitörése óta az EU igyekezett konszolidálni a bankokat – amihez még mindig hiányzik 6 milliárd euró a legutóbbi banki stresszteszt tanúsága szerint –, és állami mentőcsomagokat is nyújtott (bár Görögországon ez sem tud igazán segíteni, ha októberben végleg „kifújnak a készletei”). Persze a háttérben a két erős hatalom előszeretettel buzdítja egymást a többiek megsegítésére. Így például az IMF vezetője, a francia Christine Lagarde is arra kérte a németeket, hogy „tegyék meg a szükséges gazdaságélénkítő lépéseket, mellyel az ország növekedési ütemét növelhetik, hiszen a szomszédos országok számára is pozitív lehet, ha Németország serkenti gazdaságát.” Merkel kancellár asszonynak viszont szembe kell néznie azzal a 66 százaléknyi választótömeggel, akik szerint jobb lenne, ha a kormány végleg elvetné eurómentő ötleteit. Ezt a képet tarkítja az Economist Intelligence Unit (EIU) legújabb globális előrejelzése is, amelyben „nagyon magasnak” minősítette az euróövezet szétesésének kockázatát. Az EIU szerint a zóna szétesésének esélye már 40 százalékos, az első távozó tagállam pedig Németország lehet.
Nemcsak az a kérdés, hogy ki fizessen, hanem az is, hogy ki döntsön a tranzakciós adó sorsáról: a helyi államkincstárak vagy maga az EU, esetleg egy külön erre a célra létrehozott európai pénzügyi alap – egyelőre így áll a terv. De mivel a pénzügyi piacok globálisak, ennek az adónak is csak akkor van értelme, ha globális – mondják a szakemberek. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter már kifejtette európai kollégái előtt: az USA nem támogatja az FTT globális bevezetését, mert az megemelné a tőkeköltséget, és tovább gyengítené az amúgy is törékeny gazdasági helyreállást. Akkor viszont marad az EU, vagy legalább az eurózóna, azaz 17 ország. Wolfgang Schäuble, német pénzügyminiszter még így is támogatja az ötletet. Az adókerülés kivédése érdekében fontos, hogy az FTT alacsonyabb legyen, mint bármelyik globális adónem – nyilatkozta a The Economistnak. Az EU soros elnökségét betöltő Lengyelország pénzügyminisztere, Jacek Rostowski szerint az unió „igen megosztott” e kérdésben. A svédek szerint például teljesen felesleges csak az eurózónában kísérletezni, lévén, hogy e körből kiesne London, ahol viszont a legtöbb pénzügyi tranzakció zajlik. A skandináv pénzügyminiszter, Anders Borg így foglalta össze a svéd álláspontot: „Valódi tapasztalataink vannak. Miután bevezettük a pénzügyi tranzakciós adót Svédországban, a származtatott és kötvényügyletek szép lassan Londonba települtek át – amíg ez az adónem érvényben volt. Ha a feltálalt megoldás nem univerzális, akkor ez könnyen az unió hátrányára válhat.”
Maga az FTT feltűnése mindemellett azt is mutatja, hogy többé nem a nemzeti költségvetések ellenőrzése vagy a pénzügyi irányelvek meghatározása a tét, hanem egy minden ízében egységes, azaz egyetlen piac létrehozása.
Obama „büféje”
2011. 09. 23. (XV/38)
